Hírek

2005.07.07. 06:30

Paloták paradicsoma

Gond van az utakkal és a nudistákkal. A polgármester azt ígéri, az egyik problémát még az idén megoldják. A meztelenkedőkkel szemben azonban tehetetlenek.

Tóth Tímea

[caption id="" align="alignleft" width="320"] Budakalász tipikus főváros közeli település. A nagyközség megőrizte falusias jellegét, az itt élő polgárok azonban már igazi városi emberek.
[/caption]Nem panaszkodhatnak a budakalásziak. Eszményi környezetben, jó levegőn élhetik mindennapjaikat, karnyújtásnyira a fővárostól. Míg a budapestieknek vidékre – vagy jobb híján a Margit-szigetre – kell menekülniük, ha a természet közelségére vágynak, addig a kalásziaknak elég felmenniük a falutól néhány percnyi távolságra lévő Ürömi– hegyre. A nagyközségen belül is nyugalom honol, legalábbis a hétvégéken. Amikor nem itt megy keresztül a fővárosból a Dunakanyarba tartó teher- és autósforgalom. Szombat és vasárnap délután olyan érzés a kalászi utcákon sétálgatni, mintha egy, a civilizációtól távoli kis faluban járnánk. Kizárólag a fagyizó és a presszók környékén érezhető némi mozgás. Az előzőnél kisgyermekes anyukák, utóbbinál a Forma–1-et kizárólag baráti környezetben élvező apukák, nagypapák gyülekeznek. Itt egy hatvan forintos nagyfröccs társaságában megvitatják az élet és a falu kisebb-nagyobb dolgait. – Persze, fejlődik Budakalász. Teljes a csatornázottság és a közművesítés – kezdi a vitát Szuromi József, helyi építési vállalkozó. – A probléma csak az, hogy néhány utat sürgősen fel kellene újítani, mert például az Ürömi útról nagyobb esőben zúdul lefelé a sár.

A Magyar utcában is jó lenne az új burkolat. Mások szerint a nagyközségen átmenő teherforgalom roncsolja elsősorban az utakat. Sőt, a környező házak is repedeznek a túlzott súlyterhelés miatt. – Arról nem is beszélve, hogy napközben nem lehet átmenni az úttesten! – szól közbe Sándor Ferenc a másik asztaltól. – Nem a 11-es úton mennek az autók, hanem bejönnek a faluba. Ez itt a baj! Egyedül az elkerülő út jelenthet majd megoldást. Ha egyszer végre elkészül – sóhajt lemondóan a negyvenéves férfi. A másik asztalnál egészen más témáról vitatkoznak. A helyi nemzetiségiek és társadalmi rétegek közötti konfliktusokat elemzik. Van miről beszélniük, hiszen Budakalászon szerbek, svábok és magyarok élnek együtt.

– Főként az idősebb korosztály ragaszkodik a saját közösségéhez, szokásaihoz – magyarázza Kocsis Tibor nyugdíjas pedagógus. – Sok a Budapestről betelepülő értelmiségi is. Ők is viszonylag elkülönülten élnek, a város szélén lévő palotákban. Jócskán átalakult a lakosság összetétele. Emlékszem, tíz évvel ezelőtt még egy– másfél millió forintért lehetett telket venni az Ürömi úton. Most tizenhatmillióért lehetne megkapni ugyanazt. Régen Leányfalu volt a sláger, most Kalászra akarnak költözni rengetegen.

Érthető, hiszen a természeti adottságokon túl könnyen, 20–25 perc alatt be lehet jutni Budára tömegközlekedéssel és autóval is. Kivéve, ha felújítják a Szentendrei utat és a HÉV-et. Vonzza az embereket az Omszki-tó is, főként, amióta nem ide folyik a település szennyvize. – Ilyenkor nagyon sokan fürdőznek ott. Sajnos nudisták is. Nem vonulnak el, a gyerekes családok közelében süttetik magukat! – mondja felháborodva Balogh Béla helyi lakos. – Volt rá példa, hogy még a közeli boltba is anyaszült meztelenül ment be egy férfi. A polgármester próbál fellépni ellenük, eddig nem sok sikerrel.

