Havi száz millióra is rúghat a hiány

Dr. Svébis Mihály huszonhat évvel ezelőtt lépte át a kecskeméti megyei kórház küszöbét. Sebészként óriási megbecsülést szerzett úgy a szakmai berkekben, mind a betegek körében. 1997-ben kinevezték a kórház orvos-igazgatójává, 2000-ben pedig a sebészeti osztály vezetőjévé. Idén nyáron aztán megbízott főigazgató lett, dr. Zombor Gábor távozását követően. A közelmúltban az intézményt fenntartó megyei önkormányzat közgyűlése egyhangúlag kinevezte főigazgatóvá.

- Nem túl szerencsés időszakban vette át a kórház vezetését, hiszen - bár ez egy sikeres intézmény - a megszorítások itt is nyomot hagynak. Mit jelent ez forintosítva?

- Ismeretes, hogy júliustól az egészségbiztosító meghatározta a kórházak úgynevezett teljesítmény volumen korlátját (TVK). Ez azért történt, mert félévnél a gyógyszerkassza mintegy 30 milliárd forinttal szaladt túl a tervezetten, és ezt a kórházak finanszírozásán szeretnék behozni. Most tehát függetlenül attól, hogy mennyit dolgozik egy kórház, csak a félévkor meghatározott összeget kapja, egy fillérrel sem többet. Ez az összeg nálunk mintegy 15 százalékkal kevesebb, mint korábban. Ehhez hozzáadódik a gáz árának és az áfaemelkedésnek a plusz költsége, ami nagyjából 8 százalék. Ez csak azért nem hiányzik teljes egészében a kasszából, mert időnként kapunk bizonyos kompenzálásokat. Ám így is van olyan hónap, amikor akár 110 millióval is kevesebb a finanszírozás, mint amennyire számítottunk. Ez több, mint tíz százaléka az egyébként havi szinten egymilliárd forintos működési költségünknek. Most azzal ellensúlyozzuk a kialakult helyzetet, hogy kidolgoztunk egy stabilizációs programot.

- Magyarán ott takarékoskodnak, ahol lehet. Egyáltalán hol lehet?

- Valójában két stabilizációs programot készítettünk. Az elsőben azokat a plusz jövedelmeket fogtuk vissza, amiket akkor adtunk a dolgozóinknak, amikor még voltak elegendő tartalékaink. Most tehát a túlórakeretet, a többletmunkadíjat csökkentettük. Ezen kívül leállítottuk a beruházásainkat. Felülvizsgáltuk és valamennyire csökkentettük a gyógyszerkereteket is. Sajnos úgy tűnik, hogy ez kevés lesz, ezért várható a létszámleépítés, de elsősorban a nyugdíjas kollégáktól válunk meg. Amennyiben az aktív állományt is csökkenteni kell, akkor ez elsősorban segédnővéreket, vagy szerződéssel dolgozó orvosokat érint majd.

- Aki marad, annak gondolom tudomásul kell vennie, hogy kevesebbet keres majd.

- Így van, ám még mindig jobb, mintha az állását is elveszítené. Remélem, hogy így egy fél évet át tudunk vészelni, addigra pedig talán rendeződik valamennyire a kórházak sorsa. Ha ugyanis ez így marad, akkor a megyei kórház teljes struktúráját át kell gondolnunk. Akkor biztos, hogy ezt megsinyli a betegellátás is, hiszen további létszámleépítések már nem képzelhetők el.

- Lát-e bármiféle esélyt arra, hogy addig lesz pozitív változás?

- Muszáj lennie, hiszen a kórházakat ilyen bizonytalanságban nem lehet tartani, hosszú távon nem lehet év közben belenyúlni a finanszírozásba. Ugyanakkor országos szinten így nem takarítanak meg semmit. Bizonyos lépéseket azonban meg kell tenni. Ma 600-700 ezerre tehető azok száma, akik nem fizetnek semmiféle egészségügyi hozzájárulást. A másik gond, hogy a vállalkozásoknál sokan minimálbéren vannak bejelentve. Ezeket rendbe kell tenni, be kell vasalni egy tisztességes egészségügyi hozzájárulást. A harmadik probléma: tudomásul kell venni, hogy ma Magyarországon túl sok kórház van. El kell dönteni, hogy hány maradjon, milyen területi megoszlásban, a többit pedig át kell alakítani ápolási és krónikus osztályokká. Ez utóbbiakra ugyanis szükség van. Jelenleg 167 kórház van az országban, ezekből véleményem szerint mintegy negyvenet biztosan meg lehetne szüntetni. Ennek okait és előnyeit azonban rendesen kell kommunikálni az ott élőkkel.

