Bejárta a világot Kovács László, élt már busmanok között is

Fotók a nagyvilágból címmel a közelmúltban volt tárlata Kovács László kecskeméti fotósnak a Spaletta Étteremben. A falakon elhelyezett fotográfiák két nepáli útján készültek, az ott szerzett élményeiből mutattak be néhány szeletet, érzékeltetve egy kicsit a világszemléletét, ugyanakkor ihletet adva a kalandokat keresőknek vagy éppen a csendes elmélyülésre vágyóknak. 
A kiállítása kapcsán beszélgettünk vele, arra kértük, meséljen magáról. 

– Műkedvelő amatőr fotósnak vallom magam, aki hobbiból fotóz. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mérnökként ma már csak egy-egy projektre szerződöm, így megengedhetem magamnak a hosszabb utazásokat. Az élményeket keresem, így leginkább a világ olyan szegleteibe utazok el, melyek nem éppen turistalátványosságok – mesélte Kovács László, aki egyébként gyerekkora óta fotóz, autodidakta módon sajátította el az alapokat. Első fényképeit még édesapja Praktika gépével készítette. Ma már profi géppel dolgozik, de arra törekszik, hogy könnyű legyen, hiszen gyakran hosszú kilométereket menetel, például a hegyekben. 

– Nagyon szeretem a természetfotókat, utazásaim során gyönyörű tájakat fedezhetek fel. 

Már gyerekkoromban is sokat utaztunk édesapám munkája miatt. Az általános iskola egy részét például Algériában, egy francia iskolában végeztem el. Az évek alatt végigutaztam Afrikát, Zambiától Botswanán és Namíbián át Zimbabwéig, Tanzániáig. Volt lehetőségem többször is afrikai törzsek életébe betekinteni, fotózni. Igazi busmanok között élhettem napokon át, de a himba törzs életét is tanulmányozhattam. A Szerengeti Nemzeti Parkban pedig az állatok közelsége nyűgözött le, szerzett életre szóló élményeket. Európa sok országában megfordultam, bár kevésbé kedvelt úti célom, igaz, Izland és Finnország sok élményt nyújtott számomra. Megfordultam Amerikában, Ázsiában is többször jártam, Nepál az, ami igazán megfogott. A most látható kiállításom képei is ott készültek – tette hozzá, majd részleteket is elárult e két útjáról. 

– Először 2016-ban voltam Nepálban, akkor Katmanduban és az Everest alaptáborban jártam. Nagyszerű élményekkel tértem haza. Az országot most, 2022-ben egy új perspektívából láthattam. Mi voltunk a Covid után az első turisták, így még közelebbről megismerhettem az ott élők mindennapjait.

Teljesen átszellemültem az ott töltött hetek hatására, ezúttal is nagy hatással volt rám az adott ország vallása, a buddhizmus. Az Annapurna szentély és környéke volt az, ami leírhatatlanul mély benyomást tett rám – árulta el. 

Kovács László minden útjára tudatosan felkészül.

 Amellett, hogy tanulmányozza az adott országot, egészségügyileg is felkészül. Ennek ellenére néha érik meglepetések, például a gasztronómia terén. 

– Nagyon elfogadó vagyok, nem félek a komfortnélküliségtől, de attól sem ijedek meg, ha napokon át csak rizst ehetünk, vagy le kell mondani a húsról. Ha ez az ára, hogy közelebbről megismerjek egy kultúrát, egy történelmi hagyományt, akkor nem sajnálom a kényelmetlenséget – jegyezte meg a fotós, aki természetesen minden útjáról hoz haza valami jellegzetességet, mint például igazi imazászlót Nepálból, vagy éppen banánlevél­sapkát Zambiából. 

– Mindig az alapján választok úti célt, ami megszólít. Szeretek kilépni a komfortzónámból – mondta, majd mesélt a következő úti céljáról. 

– Ősszel újabb nagyobb útra készülök. Egy régész barátommal Peru, Bolívia és Ecuador térségét szeretném felfedezni, folytatva azt a sorozatot, amit tavaly Mexikóban, a Yucatán-félszigeten azték és maja emlékek felfedezésével elkezdtem.