Nettó 120 percnél is több röhögés

Mellesleg, idővel képtelenség lett volna röhögéstől görnyedt háttal és remegő rekeszizmokkal eleget tenni a felszólításnak.

Hadházi László

„Élőkről vagy rosszat, vagy semmit!” Akkor hát magamról mit is? Azt, hogy nem tanultam meg zongorázni? Hogy nem lettem R&R sztár, se rendőr, se katona meg úszómester sem? Pedig annyi mindent kipróbáltam, és naná, hogy mindenből profitáltam valamit; témát, anyagot, történeteket. Ebből élek. Ha a színpadon belefogok egy sztoriba, érzem, hogy megint elnyel a víz, amikor fogadásból összekötött kézzel és lábbal beugrok a nagymedencébe. Hallom a pofon csattanását, amit apámtól kaptam, miután helyre tettem jövőmet az „Édesapám, tanuljon tovább a faszom, én dolgozni akarok” mondattal, és érzem a hideg töltött káposzta illatát, amit Sárga János a hűtőszekrény előtt gatyában térdepelve kézzel tuszkol a szájába, de csak akkor érzem igazán, amikor a közönség is érzi. Olyankor jók vagyunk. A közönség is, én is.

Tegnap este fél 8 után egy kicsivel keveredtünk a Dumaszínház területére. Duma az volt, szín is, de ház az nem. Sátor viszont igen. Meg eső, odakint. Meg sör, odabent.

A dumaszínpad előadóinak fényét csak emelte a szervezők, rendezők, italt mérők és vendégek kedvessége, segítőkészsége.
Hangulatalapozásként a „Mi kérünk elnézést!”-ből ismerhető Hadházi László – aki korábban a Juventus Reggelben nyomult - majd a Fábry Show-ból ismert Bödőcs Tibor és Kovács András Péter szórakoztatta a sör mellett vidámságra is szomjas nagyérdeműt.

Bödőcs Tibor

Nem vagyok a kor gyermeke, mondhatnám bénán. De tényleg, én a Commodor 64-nél dobtam be a lovak közé a gyeplőt. Igaz, a nyolcvanas években már volt Commodorunk, de még Kádár János volt a rendszergazda. Lehet, hogy az ekkora lépéshátrány miatt nem érzem most égető szükségét, idejét és okát a cybertér táncparkettjére perdülésnek, mégis megteszem az első tétova mozdulatokat. Habár mára már (Bemelegítő gyakorlatok színiiskolásoknak I.: habármáááramááárhabááármáááramáááárrrr) megmerítkezhettem a bulvárvilág papjainak, papnőiének tudatóceánjában, talán még maradt fehér folt, amit e helyt kiszínezhetek. A gyermekkor Atlantisza (juj!) a zalai dombok közé süllyedt el. Ottan nevelődtem fel, mintegy tovább már nem sűríthető népdalban a legény: hej, hej, hej. 1982-ben születtem Zalaegerszegen. Abba a rövid XX.-ba, a penicillin, az AIDS, a Beatles, a Windows, a nejlon, a műtrágya és az atombomba századába. Számos fejlemény mellett ebben az évben utazott el az égi KB ülésekre az alkoholista tsz-elnök-designnal imbolygó, a világ egyik szuperhatalmával play station-öző éremkiállítás, a nagy vadász: Brezsnyev. Tehát a freudi időszak szerencsétlen módon a tomboló cicanadrág-korszak megszabta kényszerpályán zajlott. És itt kell előrántanom, mint pillangókést, egy későbbi, gömbvillámszerűen felbukkanó mondatomat: Akkor lesz vége a magyar rendszerváltásnak, ha Lengyel László leveszi azt a szürke kardigánt. Ja, és decemberi gyerek vagyok. Az óvodát Bucsuszentlászlón végeztem (nappalin! - gördül le a szórakoztató iparos gyalupadjáról a forgács, kihúzni!). Utánanéztem egyébként, még egy plusz fél órát beleölve a honlapba, hogy 82-ben mi minden történt még: megjelenik egy szamizdat kiadónál Méray Tibor Miért kellett meghalniuk? Jegyzetek a Nagy Imre-perhez című kötete, az MSZMP PB újabb, az ellenzékkel foglalkozó határozatot fogad el, Argentína megszállja a Falkland-szigeteket. A Népszabadságban megjelenik Rényi Péter Nem babra megy a játék című cikke, amelyben - Konrád Györgynek a New York Review of Books december 2-i számában publikált levelére reagálva - hangoztatja, hogy az ellenzék (köztük Konrád) az "imperializmus ügynöke", ugyanakkor közli, hogy "a türelem és a tolerancia gyakorlatát kívánjuk folytatni"; és elindul a Knight Rider című tévésorozat Amerikában. A kedvenc egyetemes-magyar történelmi szinkrontáblázatom az 1968-as: "Kádár Taplocsányban tárgyal Dubcekkel, Elvis elénekli a Little Less Conversation-t".89-90-ben változások zajlottak: iskolába kerültem. Elefántradír, napközisek, néééégyóóórások! Sorakozó! stb. 97-ben középiskolás lettem, aztán magyar szakos. A Dumaszínházban két évvel (2004) ezelőtt kopogtattam Litkai Gergőnél, aki olykor cirkuszigazgatói, máskor pszichológusi és/vagy addiktológusi munkakörben szövi a honi stand up hálóját. Innét a Rádiókabaréba delegáltak, majd a Design-Leonardo Showder című, főműsoridőben vetített, szórakoztató műsorában is elmondhattam, amit akartam (2x). A Rádiókabaréban megkaptam a Bon-bon díjat (2x), és már többen mondták, hogy: jó volt! Sopronban a cég ajándéka volt egy kávé, és Garas Dezső is gratulált. Ő már sok kávét kapott, azért is dicsekszem. Hát ennyi gondoltam ideírni az Internet falára.

