Megnyílt Bácsalmási Gabriella első, önálló kiállítása Halason

A rajz iránt gyermekkora óta érdeklődő halasi művész életében tavaly, ötvenedik születésnapja után jött el a változás, amikor elkezdett verseket írni, egész pontosan haiku alkotásokat. A haiku a japán költészet egyik jellegzetes versformája, rendkívül szigorú, alakilag kötött verselés. Hagyományosan tizenhét szótagból áll, csattanóval zárul és a szövegben szerepelnie kell évszakszónak. Hazánkban az 1980-as évektől vált népszerűvé ez a versforma. Kosztolányi Dezső elsők között kezdett foglalkozni a haikuval, de Radnóti Miklós és Faludy György is írt ilyen költeményeket. Korunk meghatározó haiku költői pedig Fodor Ákos és Tandori György voltak.

Bácsalmási Gabriella haiku alkotásai nem pusztán a szavak szintjén működnek, hisz minden verse egy-egy képként jelent meg előtte, amit megrajzolt, megfestett. Régi és mai érzései: a félelme, kiszolgáltatottsága, reménykedése, magánya, a boldog pillanatai, a küzdelmei, a könnyedsége és a vágyakozásai is megmutatkoznak az alkotásokban. A régi érzelmeket egy gyermekkori babája segítségével hívta életre, egykori játéka segített neki felidézni, mi mindent érzett gyerekként.

A megnyitó a művész és a halasi Szabad Tánc Műhely tagjainak közös produkciójával kezdődött, ami rövid, színpadi előadás formájában mutatta be a kiállítás témáját. Ezt követően Dr. Bognár Zoltán, a Kiskunhalasi Bibó István Gimnázium nyugalmazott tanára, Gabriella egykori osztályfőnöke ajánlotta az érdeklődők figyelmébe a tárlatot. – Igazán sokrétű, de nagyon is egységes, tudatosan megszerkesztett világot mutatnak be a képek és a versek. Tökéletes harmóniában vannak egymással, együtt még több információt adnak. Egy vallomásos önportré ez Gabriella lelkéről. Bemutatja az ötvenéves létállapotot, ahonnan a múlt már többnek látszik, mint a jövő. Drámai és küzdelmes ez. Láthatjuk, ahogy számot vet és értékel a művész – fogalmazott.