Győzelemmel felérő döntetlent ért el a KNKSE

Az első idei hazai bajnokiján a Kispestet fogadta a KNKSE a női kézilabda NB I./B Keleti csoportjában.

Vincze Miklós

Hanusz Boglárka öt gólt szerzett

Fotó: Bús Csaba

Ha a keret tekintetében a télen jelentősen átalakult kecskeméti kézis hölgyek és a szurkolótábor idei találkozásait tekinthetjük randevúknak, amelyek során a csapat célja az, hogy visszacsábítsa, visszahódítsa a lelátóra a táborát, akkor az idei első randevú, az Orosháza elleni Liga Kupa-meccs kiválóan sikerült. A második randevú, a Szeged elleni meccs aztán olyan kiábrándító volt, hogy kérdéses volt, a harmadikra eljön-e még a közönség. A vasárnap esti találkozás olyan emlékezetesre sikerült, hogy aki akkor kint volt a Messzi István Sportcsarnokban, ha nem is holtomiglan-holtodiglan, de tavaszra minden bizonnyal elkötelezte magát a kecskeméti hölgyek mellett.

Először is: remek hangulatban kezdődött a mérkőzés. A kispestiek tábora azonnal biztosította a meccshangulatot – az utolsó pillanatig biztatták az övéiket –, ezúttal azonban a hazai tábor is felvette velük a versenyt. Ha a kezdésnél nem is, de amikor azt látták a hazai nézők, hogy egy szoros kezdés után, a 14. percben már 10–5-re vezet a hazai csapat, már nem csak a vezérszurkoló, Pesti Ambrus által tüzelt B közép dobbal megerősített könnyű tüzérsége küldte a biztatást a hazai lányok felé.

10–5-ös állásnál szép volt az élet, nagy lendülettel mentek a hazai lányok, a nézőben mégis ott mocorgott az aggodalom, hogy vajon meddig tarthat ez a lendület a rutinos kispestiek ellen, vajon mikor jön el a pillanat, amikor a vendégek megrázzák magukat, amikor – Beethoven ötödik szimfóniáját idézve – kopog a sors. Aztán valóban kopogott a sors. Illetve nem a sors kopogott, hanem pontatlanabbá vált az oroszlánként küzdő hazaiak támadójátéka, ugyanis 11–7-es állást követően következett egy tizenkét percen át tartó gólcsend. A vendégek ebben a fázisban is termelték a találatokat, így két és fél perccel a félidő zárása előtt 15–12-re már a Kispest vezetett, Palotás Fanni a dudaszó pillanatában faragta kettőre a hátrányt, így 13–15-tel fordultak a csapatok.

A második félidőben a hazaiak elszántsága, akik a kezdő felállásban jöttek ki, mit sem csökkent, csakhogy a hátrány sem, rendre két-három góllal vezetett a Kispest. Az 50. percben, 23–26-nál már elúszni látszott a meccs – ha emiatt bűnbakot kellett volna keresni, az a hazai kapufa lett volna: majdnem tucatnyi alkalommal jött ugyanis róla ki hazai kísérlet, miközben a vendégeknél Szabó Edina szorgosan értékesítette a hétmétereseket –, ám az 52. percben először újra egyre csökkent a vendégelőny. Idegölő percek következtek, továbbra is óriási csata folyt a pályán, Pálinkás fontos védéseinek köszönhetően az 58. percben Lengyel Leonetta góljával 29–29-re egyenlített a hazai csapat. Jött még egy vendéggól, de arra hazai válasz is, és Pálinkásnak a tizenhat másodperccel a vége előtt bemutatott újabb védése után, 30–30-as állásnál még támadhatott is a hazai csapat. A győztes gólt belőni nem sikerült, de így is járt a vastaps a hatalmasat küzdő, a közönséget újra, alighanem immár végérvényesen meghódító kecskeméti lányoknak.

– Igazi háromesélyes mérkőzés volt, szerintem igazságos döntetlen született – nyilatkozta a mérkőzést követően Varga József, a kecskemétiek mestere. – A tabellán a jelenleg elfoglalt pozíciónk nem teljesen jól jelzi az erőviszonyokat, mert véleményem szerint jobb csapat vagyunk annál, mint amire a helyezésünk utal, de az után, hogy milyen őszön vagyunk túl, minden egyes pontnak örülnünk kell. A mérkőzésen azért nem cseréltem, mert nem tudtam. Komoly változásokon estünk át a téli szünetben, így ma csak négy ifista játékos áll a rendelkezésünkre a kezdőn kívül, és egyiküket sem akartam mély vízbe dobni, hibázásnak kitenni egy ennyire kiélezett mérkőzésen. A lényeg, hogy a helyezésektől függetlenül ez a meccs rangadó volt, és rangadó is lett.

– Döntetlen esetén nehéz megmondani, hogy kinek is jár a pontszerzéshez gratuláció – elmélkedett Béki Nagy Bertalan, a kispestiek trénere. – A Kecskemét sokkal jobban harcolt, mint mi, ugyanakkor az értékelés során csalóka lenne abból kiindulni, hogy a KNKSE a tabellán pillanatnyilag milyen helyezést foglal el. Pontatlanság jellemezte ezt a mai meccset mindkét csapat részéről. Mi negyven percig játszottuk a saját játékunkat, azonban kétszer tíz percig rosszul teljesítettünk, ami elég volt ahhoz, hogy a hazaiak lövőerőben meglévő fölénye érvényesüljön. És bár az csak a szerencsén múlott, hogy az utolsó pillanatokban nem tudták megfordítani a meccset a kecskemétiek, de ezzel együtt szerintem így is ők örülnek jobban ennek a döntetlennek.

– Boldog vagyok, hogy sikerült pontot szereznünk – nyilatkozta Lengyel Leonetta, a kecskemétiek beállója, aki a mérkőzésen hét gólt szerzett. – Végre harciasan, egymásért küzdve léptünk pályára. A védekezésünk is kezd összeállni, végig jól biztattuk egymást. Ebből kell táplálkoznunk a továbbiakban is. Nagyon jól érzem magam Kecskeméten, szeretem ezt a társaságot, meggyőződésem, hogy nagy lökést adott nekünk ez a bravúros pontszerzés.