A tojásdíszítő mesternek a húsvét és a házassági évforduló a fontos ünnep

– Hogy érzi magát? Mennyiben változott meg az élete a vírusjárvány miatt?

– A férjemmel abszolút jól éljük meg a járványhelyzetet. Igyekszünk nem foglalkozni vele napi szinten, de természetesen az előírt szabályokat, korlátokat betartjuk. Mi mindent megteszünk, hogy elkerüljük a betegséget, ha mégis elkapjuk, akkor a sorsunkban benne volt, úgysem tehettünk volna semmit.

– Hogyan éli meg a bezártságot?

– Elárulhatom, minket az összezártság még jobban összekovácsolt. Egyébként is nagyszerű a házasságunk, de az elmúlt egy évben még jobbá vált. Néha úgy érzem, itt vagyunk a Földön, de közben a mennyországban járunk. A férjemmel sok új dolgot is megéltünk. Például korábban sokat eljártunk táncolni, mivel ez most nem lehetséges, itthon kér fel a legváratlanabb pillanatokban táncolni.

– Ha már a házasságát említette, éppen a házasság hetét ünnepeltük. Megünnepelték?

– A boldogító igent 1977. május 7-én mondtuk ki, melyet ma is ugyanúgy megtennénk! Boldogan élünk 45 éve. Minden nap hálát adok érte a Jóistennek, hogy ő van nekem. A házasság az egyetlen olyan közösség számomra, ahol maradéktalanul meg tudom önmagam valósítani! Mi nem ünneplünk névnapokat, születésnapokat, de a házassági évfordulót a magunk szerény módján mindig.

– Néhány éve meg is erősítették fogadalmukat. Fontosnak tartja ezt?

– Igen, többször is. Nagyon jó érzéssel töltött el minden alkalommal. Először a 20. házassági évfordulónkon, mely véletlenszerűen történt. Azaz, mivel vallom, hogy nincsenek véletlenek, így tudom, hogy eleve így volt elrendeltetve. Szokásunk szerint a házassági évfordulónkon mindig szépen felöltözünk, és csak úgy elmegyünk a nagytemplomba egy kicsit imádkozni, hálát adni. Éppen ott voltunk, amikor betért a templomba az akkor már nyugdíjba vonult Marosi Izidor váci püspök. Megkértük, erősítse meg fogadalmunkat. Megtette, mivel 20 évvel korábban is ő adott össze bennünket.

Harmadszorra a 40 éves házassági évfordulónkon, a Barátok templomában esküdtünk meg újra. Telve volt a templom a szeretteinkkel.

– Mi a jó házasság titka?

– Sokszor országos rendezvényeken is példaként mutatnak be minket a házasság hete keretében. Jólesik, de én csak azt tudom, hogy nekünk mitől működik. Szabadok vagyunk, békén hagyjuk egymást, amikor a másik magányra vágyik, például amikor a férjem olvasni szeretne, vagy én alkotni. Emellett jó barátai vagyunk egymásnak, és folyamatosan keressük egymás kedvét. Én azért élek, hogy a férjemnek a lehető legjobbat nyújtsam, és ez fordítva is igaz. A kölcsönös szeretet mellett kölcsönösen tiszteljük is egymást.

– Gondolkoznak a vírus elleni oltás beadásában?

– Én sajnos nem tehetem meg, mivel nagyon komoly gyógyszerallergiám van. Éppen ezért évtizedek óta odafigyelek arra, hogy mindketten egészségesen táplálkozzunk, illetve sportoljunk. Magam sütöm a kenyerünket 36 éve, a tésztát magam gyúrom, saját csirkeállományunk van, valamint a zöldséget is megtermeljük. Bízunk benne, hogy ez elegendő, de természetesen a férjem saját döntése, hogy mit gondol az oltásról.

– A vírus alatt is keresték a rajongói?

– Azok számára, akiknek fontos vagyok, többször felhívtak, érdeklődtek irántam. Jólesett. Ez mindig erőt ad. Én valóban tudom, milyen az, ha valaki mélyről jön. Gyermekként a szegények között is a legszegényebb voltam. Engem azért közösítettek ki a diáktársaim, mert szegény voltam. Most pedig ünnepelnek, rajonganak a munkáimért.

Én igazán tudom, hogy minden napért hálát kell adni, amikor szeretetet kap az ember.

– Jelenleg min dolgozik?

– A közelmúltban fejeztem be életem újabb nagy és jelentős alkotását. Bár a technikák bonyolultságát tekintve nem hasonlítható a Nemzet Tojásához, de lelki mondanivalója ennek a legnagyobb. Egyelőre még nem mutatom be a nagyközönségnek, megvárom, amíg a járványügyi szabályok lehetővé teszik a személyes jelenléttel a sajtótájékoztatót. Ez már biztos, hogy nem idén húsvét lesz, mivel azonban ennek az eszmeisége, az üzenete nemcsak az ünnepre szól, így egy nyári bemutató is tökéletes lesz a számára. Közel három évig dolgoztam rajta, ebből kettő volt a tervezés, és közel egy év a tényleges munkálat.

– Miként éli meg, hogy az ön számára oly fontos ünnep, a húsvét nem ünnepelhető meg hagyományosan?

– Hiányoznak a kiállításomat látogató vendégek! A locsolkodással járó hagyományőrzést, amíg lehetett, mindig megünnepeltem. Már tavaly átéltem egyszer, hogy nem jöhettek a locsolkodóim, így idén is menni fog. Egyszerűen elfogadtam, mivel nem volt más választásom. Ettől még a szívemben, a házassági évfordulónk után, ez a legkedvesebb ünnep.