A humor a lételeme a kecskeméti költőnőnek

Antal Sára végzettségét tekintve tanító, drámatanár és gyógypedagógus. A szakmája mellett több évig dolgozott a Népszava újságírójaként. Élete nagy részét Nagykőrösön töltötte, majd huszonkét éve költözött Kecskemétre.

– Hivatásomat betegségem miatt kellett feladnom. Óraadónak sem akartam visszamenni, amibe kicsit belehaltam. Sokáig kerestem a helyem, az emberek társaságát, míg végül a vers klubokban leltem otthonra. A rímfaragással középiskolásként próbálkoztam meg először, mondhatni mindig kikéredzkedett belőlem egy vers. Később gyakrabban ragadtam tollat, a saját érzéseimet fogalmaztam meg, vetettem papírra, illetve világban történt események ihlettek meg. Alkotásaim többsége rímes, de vannak közöttük időmértékes és szabadversek is. Mindig éreztem magamban egy lüktetést, néha egy kis dallamot is, ha ezt meghallja valaki nagyon örülök neki, mert sikerült átadnom, közvetítenem az általam megfogalmazott üzenetet – mondta el hírportálunk érdeklődésére Antal Sára.

A kecskeméti költőnőnek soha nem volt mentora, ám magáénak tudja Baranyi Ferenc Kossuth- és József Attila-díjas, valamit Lackfi János József Attila-díjas költő, író, műfordító barátságát, ami hatalmas szakmai elismerést jelent számára.

– A humor a lételemem, ami alkotásaimban is megjelenik, enyhítve a mondanivaló súlyosságát. Ez idáig hat verseskötetem jelent meg. Hetvenen túl is termékeny alkotónak számítok, írok otthon, a buszon, vagy éppen a parkban a padon ülve, így tervben van a hetedik könyvem is. A legbüszkébb a török időket megért, legendákkal övezett hatszáz éves fáról írt hosszú elbeszélő költeményemre vagyok, amit egy velencei úttal jutalmaztak Nagykőrösön – tette hozzá Antal Sára.