Bár, ahogyan az előadás hangulata, úgy az elhangzott poénok is már-már elmondhatatlanok, azért ízelítőként eláruljuk, hogy két oltári röhögés között megtudtuk, hogyan kell meghódítani egy tükröt, és hogy miként hangzik a buszsofőrök mottója: Aki integet, az búcsúzkodik, aki fut, az sportol. Az utas az, aki vár a megállóban.

3 éves kora óta Budafok hídrobbantója, dumagép apjának halovány árnyékzata. Beszédkészsége akkor szökkent szárba, mikor rájött, hogy ezzel megúszhatja nála soványabb és erősebb iskolatársainak verését.

Gimnázium évei alatt szavalt, jogi egyetemi évei alatt kollokvált, ügyvédjelöltként tárgyalt, tanársegédként előad.

A hazai jogtudomány tékozló fiúja, a Godot Dumaszínház őstagja, a Hócipő Gúnygejzír című humormellékletének író és grafikus munkatársa, helyenként gagman vagy ötletgazda.

Most már senki nem akarja megverni.

Az est frappáns zárásaként kértünk még két sört és aléltan hallgattuk a felcsendülő jazzt a Dokk Jazz formáció előadásában.

Aki ma kilátogat a GAMF NAPOK záró akkordjaira, az sem csalatkozik. A főzőverseny zsűrijében ott ül majd egy olimpiai bajnok szakács is. A házasságkötő sátorban a hagyományokhoz híven feleségül lehet ma venni a szembejövő macskát, a kiürített kólásüveget, a virágzó rózsabokrot, és bárki egybekelhet az eddig ágy alatt tartott, felfújható mennyasszonyával is.

Délután folyamatosan zenekarok lépnek fel és lépnek le. Többek között a Hangover, a Zorall és a Hoologans.

A GAMF NAPOK részletes programját nézd meg itt!

3 éves kora óta Budafok hídrobbantója, dumagép apjának halovány árnyékzata. Beszédkészsége akkor szökkent szárba, mikor rájött, hogy ezzel megúszhatja nála soványabb és erősebb iskolatársainak verését.

Gimnázium évei alatt szavalt, jogi egyetemi évei alatt kollokvált, ügyvédjelöltként tárgyalt, tanársegédként előad.

A hazai jogtudomány tékozló fiúja, a Godot Dumaszínház őstagja, a Hócipő Gúnygejzír című humormellékletének író és grafikus munkatársa, helyenként gagman vagy ötletgazda.

