Szabó Árpád halasi viseletkészítő pliszírozott ruháit is kiállították a Csipkeházban – galériával

 A kiállítás alkotói ráncba szedtek egy mesterséget, hogy annak folyamatát bemutassák. – Ezen a kiállításon megvalósul mindaz, ami egy népművészeti egyesület feladata, a tárgyalkotó népművészet hagyományainak éltetése és továbbadása, az utánpótlás nevelése és megtartása – hangoztatta a kiállítás megnyitóján elmondott köszöntőjében Berei Andrea, a Duna-Tisza közi Népművészeti Egyesület elnöke.

Elmondta, mint ahogy régen a családban hagyományozódott a mesterségbeli tudás, a kiskunhalasi Szabó Árpád is az édesanyjától tanulta a viseletkészítést, majd önálló tevékenységként a pliszírozást választotta. – Nagy öröm és reményt adó, hogy találunk még fiatal alkotókat, akik tovább visznek egy mesterséget. A népművészet egy komplex egész kultúra és ez a komplexitás érvényesül ezen a kiállításon is. Árpád által elkészített alkotásokat Molnár-Madarász Melinda formálja ruhákká. A mai népművészet, a népi iparművészet lényege, hogy megtaláljuk azokat a formákat, amiben a hagyomány tovább élhet – fűzte hozzá Berei Andrea.

Kiemelte, hogy Molnár-Madarász Melinda divattervezőként a hagyomány modern ruhatárba való átemelésével foglalkozik, a népi ihletésű modern és hordható ruhák tervezésével bizonyítja a népművészet létjogosultságát a mai korban is. Az alkotó nem csak tervez, hanem több éve részt vesz egy oktatási folyamatban, több népművészeti egyesülettel együttműködve, ami egy új szemléletmódot adott a kézműveseknek, az ő inspiráló és múltat tisztelő személyiségével is. Rapavi Réka dokumentálta a pliszírozás folyamatát és így a kiállítás látogatói megismerkedhetnek behatóbban azzal a munkával, amit a két alkotó folytat. Hármuk összefogásának közösségmegtartó ereje biztosítja a hagyomány fennmaradását – tette hozzá a Duna-Tisza közi Népművészeti Egyesület elnöke.

A kiállítást Erdei Lilla etnográfus, csipkekészítő nyitotta meg, aki elmondta, hogy a pliszírozást ma már igen kevesen űzik, annak ellenére, hogy időnként újra és újra felbukkan a divatban, napjainkban a nagy divatházak, például a Chanel, a Dior divatház is szívesen alkalmazza.

A magyar népviseletnek is része volt

– A pliszé, vagy más néven, a berakás, redőzés, ráncolás, tűzés a magyar népviseleteknek is része volt. A köznép a felső társadalmi rétegek öltözködéséből vette át ezt az igen dekoratív díszítési módot. Egyszerűbb megfogalmazásai azonban egyes viseleteken már korábban is kialakulhattak, a praktikum és a szépség találkozási pontján. Készítették a kisebb-nagyobb hajtogatásokat kézi berakással, fapálcával, vagy úgynevezett szoknya ráncoló fácskával is. Később aztán a kartonpapír nyújtott nagyobb szabadságot, vagy szélesebb variációs lehetőséget a mintázásban. A hajtások rögzítését apróbb levarrásokkal oldották meg, vagy némi találékonysággal a nedves anyagot felforrósított kővel vagy frissen sült kenyérrel nyomatták le. Azaz nedvesség, hő és nyomás együttes használatával tartós hajtásokat készíteni – foglalta össze a technika lényegét Erdei Lilla.

A kiállítás a Csipkeház nyitvatartási idejében tekinthető meg. Akit mélyebben érdekel az a kiállítás záró eseményén, 2024. április 12-én, 9 órától a Pliszírozás régen és ma című országos konferencián további érdekességeket tudhat meg pliszírozás technikájáról.