Harcsa Lajos, a nagyközség első embere hasonlóan látja a település problémáit, mint az ott élő polgárok. – Tárgyalunk a minisztériummal az elkerülő út megépítéséről. Elméletileg még van esély arra, hogy az Északi híddal egy időben megépüljön. Ha mégsem készül el akkorra, fájdalomdíjként kérjük, hogy járuljanak hozzá Budakalász belső útjainak felújításához. Erre a célra egyébként százmillió forintot fordítunk az idén. Sőt, felújítjuk a Szent István telepi és a Lenfonó utcai HÉV-megállót. Mindkettőnél építünk új P+R parkolókat is – teszi hozzá. A nudistaproblémára nem ígér megoldást a polgármester. Azt mondja, két éve rendeletben tiltották meg a meztelenkedést az Omszki-tónál. Eddig úgy tűnik, mindhiába.

Hétfőnként az R-Go zenélt a fiataloknak

Az R-Go együttes és Budakalász neve összeforrt. Szikora Robi, a csapatkapitány szerint majdhogynem ott alakult meg az együttes is. Ugyanis 1983-ban a Pajtás újság fotósa örökítette meg elsőként a helyszínen az R-Go-t.

– Jó orra volt – emlékszik viszsza Szikora. – Kihívott bennünket Budakalászra, ugyanis egyúttal a kultúrház főnöke is volt. Felajánlotta, hogy próbáljunk ott, hiszen addig még a Hungária együttes is a nagymamám rákospalotai házában készült a koncertekre. Jól éreztük ott magunkat, még az sem volt zavaró, hogy minden helyiségben Lenin-kép lógott a falon.

– A főváros szívétől messze van Budakalász, jó hely volt az R-Go klubnak?

– A többi együttes a belvárosban klubozott. Egyfajta szűrő is volt, hiszen aki HÉV-vel kibumlizott Budakalászra minden hónap első hétfőjén, az fanatikus R-Go-hívő volt. 1984-ben alakult meg a klub, rá egy évre már harmincezer tagunk volt.

– Mi történt a klubnapokon?

– Isteni programokat szerveztünk. Vendégeket hívtunk, költőket, írókat, színészeket, zenészeket. Soha nem felejtem el, az egyik „Csikidam-partira” meghívtuk Gálvölgyi Jánost, aki a Bombázó című dalunkat Keres Emil hangján olvasta fel. A Ginát pedig Kibédy Ervinként szavalta el. Hatalmasakat röhögtünk.

– Az egész R-Go kijárt hétfőnként a klubba?

– Legtöbbször mindenki ott volt. Négy lányrajongónk szervezte a programok nagy részét. Senkit sem kellett értesíteni ilyenkor. Ha a hónap első hétfője volt, akkor tudták: irány Budakalász, az R-Go klub. Kalászon 1994-ben zártuk be a klubot, amikor az R-Go szétszéledt.

– Jó orra volt – emlékszik viszsza Szikora. – Kihívott bennünket Budakalászra, ugyanis egyúttal a kultúrház főnöke is volt. Felajánlotta, hogy próbáljunk ott, hiszen addig még a Hungária együttes is a nagymamám rákospalotai házában készült a koncertekre. Jól éreztük ott magunkat, még az sem volt zavaró, hogy minden helyiségben Lenin-kép lógott a falon.

– A főváros szívétől messze van Budakalász, jó hely volt az R-Go klubnak?

– A többi együttes a belvárosban klubozott. Egyfajta szűrő is volt, hiszen aki HÉV-vel kibumlizott Budakalászra minden hónap első hétfőjén, az fanatikus R-Go-hívő volt. 1984-ben alakult meg a klub, rá egy évre már harmincezer tagunk volt.

– Mi történt a klubnapokon?

– Isteni programokat szerveztünk. Vendégeket hívtunk, költőket, írókat, színészeket, zenészeket. Soha nem felejtem el, az egyik „Csikidam-partira” meghívtuk Gálvölgyi Jánost, aki a Bombázó című dalunkat Keres Emil hangján olvasta fel. A Ginát pedig Kibédy Ervinként szavalta el. Hatalmasakat röhögtünk.

– Az egész R-Go kijárt hétfőnként a klubba?

– Legtöbbször mindenki ott volt. Négy lányrajongónk szervezte a programok nagy részét. Senkit sem kellett értesíteni ilyenkor. Ha a hónap első hétfője volt, akkor tudták: irány Budakalász, az R-Go klub. Kalászon 1994-ben zártuk be a klubot, amikor az R-Go szétszéledt. Budakalász tipikus főváros közeli település. A nagyközség megőrizte falusias jellegét, az itt élő polgárok azonban már igazi városi emberek. -->

Ezek is érdekelhetik