Most már senki nem akarja megverni. Bödőcs Tibor Nem vagyok a kor gyermeke, mondhatnám bénán. De tényleg, én a Commodor 64-nél dobtam be a lovak közé a gyeplőt. Igaz, a nyolcvanas években már volt Commodorunk, de még Kádár János volt a rendszergazda. Lehet, hogy az ekkora lépéshátrány miatt nem érzem most égető szükségét, idejét és okát a cybertér táncparkettjére perdülésnek, mégis megteszem az első tétova mozdulatokat. Habár mára már (Bemelegítő gyakorlatok színiiskolásoknak I.: habármáááramááárhabááármáááramáááárrrr) megmerítkezhettem a bulvárvilág papjainak, papnőiének tudatóceánjában, talán még maradt fehér folt, amit e helyt kiszínezhetek. A gyermekkor Atlantisza (juj!) a zalai dombok közé süllyedt el. Ottan nevelődtem fel, mintegy tovább már nem sűríthető népdalban a legény: hej, hej, hej. 1982-ben születtem Zalaegerszegen. Abba a rövid XX.-ba, a penicillin, az AIDS, a Beatles, a Windows, a nejlon, a műtrágya és az atombomba századába. Számos fejlemény mellett ebben az évben utazott el az égi KB ülésekre az alkoholista tsz-elnök-designnal imbolygó, a világ egyik szuperhatalmával play station-öző éremkiállítás, a nagy vadász: Brezsnyev. Tehát a freudi időszak szerencsétlen módon a tomboló cicanadrág-korszak megszabta kényszerpályán zajlott. És itt kell előrántanom, mint pillangókést, egy későbbi, gömbvillámszerűen felbukkanó mondatomat: Akkor lesz vége a magyar rendszerváltásnak, ha Lengyel László leveszi azt a szürke kardigánt. Ja, és decemberi gyerek vagyok. Az óvodát Bucsuszentlászlón végeztem (nappalin! - gördül le a szórakoztató iparos gyalupadjáról a forgács, kihúzni!). Utánanéztem egyébként, még egy plusz fél órát beleölve a honlapba, hogy 82-ben mi minden történt még: megjelenik egy szamizdat kiadónál Méray Tibor Miért kellett meghalniuk? Jegyzetek a Nagy Imre-perhez című kötete, az MSZMP PB újabb, az ellenzékkel foglalkozó határozatot fogad el, Argentína megszállja a Falkland-szigeteket. A Népszabadságban megjelenik Rényi Péter Nem babra megy a játék című cikke, amelyben - Konrád Györgynek a New York Review of Books december 2-i számában publikált levelére reagálva - hangoztatja, hogy az ellenzék (köztük Konrád) az "imperializmus ügynöke", ugyanakkor közli, hogy "a türelem és a tolerancia gyakorlatát kívánjuk folytatni"; és elindul a Knight Rider című tévésorozat Amerikában. A kedvenc egyetemes-magyar történelmi szinkrontáblázatom az 1968-as: "Kádár Taplocsányban tárgyal Dubcekkel, Elvis elénekli a Little Less Conversation-t".89-90-ben változások zajlottak: iskolába kerültem. Elefántradír, napközisek, néééégyóóórások! Sorakozó! stb. 97-ben középiskolás lettem, aztán magyar szakos. A Dumaszínházban két évvel (2004) ezelőtt kopogtattam Litkai Gergőnél, aki olykor cirkuszigazgatói, máskor pszichológusi és/vagy addiktológusi munkakörben szövi a honi stand up hálóját. Innét a Rádiókabaréba delegáltak, majd a Design-Leonardo Showder című, főműsoridőben vetített, szórakoztató műsorában is elmondhattam, amit akartam (2x). A Rádiókabaréban megkaptam a Bon-bon díjat (2x), és már többen mondták, hogy: jó volt! Sopronban a cég ajándéka volt egy kávé, és Garas Dezső is gratulált. Ő már sok kávét kapott, azért is dicsekszem. Hát ennyi gondoltam ideírni az Internet falára. Hadházi László „Élőkről vagy rosszat, vagy semmit!” Akkor hát magamról mit is? Azt, hogy nem tanultam meg zongorázni? Hogy nem lettem R&R sztár, se rendőr, se katona meg úszómester sem? Pedig annyi mindent kipróbáltam, és naná, hogy mindenből profitáltam valamit; témát, anyagot, történeteket. Ebből élek. Ha a színpadon belefogok egy sztoriba, érzem, hogy megint elnyel a víz, amikor fogadásból összekötött kézzel és lábbal beugrok a nagymedencébe. Hallom a pofon csattanását, amit apámtól kaptam, miután helyre tettem jövőmet az „Édesapám, tanuljon tovább a faszom, én dolgozni akarok” mondattal, és érzem a hideg töltött káposzta illatát, amit Sárga János a hűtőszekrény előtt gatyában térdepelve kézzel tuszkol a szájába, de csak akkor érzem igazán, amikor a közönség is érzi. Olyankor jók vagyunk. A közönség is, én is. -->