Jó úton haladnak a segítségnyújtással

A Mélymerülés utcalap 2020 elején látott napvilágot, azzal az eltökélt szándékkal, hogy az ötletgazdák a jótékony célok érdekében a saját szellemi erejük összerakásával egy színvonalas művészeti utcalapot készítsenek, amelyet évente négy alkalommal, nyomtatott formában juttatnak majd el olvasóik kézbe. Ezzel egyúttal teret és megjelenési lehetőséget adva a helyi kortárs művészeknek (íróknak, költőknek, fotográfusoknak, képzőművészeknek…).

Váry Károly, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház művésze rögtön az első lapszám megjelenése után csatlakozott a csapathoz és egy jótékonysági előadás során A bohóc című monodrámáját adta elő a Kelemen László Kamaraszínházban. A belépőkből származó teljes bevételt pedig felajánlotta a Mélymerülés stábjának, hogy abból a mélyszegénységben és hajléktalanságban élőket támogassák.

Az egyszeri kezdeményezésből viszont úgy tűnik hagyomány lett, ugyanis a harmadik lapszám megjelenése egy újabb színházi élménnyel fonódik össze.

– Az előző előadás után érkező pozitív visszajelzésekből kiindulva kerestem fel Kriston-Vizi Józsiékat azzal az ötlettel, hogy az Úton című darabomat is örömmel színpadra állítanám egy jótékonysági színház keretein belül – meséli az előadás körülményeit Váry Károly. – Azt gondolom, hogy ma talán még nagyobb szükség lehet minden segítségre és itt a legjobb helyekre kerül.

– Miről szól az Úton című darab?

– Phillip Marc novelláskötete adja az alapját ennek az előadásnak. A hétből négy történetet emeltem ki, amelyek összességében egy hatvan-hatvanöt perces műsorrá álltak össze. Minden történet középpontjában egy pad áll, csakhogy más és más események zajlanak körülötte. Először egy férfit látunk az állomáson, akit gyermekkorában az édesanyja minden nap itt ültetett fel a vonatra. Egyszer azonban a fiú eltéveszti a leszállást, elveszik, így végül intézetben nő fel és majd negyven évvel később talál csak rá az édesanyja, ráadásul ennél a padnál, ahol anno útnak indította. A második történetben egy házasságba pillanthatunk bele, ahol felüti fejét a megcsalás, de végül ennél a padnál mégis kibékülnek. Utána egy hajléktalannal találkozhatunk, aki életvitelszerűen használja a padot, míg egy nap mellé ül egy hölgy és beszélgetni kezdenek. A lányról kiderült, hogy az ő gyereke és szeretné hazavinni az édesapját. Végül egy idős úr jön a padhoz, aki elmeséli, hogy hajdan itt csattant el az első csók a feleségével és igazán nagy szerelem lett belőle. Rengeteget jártak ide, sajátjukként gondozták a padot és a környékét, de sajnos a felesége elhunyt. A férfi azonban továbbra is jár a padhoz, beszélget vele és együtt őrzik az asszony emlékét. Az egyes novellák között francia sanzonok csendülnek fel átmenetként, amíg átöltözöm a színpadon lévő fogasról,

– Kiknek ajánlaná ezt az előadás?

– Nagyjából tíz éve játszom az Úton című előadást és a tapasztalataim alapján azt tudom mondani, hogy szinte bárkinek. A bohóc mély monodrámájával ellentétben ezek inkább drámai helyzetekre épülő, pozitív végkicsengésű történetek. Olyan szereplőkkel és eseményekkel, amelyek bármelyikőnk életében megtalálhatóak, így kicsit mindenki bele tudja élni magát. És itt rímel talán legjobban a kezdeményezés lényegére is. Akkor tudunk igazán jól segíteni egymásnak, ha bele tudjuk képzelni magunkat a másik helyzetébe.

Az előadás 2020. szeptember 10-én lesz látható 19 órakor a Három Gúnár Rendezvényházban. A belépőkkel a Mélymerülés utcalap küldetését támogatják.

Borítóképünk Szelei István fotója, ami A bohóc című előadáson készült.