A kunszenti versvándor négy díjat kapott egy hónap alatt

Tóth Péter Lóránt már gyerekkorában is nagyon sokat foglalkozott versmondással. Tehetségét és tudását versmondó versenyeken kamatoztatta. Tizenévesen új szerelem érkezett az életébe, a kosárlabda. Testnevelés–történelem szakos tanárként végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, majd azonnal elkezdett dolgozni. A kunszentmiklósi fiatalember nem szakadt el a versektől, rengeteget olvasott, ám színpadra csak huszonnyolc évesen állt újra.

– A késztetés mindvégig megvolt bennem, a fordulatot a 2008-as esztendő hozta el számomra. Atyai jó barátom, Balogh Mihály tanár úr segítségével összeállítottam egy műsort József Attila költeményeiből. Addig vagy másokat hallgattam verset mondani, vagy olvastam, tanultam a saját kedvtelésemre. Azon az estén én magam is a versek átadója lettem. Természetesen igyekszem azóta is fejlődni, gyakorolni, de ott, azon az első előadáson megéreztem, hogy az, amit és ahogy mondok, hat a hallgatókra. A sikeren felbuzdulva újra elkezdtem versmondó versenyekre járni, majd nem sokkal később elkészültek pódium-előadásaim. Nyakamba vettem az országot, bejártam a határokon túli magyarlakta területeket, magyar költők verseit tolmácsolva rendhagyó órákon és esteken. Hét éve úgy döntöttem, hogy felhagyok a tanárkodással és csak a versekkel foglalkozom, így lettem versvándor. Versvándor, hiszen az elmúlt években a nyári hónapok kivételével nem volt olyan hét, amikor ne léptem volna át az államhatárt, és ne vittem volna az irodalmat a magyar közösségekbe. Én Kunszentmiklóson lakom, de a Kárpát-medencében élek – emlékezett vissza az elmúlt évek történéseire Tóth Péter Lóránt.

Tóth Péter Lóránt 2010 óta több tízezer anyaországi és határon túli magyarnak tolmácsolta József Attila, Radnóti Miklós, Arany János, Kányádi Sándor és Petőfi Sándor verseit Kassától Zágrábig, Beregszásztól Újvidékig, Csíkszeredától Budapestig. Irodalmi és történelmi előadásai a Kárpát-medencén túl Moszkvába, Szentpétervárra, Prágába, Párizsba, Szarajevóba és Kanadába is eljutottak. A versvándor eddigi legnagyobb vállalása a tavalyi évben volt. A Radnóti nyomában – a „Lélek útja” elnevezésű gyalogos vers-zarándoklat Szerbia, Horvátország és Magyarország száz települését érintette. Tóth Péter Lóránt a Győr melletti Abdáig, a költő halálának feltételezett helyszínéig vezető 850 kilométeres távból hétszáz kilométert gyalogosan tett meg, Mohács és Szentkirályszabadja között pedig vonaton utazott, ahogyan egykoron a bori munkaszolgálatosok is. A versvándor a magyarok által is lakott településeken a Bori notesz verseiből és Kőszegi Ábel Töredék című könyvéből összeállított monodrámával emlékezett a költőre és a háború névtelen áldozataira. A zarándoklatról tizenhárom részes sorozatot és egy egész estés dokumentumfilmet készített a Pannon Televízió. A Radnóti nyomában című sorozat már elérhető a közösségi médiában, a film bemutatója október 11-én lesz a Pannon RTV-n.

– Úgy éreztem, hogy Radnóti Miklós örök érvényű sorai minden emberhez el kellett hogy jussanak. A zarándoklattal sikerült a gyötrelmek útját szeretettel megtölteni, segítette megismertetni, megbékíteni a szerbeket, horvátokat és magyarokat egyaránt. A verszarándoklat Radnóti mögé felsorakoztatta és összefogta az egész nemzetet. Azt gondolom, hazánknak nagy szüksége van ma Radnóti Miklós szerénységére, csendességére, a Radnóti-féle hazaszeretetre, az ő kitartására, az emberbe vetett hitébe. A huszonöt nap és a forgatás életre szóló élmény volt számomra – fogalmazott a versvándor.

Tóth Péter Lóránt folytatja küldetését. Tervei között szerepel, hogy tovább vigye, új helyeken mutassa be a meglévő előadásait. Készül a Petőfi-emlékévre, amit kunszentmiklósiként különösen szívügyének tekint. A komoly és mélyreható gondolatok mellett a magyar irodalom humorosabb oldalát is meg kívánja ismertetni itthon és a határainkon túl is.

– Felgyorsult körülöttünk a világ, az interneten bármit el tudunk érni, szellemi tudásunk gyarapodik, ám a lélek éhezik. A versekkel az ember kicsit jobban tud önmagáról is beszélni, pontosabban meg tudja fogalmazni a világhoz való viszonyát, értékrendjét. A vers lényegében iránytű az életünkben, segít eligazodni, egyben lelki páncél is tud lenni. Nincs küldetéstudatom, úgy gondolom, hogy az ember nem véletlenül csinálja azt, amit tesz. Én a versmondást kaptam feladatul és megpróbálom az ehhez kapott tehetségemet a köz javára fordítani. Vallom, hogy eszközök vagyunk, és szeretném a világot egy kicsit jobbá, élhetőbbé tenni. Én a versekkel próbálom ezt tenni. Célom, hogy minél több hazai és kárpátaljai településre eljussak előadásaimmal, rendhagyó irodalom- és történelemóráimmal. Oda is elmenni, ahová az irodalom nem, vagy csak nagyon ritkán jut el, az országhatárokon átívelve építeni anyanyelvünk, kultúránk segítségével. A versben való beszéd, anyanyelvünk megőrzése a magyar kultúra megőrzésének egyik záloga – tette hozzá Tóth Péter Lóránt.

Az elismerések új erőt adnak

Az elismerések arra ösztökélnek, hogy még nagyobb alázattal végezzem a munkám. Tudom, honnan jövök, s mára már talán azt is, hogy hová tartok. A díjak igazából hazánkat, a Kárpát-medencét, Kárpátalját, Délvidéket és Drávaszöget, Erdélyországot és a Felvidéket illetik, az ott élő magyarokat, akik újra és újra erőt adnak hazafiasságukkal, tenni akarásukkal misszióm folytatásához – mondta Tóth Péter Lóránt.