Goór Imre úgy véli, a fejlődés kulcsa a rendszeres munka

Goór Imre kétévesen került Kecskemétre. Általános és középiskolai tanulmányait itt végezte. Első rajztanára édesapja, id. Goór Imre festőművész volt, később Palkó József tanár úr igyekezett bevezetni a rajzolás, festés rejtelmeibe. A felső tagozatos fiú ez idő tájt már nemcsak az iskolában és a szakköri foglalkozásokon, hanem otthon is festegetett.

– A tehetségemet képzőművészeti vonalon szerettem volna kamatoztatni, de nem sikerült, így a Katona József Gimnáziumba kerültem. Az álmaimat viszont nem adtam fel és rajz–földrajz szakon végeztem a szegedi Juhász Gyula Tanárképzőben. Vezető tanárom Vinkler László volt, akitől sokat tanultam. A pedagógusi pályán mindössze csak három évet töltöttem el. Az élet úgy hozta, hogy a Petőfi Nyomdában helyezkedtem el. Dolgoztam grafikai csoportvezetőként, végeztem kereskedelmi és beszerzési munkát, de a legjobb az az időszak volt, amikor divízióvezetőként hagyományos címkegyártással foglalkoztam. A képzőművészettől nem szakadtam el, mivel az itt töltött huszonhat esztendő alatt rengeteg grafikát készítettünk – emlékezett vissza Goór Imre.

A kecskeméti alkotó húsz éve vette újra kezébe az ecsetet, azóta intenzíven fest. Állandó résztvevője az alkotótáboroknak, nem oktat, de szívesen részt vállal a szervezőmunkában. Vezetője a bugaci, a lakiteleki és a bodrogkeresztúri alkotótáboroknak.

– Szívesen járok a táborokba, mert ott zömében olyan alkotók gyűlnek össze, akik hosszú ideje dolgoznak magas szinten. Megosztjuk tapasztalatainkat egymással, ami jó hatással van szakmai továbbfejlődésünkre is. A másik, hogy szeretek a szabadban, a természetben festeni. Leginkább akvarellel és olajjal dolgozom, de nem áll távol tőlem a ceruza, a kréta sem. A témaválasztást némileg meghatározza az alkalmazott technika, így nagyrészt tájképet festek, emellett természetesen sok más téma is felkerül vásznaimra – fogalmazott Goór Imre.

A festőművész termékeny alkotónak számít, majdhogynem naponta kerülnek ki a keze alól újabb és újabb képek. Számtalan csoportos és önálló kiállításon mutatta be alkotásait a nagyközönség előtt, többek között Budapesten, Pécsen, Kecskeméten, Szentesen, Kunszentmártonban, Bodrogkeresztúron, Sáros­patakon.

– A fejlődés kulcsa a rendszeres munka, csak az tud előbbre lépni, aki nap mint nap a kezébe veszi az ecsetet vagy a krétát. Festeni azonban csak akkor érdemes, ha rááll az agy és a kéz. Azt kell megjeleníteni, ami bennünk van, vagyis nem szabad meghazudtolni önmagunkat. Célom, hogy továbbfejlesszem, tökéletesítsem tudásom. Nemrégiben elhatároztam, hogy nagyobb felületeken fogom megjeleníteni témáimat – tette hozzá Goór Imre.

Az édesapja nyomdokaiba lépett

Az alkotó ma már elmondhatja magáról, hogy sikerült édesapja nyomdokaiba lépnie. Ismertségét, szakmai hozzáértését és elismertségét bizonyítja, hogy három csoportosulás, a Kecskeméti Képzőművészek Közösségének, a Magyar Vízfestők Társaságának és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagja. Kecskemét Megyei Jogú Város Közgyűlése pedig az idén neki ítélte oda a Bozsó János-díjat.