Az összefogás fontos érték a tassi írónő alkotásaiban

A koronavírus-járvány gyökeresen megváltoztatta az életünket. Volt, aki péksüteményeket sütött, más rákapott a jógázásra, de szép számban fordultak az emberek a művészetek felé is. Naszvadi Judith írónő lelkesen üdvözölte ezt a változást.

– A világjárvány talán egyetlen pozitív hozadéka a kortárs művészet iránti érdeklődés látványos megugrása. Előtérbe kerülhettek olyan dolgok is, amikre addig, a mindennapos rohanás közepette nem jutott idő. Végre ki lehetett olvasni a félretett köteteket, adódott alkalom zenét hallgatni vagy akár kicsit elmélyedni a festészet világában. Akár tevőlegesen is! A közösségi oldalakon felpezsdült a kulturális élet, lelkes amatőr művészeti csoportok alakultak.

Az emberek műkedvelők és alkotók is lettek egyszerre. Ilyen mértékű kulturális pezsgésre a rendszerváltás körüli idők óta nem volt példa

– mondja az írónő, aki maga is irodalmi blogot vezet a Facebook-oldalán.

Naszvadi Judith számára a járvány és a korlátozó intézkedések éppen nem a bezárkózás és pihenés idejét hozták el, hiszen a szociális ellátórendszerre az elmúlt másfél évben jókora többletteher nehezedett. – Nehéz időszak volt ez, aminek még nem is biztos, hogy a végére értünk. Próbáljuk beleképzelni magunkat annak az értelmi fogyatékos embernek a helyzetébe, aki hónapokig nem mehet haza a családjához a bentlakásos intézményből. A demens idősébe, aki nem fogadhat látogatókat az idősotthonban, és mondjuk hallásproblémája miatt telefonon sem tud érintkezni a családjával. A szociális területen dolgozó munkatársak erőn felül teljesítve igyekeztek kiszolgálni minden rászoruló igényeit. És itt ki kell emelni a civilek pótolhatatlan szerepvállalását is.

A környező falvakban számtalan példát tudok arra, hogyan intézték jó szomszédok a bevásárlást, gyógyszerkiváltást a karanténba került egyedülálló vagy egyszerűen egészségi állapotuk okán bezárkózott időseknek

– fogalmazott Naszvadi Judith.

Az olvasók inkább interjús kötetei kapcsán ismerhették meg az írónő munkásságát. Már az egyetemi évek alatt is készített szakmába vágó riportokat, amellett, hogy verseket, később novellákat is írt. – Ha jobban belegondolok, ennél sokkal korábban kezdődött a történetem. Hatévesen, ahogy megtanultam írni, kértem anyukámtól egy üres füzetet, amibe nekem tetsző verseket kezdtem másolni. Amikor megkérdezte tőlem a mamim, hogy mit csinálok, azt feleltem neki, hogy író leszek és arra gyakorolok – avatott be a motivációjába Judith.

Az összefogás kiemelt szerepet kap az írónő alkotói tevékenységében. Most megjelenő, Mélyről című könyve is ezen eszme mentén valósult meg. Naszvadi Judith nem titkolt célja, hogy beszélgetésre ösztönözze a családokat olyan témákban, amiről sajnos ritkán esik szó. Két Aranykönyv TOP 10-es riportkönyve közül például A mi ’56-unk alternatív, kiegészítő tananyagként szolgál diákok és felnőttek számára is.

Tíz évre elegendő tervei vannak

Naszvadi Judith azt is hangsúlyozta: – Kőrösi Papp Kálmán festőművész barátommal közösen álmodtuk meg ezt a kötetet. És az álmokat itt szó szerint kell érteni, mert Kálmánnal egy álomfejtéssel kapcsolatos beszélgetés hozott össze minket. A Mélyről cím egyszerre utalás a lélek mélyén lévő kincsek felszabadítására, az álmok világára és a téma komolyságára is. Kálmán Kozmikus analógiák-sorozata adja a lélektani kisregény hangulati keretét. Az ő rendkívül gazdag életművéből merítve dolgoztunk. Körülbelül tíz év folyamatos munkára elegendő terveim vannak. De ezzel igazából két gond van. Az egyik a folyamatos időzsonglőrködés. Szinte percre pontosan be vannak táblázva a napjaim. A másik pedig az, hogy az alkotás nem egy tevékenység, sokkal inkább egy különös, öntörvényű élőlény. Hiába határozom el, hogy miről fogok írni. Gyakran valahova teljesen máshová jutok el, mint amit elterveztem. A Mélyről is éppen így alakult. Egy versciklusban egyeztünk meg a kiadómmal a nonfiguratív képek mellé. Mégis, a végére egy pengeéles novellafüzér lett belőle. A szabad alkotó­művészet olyan, mint egy felfedező utazás. Kalandos, izgalmas és semmi máshoz nem fogható élmény – tette hozzá az írónő.