- Január 1-től jön a vizitdíj. A megyei kórházban ez hogyan történik majd?

- Elképzelésünk sincs róla. Más kórházaknak sem, hiszen nem tudjuk majd ellenőrizni, hogy kinek jár kedvezmény vagy hányszor volt már kórházban az adott évben. És akkor még ott van azoknak a problémája, akiknek nincs pénzük. Velük mit tegyünk? Ne lássuk el őket?

- Amikor ön a kórház megbízott főigazgatója lett, már akkor azt mondta, hogy a jövőben is kitart a sebészi hivatás mellett. A sebészeti osztály vezetőjeként is minden nap órákat töltött a műtőben, már-már a kórházban lakott, közben orvos-igazgató volt. Most megkapta a kinevezését főigazgatóként. Változatlanul mindkét területen helyt akar állni. Nem sok ez egy kicsit?

- Egyelőre működik. Egyébként is az volt a feltételem a pályázat benyújtásakor, hogy megtarthassam a sebészeti osztályt. Az elmúlt három hónapban megbízottként felmérhettem, hogy el tudok látni minden feladatot. Igaz, ezt csak azért tehetem, mert úgy az osztályvezetői, mind a főigazgatói munkámat nagyon profi csapatok segítik. Van egy jó orvos-igazgatóm Szajki Károly főorvos személyében, aki a sebészeten is kollégám. Akikkel együtt dolgozom, azoknak egy részét huszonhat éve ismerem.

- Mindezek mellett ön négy gyerek édesapja, ami azért nem kis feladat.

- Valóban, de ők már nagyok. A legidősebb fiam 23 éves, utolsó éves a közgazdaságin. Egy évvel fiatalabb lányom idegenforgalmi főiskolára jár, 21 éves fiam pedig negyedéves az orvosin. A legkisebb lányom másodéves gimnazista.

- Ezek szerint ők már önálló életet élnek, kevésbé igénylik az ön jelenlétét.

- Szükségünk van egymásra, nagyon fontos a családi háttér. Kétségtelen azonban, hogy a korábbi időszakhoz képest a fizikai jelenlét igénye csökken. Ám a közelmúltban a legidősebb gyerekem szembesített azzal, hogy azért nem lett orvos, mert soha nem voltam otthon, amikor szükség lett volna rám, és soha nem lehetett úgy leülni egy ünnepi asztal mellé, hogy ne fenyegessen egy sürgős telefon veszélye. Ez a pálya bizony ezzel jár.

- Van-e valami, amin változtatna a kórházban, az eddigi gyakorlathoz képest?

- Ez az intézmény mindig hosszú távra tervezett. Most is vannak olyan elképzeléseink, amelyek 2013-ig szólnak. Semmi nem indokolja, hogy letérjünk a jól bevált útról. A legfontosabb, hogy megőrizhessük az eddig elért szakmai hírnevet. Ennek és a jövőbeni beruházásoknak is köze van ahhoz, hogy a napokban vált ismerté, miszerint a kecskeméti onkoradiológiai központ onkológiai decentrum lett. Az országban három decentrumot jelöltek ki, így - Debrecenben és Kaposvár mellett - mi lettünk a harmadik. Ez azt jelenti, hogy egyre több lesz a betegünk, így újabb bővítésekre, műszerbeszerzésekre pályázhatunk. Ez újabb nyolcmilliárd forintos beruházás, ami 2007-2013 között valósulna meg.

- Néhány napja tudjuk, hogy a megyei kórházhoz kerülnek a kecskeméti Repülőkórház fekvőbeteg osztályai. Hogyan működik majd ez a gyakorlatban?

- Egyelőre tárgyalunk, nagyon sok olyan szakmai részlet van, ami tisztázásra szorul. Meg kell nézni, hogy mit veszünk át, hiszen a gazdasági körülmények nem teszik lehetővé, hogy pusztán egy baráti gesztust gyakoroljunk.

Adatok a megyei kórházról

Ágyak száma: 1432

Dolgozók száma: 1930

Éves járóbeteg forgalom: 2 millió

Éves fekvőbeteg forgalom: 65 ezer

Havi működési költség: 1 milliárd forint

forrás: megyei kórház

Dolgozók száma: 1930

Éves járóbeteg forgalom: 2 millió

Éves fekvőbeteg forgalom: 65 ezer

Havi működési költség: 1 milliárd forint

forrás: megyei kórház

-->