A magyar hadsereg fejlesztése: Mészáros Lázár szerepéről mesélt a történész

Pelyach István arra hívta a figyelmet, hogy Mészáros Lázár az 1840-es évek közepén, amikor a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta, akkor a székfoglalóját a Katonaságról címmel írta meg, és ebben igen komoly kritikát fogalmazott meg a korabeli osztrák hadügy felépítésével szervezetével, működésével kapcsolatban.

Felvázolta a hallgatóságnak azt is, hogy 1848 tavaszától hogyan jutunk el az önálló magyar hadsereg megteremtésének gondolatáig vagy kényszerhelyzetéig. A Batthyány-kormány 1848 májusában dönt arról, hogy bár az áprilisi törvények nem teszik lehetővé Magyarország számára az önálló hadsereg felállítását, de a szerb felkelés és a jelentkező nemzetiségi mozgalmak miatt kénytelen a kormány elmozdulni a reguláris hadsereg szervezés felé.

– Az 1848-as áprilisi törvényekben még az szerepel, hogy nemzetőrseget kell felállítani, de ez nem hadsereg, ez önkéntesekből álló két-három hétig szolgáló, a belső rend fenntartására, a kocsmai verekedések egyéb kihágások megfékezésére alkalmas katonai félkatonai szervezet, ez nem alkalmas arra, hogy komoly fegyveres akciókat hajtson végre. A Batthyány-kormány szándéka ugyanakkor az volt, hogy a birodalmi hadseregben szolgáló, Magyarországon kiállított, de nem Magyarországon állomásozó alakulatokat hozzák haza – ami a 12. pontban is szerepel, az idegen katonákat pedig küldjék haza – ez lett volna a szándék, hogy megbízható magyar alakulatokat haza hozzák, amelyek az alkotmányos rend megvédését biztosították volna. Csakhogy, ez nem volt a bécsi hatalom érdeke, ők értelemszerűen azt szerették volna, ha Magyarországon továbbra is idegen katonaság állomásozzon, amely nem engedelmeskedik a magyar kormánynak – fogalmazott a történész hírportálunknak.

Hozzátette, hogy a magyar kormány májusban döntött arról, hogy fel kell állítani egy 10 ezer főből álló rendes nemzetőrséget, ahol minimum két évig szolgálnak a majd a katonák, kapnak fegyvert, kiképzést, tehát a tényleges katonaság jeleit mutatják.

Nem járulhatott hozzá, hogy honvédeket szervezzenek

Mészáros – aki ekkor hadügyminiszter – szerepe ebben a folyamatban 1848 júliusában lesz izgalmas. Kossuth július 11-i híres megajánlási beszédét követően, amikor 200 ezer újoncot és 12 millió forintot kér a hadsereg felszereléséhez, de kérdés volt, hogy az újoncokat milyen alakulatokba szervezzék. 

– A törvényes az lenne, ha császári, királyi sorezredek harmadik zászlóaljaiba vagy arra a mintára szerveznék meg a hadsereget, de ebben német a vezényleti nyelv, németek a címerek, és a Magyar Országgyűlés döntő többsége azt szeretné ha honvéd zászlóaljakat szerveznének. Mészáros sajátos helyzetbe kerül, mert neki, mint az uralkodó által kinevezett miniszternek kötelessége az alkotmány betartása. Ebből az következik, hogy ő nem járulhat hozzá, hogy honvédeket szervezzenek, mert ez törvénytelen – sorolta Pelyach István.

Kossuth egy kompromisszumos megoldást javasolt

Kossuth azt tanácsolta, egy része legyen a császári királyi sorezredek mintájára szervezett alakulat, a többség azonban a honvéd zászlóalj. Ennek a törvényjavaslatnak a vitája lesz valójában Mészáros számára is komoly erőpróba a minisztériumon belül is, hogy milyen pozíciót tud majd elfoglalni, hangsúlyozta az előadó. 

– Úgy kerül ki ebből a helyzetből Mészáros, hogy 1848 szeptemberében amikor lemond a Batthyány-kormány, ő nincs a fővárosban. Amikor visszajön szeptember végén Pest-Budára, akkor ő még úgy tüntetheti fel magát, mint a király által kinevezett miniszter. Ez nagyon jól jön a katonaság számára., hiszen úgy lehet tekinteni rá, mint V. Ferdinánd által kinevezett kormánytagra. Kossuth gyorsan be is választja a forradalmi kormányba. Mészáros ebben a minőségében már mindent meg fog tenni a magyar hadsereg fejlesztése érdekében – részletezte Pelyach István történész.