Hírek

2008.11.18. 07:00

Ha nem nevetnek, az a halál

Nincs olyan élethelyzet, amire ne lenne egy jó története. Beregi Péter színész imádja a komikus szituációkat, beszélgetős műsorát mégis komolyra hangolta.

Dián Tamás

[caption id="" align="alignright" width="235"] „Nem az a lényeg, hogy igaz-e egy história vagy sem, hanem hogy mit akarunk vele elmondani.”
[/caption]– Csattanó című, beszélgetős televíziós műsora az ATV-n meglepően visszafogott. Kifogyott az adomákból?
– Ó, ez a veszély sohasem fenyeget! A viszonylagos komolyság oka inkább az, hogy manapság az összes talkshow előírásszerűen vidám. Nézze csak meg: ha kell, ha nem, viháncol minden szereplő, szinte kötelezővé vált a plasztikmosoly! Bár kezdetben az én beszélgetéseim is inkább mókásak voltak, rájöttem, hogy az emberek figyelmét sokkal jobban megragadják a valódi, emberi történetek. A nézők szinte ki vannak éhezve az őszinte gondolatokra. Folytonos nevetgélés nélkül is kiválóan lehet szórakoztatni. Persze, ehhez az is kell, hogy az embernek olyan beszélgetőpartnerei legyenek, mint a kiváló koreográfus, Seregi László vagy Görgey Gábor, aki a szó legnemesebb értelmében egy igaz magyar ember. És még hosszan sorolhatnám az eddigi vendégek nevét Kútvölgyi Erzsébettől Reviczky Gáborig.

– Ön nagy sztorizó. Fontos, hogy mindenre legyen egy jó története?
– Azt szoktam mondani erre: nem az a lényeg, hogy igaz-e egy história vagy sem, hanem hogy mit akarunk vele elmondani. Nekem meggyőződésem, hogy az adomák tulajdonképpen oktató mesék. Mondok egy példát. Manapság sírnak-rínak a színházak, hogy nincs pénzük, alig tudnak megélni. Eközben pedig tudok olyan teátrumról, amely akkora díszletet csináltatott, hogy az egyszerűen nem fért be az ajtón. Most őszintén: van, ami ennél jobban kifejezi mindazt, ami a magyar színjátszásban manapság történik?

– Ha már a színháznál tartunk: jelenleg hány darabban játszik?
– Hat különböző, egész estés kabaréban szerepelek a Mikroszkóp Színpadon, s most próbáljuk a Valakit visz a vicc című produkciót.

– Ön annak idején Bessenyei Ferenccel játszott együtt a Várszínházban. Nem bánta meg, hogy hátat fordított a drámai szerepeknek?
– Tizennégy éve még úgy gondoltam, hogy csak kirándulok egyet a humor világába. Azóta kiderült számomra, hogy ez a legnehezebb műfaj. Ha egy háromperces jelenetben rossz helyen veszem a levegőt, már oda a poén. Egy drámai darabban még nem baj, ha nem sír a néző, de ha egy kabaréban nem nevetnek, az maga a halál.

Névjegy

Született: 1945. június 12-én.

Tanulmányai: Szécsi Ferenc Színészakadémia (1970)

Pályája: Vígszínház (1962-67), Állami Déryné Színház (1967-76). 1976-tól a Népszínház, a Nemzeti Színház, a Józsefvárosi Színház és a Budapesti Kamaraszínház társulati tagja. 1994 óta a Mikroszkóp Színpad színésze.

Elismerései: Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (1997), Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkereszt (2004).

Tanulmányai: Szécsi Ferenc Színészakadémia (1970)

Pályája: Vígszínház (1962-67), Állami Déryné Színház (1967-76). 1976-tól a Népszínház, a Nemzeti Színház, a Józsefvárosi Színház és a Budapesti Kamaraszínház társulati tagja. 1994 óta a Mikroszkóp Színpad színésze.

Elismerései: Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (1997), Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkereszt (2004). „Nem az a lényeg, hogy igaz-e egy história vagy sem, hanem hogy mit akarunk vele elmondani.” Beregi Péter -->

Ezek is érdekelhetik