Reform és látszat

Fogalmam sincs, hogy az MSZP miként próbálja majd meg keresztülverni az országgyűlésen az egészségbiztosítás reformjával összefüggő dolgait, ugyanis ez idő szerint egyetlen parlamenti párt sem támogatja a magántőke nélkül működő hét regionális pénztár felállításának tervét. Az is igaz, persze, hogy jelenleg egyetlen elgondolás mögé sem lehetne többséget felsorakoztatni, lévén mindenki mást akar: a szocialisták – mint említettem – hét, tisztán állami tulajdonban lévő regionális pénztárban látják a „megfejtést”, a szabad demokraták véleménye szerint a magántőke bevonása (hatékonysági és finanszírozási okok folytán) nélkülözhetetlen, a Fidesz egyetlen biztosítóban gondolkodik, megtartva a nemzeti kockázati közösséget, míg az MDF úgyszintén egyetlen biztosítót tartana üdvösnek, ám a magánszolgáltatók esetében nem kifogásolná a magántőkét sem. És bár nyilvánvalóan nem lenne haszontalan külön-külön is elemezni az egyes koncepciók lehetséges előnyeit és hátrányait (egy másik alkalommal majd erre is sort kerítünk), mivel jelenleg az MSZP van kormányzati pozícióban, így érdemes az ő elképzeléseiket közelebbről szemügyre venni.

Amelyből számomra egyelőre csak annyi a világos és az érthető, hogy a párt nem csupán a koalíciós partnernek fordított hátat, hanem az egészségbiztosítás azon átalakításának is, amelyet nem olyan régen éppen a liberálisokkal karöltve dolgoztak ki. És az még akkor is így van, ha a népszavazás eredményétől és a potenciális befektetők hiányától halálra rémült szocialisták nem egyfajta megfutamodásról, visszatáncolásról beszélnek, hanem „finomhangolás”-ról (copyright Kökény Mihály), meg hasonló sületlenségekről. Dehát még ez sem lenne baj, ha legalább azt sikerülne megmagyarázniuk, vajon mennyivel lesz jobb nekünk (feltéve, hogy az ötletük valami csoda folytán mégis megvalósul), ha a jövőben nem egyetlen egészségpénztár „nyeli” a pénzünket, hanem hét..., mert bizony ez első megközelítésben nem tűnik másnak, mint értelmetlen pazarlásnak. A már említett Kökény Mihály például valami olyasmit fejtegetett a köztévében, hogy a „heteknek” – az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral ellentétben – joguk lesz odafigyelni arra, mi is történik a kórházakban (olyanok fekszenek-e benn, akiket járóbetegként nem lehet ellátni, érdemes-e ott kezeltetni valakit, ahol sok a szövődmény, és így tovább), vagyis érdemi módon bekapcsolódhatnak a minőségellenőrzésbe és a betegirányításba.

Nos, bár a szocialista egészségpolitikus által elmondottak kétségkívül jól hangzanak, sőt, meggyőződésem szerint szükség is van az általa említett jogosultságokra, mindazonáltal mégsem értem, hogy ezeket a feladatokat miért nem lehet a mostani rendszer keretein belül megoldani, azaz miért kell ehhez hét darab fiók-OEP-et felállítani, illetve üzemeltetni. Hacsak nem a látszat amiatt..., hogy tudniillik – népszavazási „zakó” ide, koalíciós szakítás oda – elmondhassák: a reformok haladnak tovább. Ami megnyugtó ugyan, csak nem igaz.