Nyitott tájháznapot tartottak Foktőn – galériával

Annak is oka volt, hogy kicsit későbbre szervezték ezt a napot, mint országosan, ugyanis most készült el egy favázas, nádtetővel fedett közösségi tér az udvarban, mely véd a tűző nap, az első ellen.

Gyermekprogramokkal indítottak szombaton délután, a régi varrott falvédők mintájára terveztek falvédőket kék-piros színben, kis szövőkereteken tanulták a mesterség fogásait, kukoricacsuhéból – amit Foktőn laznak hívnak – virágok, babák készültek.

– Délután kettő körül már egyre nagyobb számban érkeztek a felnőttek, jó kis beszélgetés alakult ki, hoztak régi emlékeket, fényképeket, használati tárgyakat – egy kiscipő is előkerült –, ezekhez kapcsolódva meséltek papáról, mamáról, testvérekről, a régi szokásokról – mondta Battáné Pálfi Erzsébet alpolgármester, szervező. Azt is megosztotta velünk, hogy összegyűjtötték az anyagot a foktői értéktárhoz, ezt az anyagot is ez alkalommal felolvasta.

– A két templomunk, a tájház és berendezése, a foktői ő-ző nyelvjárás, az útszéli keresztek, a dűlőnevek, utcanevek, mind-mind az értékeinkhez tartoznak. Ha ezeket nem gyűjtjük össze és nem hagyjuk meg a jövő generációnak, el fognak veszni, sőt már most is azt tapasztaltam, hogy sokan nem tudják, melyik volt például a Papkert vagy a Százkaszás rét, rögzítenünk kell, amíg még valaki emlékezetében él – osztotta meg velünk Battáné Erzsi.

Az MTA hangarchívumából származó régi felvételeket is meghallgattak, 1957-es gyűjtésből foktői dalokat, majd viseletbe öltözés következett. Részben a tájházban található ruhákba, részben saját, otthonról hozott viseletbe. Volt ünneplős is, de nagyrészt a régi falusi hétköznapi öltözetet öltötték magukra, közöttük férfiak bőgatyás nyári viseletét.

Közben a bográcsban megfőtt a marhapörkölt, mellyel minden jelenlévőt megvendégeltek. Késő estig tartó zeneszó, tánc, nótázás, az emlékek további felidézése mellett zárult a tájházi nap Foktőn.