Hírek

2005.02.28. 00:00

Egy emberként imádkoztak a pápáért

Az alábbi interjút két lengyel filozófus készítette 1993 júliusában. A szöveget II. János Pál pápa (84) Emlékezés és Identitás című könyvében tette közzé. A kötet a napokban jelent meg Németországban. A részletek közlésének különös aktualitást ad, hogy a szentatya is-mét kórházban van. Csütörtök este gégemetszést hajtottak rajta végre. Állapota súlyos.

BAMA

[caption id="" align="alignleft" width="233"] Krisztus szívéből áradó szeretet adhat reményt a jövőnkre
[/caption]A németországi Bild alapján

A szentatya most megjelent könyvének nagyobbik részében azzal foglalkozik, hogy a jó és a gonosz egyszerre van jelen a világban. Példabeszédként elmeséli a búza és a konkoly történetét. A példabeszéd segítségével valóban könnyebb megértenünk az emberiség történetét. Az ugyanis nem más, mint a jó és a gonosz együttélésének története. A szentatya az ellene elkövetett merényletet is úgy fogta föl, mint valami „példabeszédet”, amelynek fontos jelentése van.

M. S. Dziwisz: – A merénylet által kiontott vér első gyümölcse összetartozásunk megerősödése volt. Hiszen egyházunk szinte minden tagja egy emberként imádkozott a pápa felépüléséért.

II. János Pál: – Folyton abban a tudatban élek, hogy minden, amit a hivatásommal és a küldetésemmel kapcsolatban teszek és mondok, az nem kizárólag az én akaratomon múlik.
Gondoljunk például a kommunizmus összeomlására. Mint korábban is mondtam, biztos vagyok benne, hogy a rendszer megszűnéséhez nagyban hozzájárultak a gazdasági bajok. De azok önmagukban nem hiszem, hogy végleg lerombolták volna. Kellett hozzá valami más is. Ugyanakkor nyilván nevetséges lenne azt állítani, hogy II. János Pál pápa verte szét a kommunista rendszert.
Visszatérve a merényletre: meg vagyok győződve róla, hogy az a 20. században kivirágzott erőszakideológia egyik utolsó nekirugaszkodása volt. A nemzeti szocializmus, majd a szovjet rendszer bukása is törvényszerű kellett hogy legyen. Hiszen mindkettő az erőszak kultuszának a megtestesítője volt.
A hívő emberek szerencsére tudják, „ahol elárad a bűn, ott túlárad a kegyelem” is. Sőt, ha növekszik a gonosz, a bűn ereje, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a jónak is el kell jönnie.
Történelmünk utóbbi évtizedeiben a gonosz került hatalomra, és beteges rendszereket táplált. Ezek az erőszakot, a túlkapásokat társadalmi méretekben gyakorolták. Amikor a gonosz jelenlétéről beszélek, nem az egyén kis személyes vétkeire gondolok. Hanem a rendszerré növesztett, gigantikus méretekben romboló gonoszságra.
Eközben bőségesen megtapasztalhattuk az isteni kegyelem jelenlétét is. Nincs olyan bűn a Földön, amely Isten segítségével ne vezetne el a jóra. És nincs olyan szenvedés, amely ne vinne közelebb a Mindenhatóhoz. Amikor Krisztus a keresztfán felajánlotta szenvedését és halálát az Úrnak, megváltotta az egész emberiség bűnét. Az Isten fia, amikor értünk, mindannyiunkért szenvedett, a szenvedésnek új értelmet adott. Új dimenzióba emelte, a szeretet dimenziójába. A szenvedés ettől átlényegült, a remény kapuja lett, a bűntől való megszabadulás reménységéé. A szenvedés a szeretet erejével képes legyőzni a gonoszt, és utat nyitni a jónak.
Minden fájdalom, szenvedés, megtörettetés magában rejti az üdvözülés lehetőségét. A háború, az elnyomás, a társadalmi igazságtalanság, a faji, a vallási megkülönböztetés, a terrorizmus, ezek a bűnök mind azért léteznek a világban, hogy felébresszék bennünk a szeretetet.
A Krisztus szívéből eredő szeretet adhat reményt a jövőnkre.  
(Vége)

Példabeszéd a búza és a konkoly történetéről

1. Mt 13,25 De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne.

2. Mt 13,26 Mikor pedig felnevelkedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is.

3. Mt 13,27 A gazda szolgái pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? Honnan van azért benne

a konkoly?

4. Mt 13,29 Ő pedig monda: Nem. Mert a mikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán

a búzát is kiszaggatjátok.

5. Mt 13,30 Hagyjátok, hogy együtt nőjjön mind

a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe.

6. Mt 13,36 Ekkor elbocsátván a sokaságot, beméne Jézus a házba. És az ő tanítványai hozzámenének, mondván: Magyarázd meg nékünk a szántóföld konkolyáról való példázatot.

7. Mt 13,38 A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai.

8. Mt 13,39 Az ellenség pedig, a ki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok.

9. Mt 13,40 A miképen azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik: akképen lesz a világnak végén.

Ezek is érdekelhetik