Az élen fordul télen a Vadkert II.

Dr. Frank Gábor a 2019/20-as szezon őszi idényének a zárása után, 2019 decemberében vette át a megye hármas vadkerti csapat irányítását. Elmondása szerint a legjobb pillanatban érkezett felé a felkérés. – 2019 decemberében keresett meg a soltvadkerti labdarúgó-szakosztály vezetése – a Schmidt Zsolt, Varga József és Trapp Ferenc triumvirátus – azzal, hogy elvállalnám-e a megye hármas csapat irányítását. Mivel játékosként addig is részt vettem minden edzésen és meccsen, sőt, voltak edzői terveim is, ezért rövid gondolkodás után örömmel vállaltam el a megbízatást. A számomra megtisztelő feladatot mindjárt az első pillanatban olyan komolyan vettem, hogy az első adandó alkalommal elvégeztem az MLSZ által meghirdetett edzői tanfolyamot is. 

A keze munkája, szakértelme látszik is a csapat idei őszi teljesítményén. A közelmúltban egyébként nem lehetett panasz a vadkertiek megye hármas helyezéseire, hiszen 2017 óta érem nélkül egyszer sem fejezte be a Vadkert FC a bajnokságot, egyszer a második, négyszer pedig a harmadik helyet szerezték meg. 

– Panaszra valóban nem volt igazából okunk korábban sem, azt ugyanakkor hozzátenném, hogy amikor átvettem a csapatot, akkor az előző évekbeli 2., majd 3. helyek után éppen leszálló ágban volt a gárda, hiszen csak a 4. helyen álltunk. Ez számomra elfogadhatatlan volt, és elhatároztam, hogy előrébb fogunk kerülni a tabellán. Nyíltan közöltem mindenkivel, hogy bajnokságot szeretnék nyerni, és mindent ennek fogok alárendelni. Ez egyrészt némi változást jelentett a keretben is, de ennél is jelentősebb volt az edzésmunka jellegének a megváltoztatása. Az addig megszokott kiskapus focizásokat felváltották a dolgos hétköznapok. Szerencsére a társaság ebben partner volt, sokan – hozzám hasonlóan – már ki voltak éhezve a sikerre. 

– Persze minden átigazolási időszakban van egy minimális változás a keretben. Természetes, hogy az edző egyre erősebb keretre vágyik, ez azonban nem jön csak úgy magától, ha nem tesz érte semmit. Nem várható el, hogy a vezetőség hozzon nekem minden szezonban négy-öt játékost. Én az a fajta edző vagyok, aki nem csak megtartja a kötelező edzést, aztán hétvégén meccsel, majd hátradől, ez szerintem még megye háromban is kevés. Azt vallom, hogy sok apró részletből áll össze a siker, de minden egyes ilyen kis szegmensre oda kell figyelni. Ilyen az igazolások kérdése is. Sokaknak nincs ehhez türelme vagy kedve, esetleg ideje, én azonban sok időt szánok többek között a keret összeállítására is. Az elsődleges szempontom mindig a játékos emberi oldala, vagyis ha valaki nem illik a közösségbe, akkor biztosan nem lesz belőle vadkerti játékos. Az sem árt, ha velem is azonos hullámhosszon van, hiszen mindkettőnk életét megkönnyíti, ha elfogadja a véleményemet. Azt szoktam viccesen mondani, hogy fociznia nem is kell tudni, a focira majd én megtanítom. Mindenki szeret minőségi játékosokkal dolgozni, de sokszor az is segít kitörni az átlagból, ha elmagyarázzuk a játékosnak, hogy mit miért várok tőle, miért álljon ott, ahol, és mikor melyik területre induljon, és még sorolhatnám. Egy edzőnek el kell hitetnie a belső védőjével, hogy jobb, mint Sergio Ramos, a középpályásával, hogy ilyen megoldásokat Zidane-tól látott utoljára. Én sokat foglalkozok a pszichológiával, de szerintem hosszú távon ez megtérül. A jelenlegi keretet már a saját keretemnek mondanám, a jelenlegi játékosokkal már fél szavakból is megértjük egymást. Talán ezt mondanám legnagyobb erősségünknek, hogy közösen ilyen szintre tudtuk hozni a csapategységet. 

Mivel a Vadkert FC STE II. a megyei első osztályú Soltvadkert alsóbb osztályú kistestvére, felmerül a kérdés, hogy mennyiben önálló a megye hármas keret. Vajon özönlenek a csapathoz a megye egyes keretből ott pillanatnyilag nem játszók, vagy csak hébe-­hóba játszik le valaki? 

