A vörösterror kalocsai áldozataira emlékeztek

A városban 1919. június 24-25-én végezték ki azokat a személyeket, elsősorban értelmiségieket és módosabb polgárokat, akiket Kun Béla rövid ideig fennállt, de annál véresebb uralma alatt itt ítéltek bitófára, vagy golyó általi halálra. Az ünnepség helyszíne nem szimbolikus: a helyi hagyomány szerint a Szent István király út mentén ma is több olyan fa sorakozik, amire 101 éve ártatlan kalocsaiakat lógattak fel.

„A magyarországi proletariátus eddigi győzelme nem került különösebb áldozatokba, most azonban szükség lesz arra, hogy vér omoljon. A vértől nem kell félni: a vár acél, erősíti a szívet, erősíti a proletár öklöt. Ki fogjuk irtani, ha kell, az egész burzsoáziát” – idézte a terror szellemi vezérét, Szamuely Tibort az ünnepség szónoka, Marsovszky László. Az önkormányzat bizottsági tagja a folytatásban levezette: Kalocsa a vérengző Lenin-fiúk számára magától értetődő célpont volt, „különös figyelmet is szenteltek neki, a keresztény érseke miatt”. – Betörtek a kastélyba, az akkori érseket, Váradi Lipót Árpádot aljas gúnyolódások közepette kínozták meg. 101 évvel ezelőtt kegyetlenül felakasztották azokat, akikről úgy vélték, hogy az új rend, a Tanácsköztársaság ellenségei – emlékeztetett.

A szónok ezt követően felsorolta annak a 20 kalocsainak a nevét, akiket abban a véres 48 órában fellógattak, vagy agyonlőttek. Voltak köztük értelmiségi foglalkozásúak, hivatalnokok, pedagógusok, gazdálkodók, de egyszerű napszámosok is. Marsovszky szerint az a tény, hogy minden évben megemlékezünk róluk, azt bizonyítja, „az áldozatuk nem volt hiábavaló”.