Kladács Alajos festőművész munkáiból nyílt emlékkiállítás Nagykőrösön

A galériában megtekinthető festmények egy részét januárban, a Magyar Kultúra Napja alkalmából láthatta először a közönség, akkor még csak a Szabadság tér 6. szám alatti Kirakat Tárlat keretében. A művész munkáiból összeállított válogatást Bartáné Kladács Emőke ajánlotta fel a városvezetésnek. A festményeket akkor a kulturális központ szakemberei feljavították, kezelték és bekeretezték, egyben megmentve ezzel az alkotásokat.

A megnyitón köszöntőt mondott dr. Czira Szabolcs, Nagykőrös polgármestere, aki hangsúlyozta, hogy az istenáldotta művészek tulajdonsága – köztük Kladács Alajosé is -, hogy minden körülmények között szebbé szeretnék tenni a világot, adni önzetlenül a körülöttük élőknek és bárkinek, akik készek befogadni a szépet és jót. – Azon emberek közét tartozhatok, akik még látták, ismerték Kladács Alajost. Az embert, aki a II. világháború borzalmai ellenére is hitt a szeretetben, akinek a legfőbb érték a család, a becsület és a festészet volt. Mindezek vezették kezét és alkotta meg csodálatos képeit – fogalmazott a polgármester.

A kiállítást Horányi György költő, a Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakképző Iskola és Kollégium volt tanulója és Bartáné Kladács Emőke, a művész lánya nyitották meg.

Horányi György megnyitó beszédében visszatekintett Kladács Alajos életére.

Kladács Alajos 1904-ben született és 1936-ig Újpesten élt. A művész érettségi után beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Réti István tanítványa lett. Fájdalmas fordulat volt életében, hogy családja anyagi helyzete miatt abba kellett hagynia főiskolai tanulmányait. Évekig mintakészítőként dolgozott, kamatoztatva tehetségéből adódó forma- és arányérzékét. Mint Horányi György fogalmazott,

a taníttatás jelentette nagy anyagi teher miatt sok fiatal tehetsége kárba vész, de Kladács Alajos nem adta fel: hagyta és tett is érte, hogy tehetsége kibontakozzon és számos egyéni és csoportos kiállítás tette ismertté művészetét.

A nyilvánosságot nehezen viselte, a festészet jelentette számára az igazi életet. Nagykőrösre 1937-ben költözött, majd egy év múlva megnősült, feleségével nagy szeretetben nevelték három leánygyermeküket. Az 1950-es években a Cifrakerti Képzőművészeti Körben festészetet tanított. Élethű arcképeket készített, inspiráló múzsája volt a természet, de az épített város is megihlette. Több önálló kiállítása volt Nagykőrösön, Kecskeméten és Budapesten. A festőművész 1972-ben hunyt el Nagykőrösön.

Műveiről szólva elmondta, hogy olyanok, akár a jó vers: lélekhez szólók, tömörek, lényeget kifejezők és pontosak. Horányi György hangsúlyozta, hogy ha Kladács Budapesten marad, korának egyik kimagasló festője lett volna. – De ő szeretett városát, Nagykőröst választotta és járta a határt és festett, ha esett, ha fújt. A környék tájait, utcáit vitte vászonra, csendéletek, portrék sora került ki keze alól. Főként olajjal, temperával vagy krétával dolgozott, de kiválóak voltak rajzai is. Képeit szelíd lírával gazdagított realizmus jellemzi. Arra törekedett, hogy a felismerhető világ elé tartson tükröt. Ez a látásmód eredményezte szemet gyönyörködtető anyagszerűségét, a színek harmóniáját, soha el nem hervadó virágok örökkévalóságát – jellemezte a festő művészetét.

Számos személyes emlék köti az alkotóhoz, aki hozzájárult ahhoz, hogy ifjú éveiben a nehézségek ellenére is Nagykőrösön maradjon és ne költözzön vissza szülővárosába, Paksra. Hallgatag, visszafogott és fegyelmezett személyiségként jellemezte a festőművészt, ami az önarcképeken is tükröződött.

– Mintha önmagát figyelné, elemezné. Kerüli a látványos feszültségeket, a benne lévő visszafogott indulatot. Inkább bizalmat és derűt sugárzott tekintete.

Nehezen megnyíló, magába forduló, érzéseit elrejtő, inkább képein rejtőzködő művész volt, de teljes élet sugárzott magatartásából.

Ez a befelé forduló élet sokaknak példát adott – rajzolta meg a szónok a művész lényének körvonalait, majd hangsúlyozta: örömteli, hogy a város felismerte Kladács Alajos emberi nagyságát és azt, hogy Szőnyi Istvánnal, Czóbel Bélával, Csók Istvánnal egyenrangú alkotó élt Nagykőrösön ismeretlenségben, szerényen és szegénységben.

A személyes emlékek felidézése közben a költő felolvasta a példaképévé lett Kladács Alajos műve és személye által inspirált verseit.

A festőművész lánya, Bartáné Kladács Emőke beszédében hangsúlyozta, hogy életreszóló muníciót kapott szüleitől az Istenbe és az emberekbe vetett hithez. – Hálás a szívem azért, hogy édesapám emléke ilyen szeretetben, tiszteletben él a nagykőrösiek köztudatában – fogalmazott és a járvány ideje alatt megnyitott Kirakat Tárlat ötletességét méltatta, köszönetet mondva a Czira Szabolcs polgármesternek és Juhász Nándornak, a kulturális központ igazgatójának a kiállítások megszervezéséért.

A tárlat június 7-ig tekinthető meg védettségi igazolvánnyal.