Papp Róbert feltárta Kalocsa könnyűzenei életének értékeit

A zenész-tanár, akit a koncertközönség leginkább a Country Road zenekarból ismer, régóta dédelgetett álmát váltotta valóra a kötettel, amelyhez online hangarchívumot is készít, hogy az olvasók rögtön meg is tudják hallgatni a bemutatott zenekarok dalait. A kiadvány szerkesztés alatt áll, egész pontosan annak végstádiumában, így néhány héten belül nyomdába kerül az anyag.

– Az írás részemről teljesen készen van, átküldtem a szerkesztőnek, Hirsch Zsolt barátomnak, aki egy ideje már dolgozik rajta. Korábban látott belőle részleteket, de most már egyben is megkapta az egész anyagot. Reményeim szerint gyorsan kötetbe rendezi, és abban a pillanatban küldjük a nyomdának – árulta el Papp, aki hálásan gondol azokra is, akik anyagilag támogatták a munkáját. – Volt egy gyűjtés a könyv számára, és jó néhány magánszemély is jelentkezett, akik bizonyos összegeket adtak a kiadásra. Ez a teljes költségnek kb. a negyedét fedezi, de hatalmas támogatás. Sikerült egy olyan nyomdát találnom, amely az alacsony büdzsé ellenére is segít elkészíteni a könyvet – újságolta.

A pedagógus elárulta: nem volt könnyű dolga a nyomdai egyezkedéssel, hiszen – mint a legtöbb szerző – a könyv­piac csúcsidőszakának számító adventre szerette volna kiadni a könyvet, de erre esélye sem maradt, annyira leterhelt volt a szóban forgó nyomda. Megegyeztek az újév elejében, amit nem is bán, mivel a csúszó határidő kényelmesebb, következésképpen átgondoltabb szerkesztői munkára nyitott lehetőséget. Az író úgy tudja, hogy két héten belül nyomdába kerül a könyv, ami nagy megkönnyebbülés, hiszen több év munkája fordult célegyenesbe. Tényleg hatalmas munka volt, fűzte hozzá, jelentősen több, mint amire az ötlet megszületésének pillanatában számított. Végül 4–5 nagyobb egység állt össze; ezek között nyilván a régió egykori és még aktív zenekarairól szóló szakasz a legterjedelmesebb.

– Ötvenöt zenekarnál álltam meg: ennyivel készítettem interjút, ennyien fognak szerepelni a kötetben is. Aztán: magánszemélyekről is lesz szó, kb. 15–20 olyan egyéniségről, akik az elmúlt évtizedekben meghatározták Kalocsa zenei életét. Itt főleg a nagy öregekről beszélhetünk, velük foglalkozik a második legnagyobb blokk. Lesz egy fejezet a város „zenés helyeiről”, olyan szórakozóhelyekről, amelyek koncerteket tartottak, vagy tartanak, még mind a mai napig – vázolta a könyv felépítését, hozzátéve: utóbb főleg a helyben legendás Makira és a Platánra gondolt. A szerző külön fejezetet szánt az ezredvég utolsó húsz évének színes, zenével, vagy hangszerekkel kapcsolatos híreire. Bevallotta: számára ez a legkedvesebb szakasz, feltehetően azért, mert hatalmas gyűjtőmunkát igényelt.

– A könyvtár archívumából kivettem és átnéztem a ’80-as és ’90-es években megjelent, összes kalocsai újságot: szerintem több méter magas újsághalom volt. Minden olyan cikket kiszedegettem, ami zenei, vagy hangszeres érdekességekről szólt – mondta, kiemelve egy szélsőséges példát, ami lényegében egy betörésről szól. – Régen történt: egyszer valaki, az éj leple alatt behatolt egy főutcai üzletbe, ahonnan eltulajdonított egy 3500 forint értékű harmonikát. Ezért akkor másfél éves börtönbüntetés járt – idézte fel.

A zenész hangsúlyozta: a fentebb írtak mellett jutott hely a könyvben a Liszt Ferenc AMI-nak is, mivel a város zenei életének meghatározó és fő bázisaként gondol rá. Az állami zeneiskola története mellett bemutatja, hogy a növendékeik közül kik és meddig jutottak a könnyűzenei pályán. Szintén fontosnak tartotta felidézni az egykori helyőrségi zenekar sztoriját – ennek a méltán legendás katonacsapatnak jó néhány tagja civilben is zenélt hétvégente, akár a helyi zenekarokban, akár lakodalmakon. Ezt azért tartotta különösen érdekesnek, mert a zenekar „fő profiljába inkább a komolyzenei darabok és a katonaindulók tartoztak”.

Ha mindez nem lenne elég: a könyvhöz egy zenei archívum is készül, mivel sokan járultak hozzá a munkához hanganyagokkal, hogy még auten­tikusabb legyen a könyv. Az így keletkezett gyűjtemény sorsáról Papp Róbert elmondta: először CD, vagy DVD mellékletet szeretett volna készíteni, de ezeket a technológiákat kissé elavultnak (és ehhez képest nyilván túl költségesnek) érezte, ezért úgy döntött, hogy inkább létrehoz egy YouTube-csatornát, amelyen közzéteszi a könyvhöz tartozó zeneválogatást. A videókon az adott zenekarról készült archív fotókat lehet majd megnézni.