– Maga a keret önálló, kevés az átjárás, de azért néhány fordulóban akadt már rá példa. Előfordulhat eltiltás a megye egyben, ilyen esetben van, hogy egy megye egyes játékos el is jön hozzánk játszani, hiszen ott is van, akinek az élete a foci és még megye négyben is játszana, ha rajta múlna, csak kifuthasson hétvégén a pályára, de van olyan is, aki inkább pihen azon a hétvégén, amikor eltiltás miatt nem szerepelhet. 

Ez a kettes számú csapat elnevezés szerintem nem jár akkora előnnyel, mint amekkorát a rivális – nem kettes számú - csapatok szeretnek hangoztatni. Sőt, egyáltalán nincs összenőve a két csapat. Persze közös a vezetőség, a létesítmény, és természetesen szurkolunk egymásnak, de a két csapat eredményei nincsenek hatással egymásra. Érdekes kérdés ez, az elmúlt években a megye egyes együttesünket én is előrébb vártam a tabellán, de mint mondtam, egy csapat szereplése osztálytól függetlenül nagyon sok tényezőtől függ. Szerencsére az idén végre minden rendben van Soltvadkerten, mind a megye egyben, mind a megye háromban. 

– A csapatunk egyik erőssége az, hogy idén nagyon koncentráltak vagyunk, és mindenki teszi a dolgát. Kiemelni ugyanakkor senkit nem szeretnék. Kiemelhetném én a legjobb góllövőinket, de a futball csapatjáték, éppúgy kell hozzá kreatív vagy robotoló középpályás, mint a félelmet nem ismerő hátvéd is. Az idén szerencsére nagyjából elkerültek minket a sérülések is, ez köszönhető a vezetőségnek is, amely egész évben biztosítja számunkra a kiváló játékteret. Edzés után nem sietünk haza, és meccsek után mindig találunk apropót az ünneplésre, legyen az születésnap, valamely támogató felajánlása vagy győzelem ünneplése. Időnként díjazzuk az edzésre járást, a legjobb teljesítményt nyújtókat, de a barátnők, feleségek, gyerekek is részt vesznek minden összejövetelen. Ezek azok az apró részletek, amikről beszéltem. Olyanok vagyunk, mint egy nagy család, talán ez a legnagyobb erősségünk. 

Szomszédvári derbikben bővelkedő csoport a megye három Közép csoportja is. Sőt, a megye egyes csapatok fiókcsapatai közti mérkőzések is eleve rangadónak számítanak. – Az elmúlt évek alapján legalább öt-hat olyan csapatot fel lehetne sorolni, amelyek ellen – eredménytől függetlenül –mindig színvonalas meccset játszunk. Természetesen ezek azok a mérkőzések, amelyek minket is jobban lázba hoznak, de minden fordulóban, egy akár papíron gyengébb ellenfél elleni meccs előtt is próbálok találni olyan szempontot, amely alapján nem kényelmesednek el a fiúk. Azt ugyanakkor nagyon szeretném kihangsúlyozni, félreértéseket és találgatásokat elkerülendő, bármilyen pletykákat cáfolandó, hogy a megye háromban mi Soltvadkerten ezt az eredményt nulla forintból hozzuk ki. Ezúton is gratulálok minden olyan megye hármas csapatnak, amelyek – hasonlóan hozzánk – példát mutatnak valódi játékszeretetből, etikusan viszonyulnak a bajnokság amatőr jellegéhez. 

– A rajt előtt azt szerettem volna, ha az idén már nem rontunk el olyan megnyerhető meccseket, amiket utólag esetleg nagyon bánunk. Tavaly és előtte is olykor-olykor kaptunk ilyen kijózanító pofont, és ezeken a pontvesztéseken nagyon sok tud múlni a bajnokság végén. Úgy éreztem, hogy edzőként azzal leszek majd elégedett, ha minden meccsen meglátszódik, hogy van elképzelésünk és ez eredménnyel is párosul. Eredmény most van szerencsére. A fiúkkal az ősszel megbeszéltük, hogyha elérünk egy bizonyos pontszámot most ősszel, akkor februárban összehozunk egy erdélyi túrát. Ezt összehozta a csapat, de ahogy ismerem a társaságot, a nyárra is el tudna képzelni valami hasonlót. Én pedig erre azt mondom, hogy ám legyen, de annak a feltétele viszont legyen most már az aranyérem.