Katonái élén esett el a határvadász százados

Molnár Péterné nem ismerhette apósát, ugyanis Molnár Andor százados, posztumusz őrnagy 1944 áprilisában halt hősi halált a galíciai fronton. A kiváló katona emlegetése mindennapos volt a családban. Az anyósától, Molnár Andornétól hallott történetek kiváló alapot szolgáltattak a könyv megíráshoz, ám ez önmagában korántsem lett volna elegendő. Nagy segítséget jelentettek a hagyatékban fellelt személyes iratok, tárgyak, valamint a családi levelek is.

– Molnár Andor emlékét féltve óvta családja, megőrizték hagyatékát, gondosan ápolták, ápolják sírját. Alakja a mai napig szimbolikus jelentőséggel bír. A férjem erősen kötődött édesapjához, mindenhol az emlékét kutatta, kereste. Nyugdíjazásom után egy családi irat került a kezem ügyébe, és ekkor, a kíváncsiságtól hajtva vettem elő a féltve őrzött leveleket, képeket, újságokat. A dokumentumokat olvasgatva gyorsan rá kellett jönnöm, micsoda nagyszerű ember, kiváló katona volt apósom, Molnár Andor, a néhai határvadász százados. Leginkább a korabeli haditudósítás fogott meg, amelyben arról írtak, hogy Molnár Andor a katonái élén esett el.

Lényegében ez a mondat volt az, ami arra ösztönzött, hogy megírjam történetét. Elhatározásomban Kovács Attila Zoltán, az Erdélyi Szalon Kiadó ügyvezető igazgatója is megerősített – mesélt a könyv megszületésének hátteréről a szerző.
Molnár Péterné feldolgozta a családi iratokat, a fényképalbumokat, különböző hadtörténeti könyveket tanulmányozott, míg el nem készült a nagy gondossággal megírt, történelmileg is messzemenően hiteles munka. A kötetet dr. Bonhardt Attila ezredes, a HM HIM Hadtörténelmi Levéltár és Irattár igazgatója lektorálta.

– Sem történelem szakos tanár, sem pedig katonaviselt nem vagyok, de a nehézségek ellenére is nagy örömöt jelentett számomra a kutatás. Minden nap, minden mondatban újabb és újabb tudásra tettem szert. A kötet megírásakor pedig külön figyelmet szenteltem annak is, hogy az olvasónak ne kelljen történelmi háttéranyagok után kutatnia – fűzte hozzá Molnár Péterné.
 Apósának életét, katonai pályafutásának legfontosabb állomásait, vagyis a könyv tartalmát a szerző ismertette meg a hallgatósággal. A vetítőképes előadásból kiderült, hogy Molnár Andor az Arad megyei Ószentannán látta meg a napvilágot. Szülei katonának szánták, tízéves korában beíratták a Nagyváradi Magyar Királyi Hadapród Iskolában működő alreál iskolába. Szolgálatát szakaszparancsnokként kezdte a pécsi M. Kir. Béla Király 8. Honvéd Gyalogezredben, később a határőrséghez került, főhadnagyi rangban. Molnár Andor részt vett a Felvidék, Kárpátalja, Észak-Erdély visszafoglalásában, Munkácson a cseh betörés elhárításában, a II. világháború éveiben pedig az ország határait védte. Hősiességét számtalan dicsérettel és kitüntetéssel ismerte el a korabeli hadvezetés. A százados 1944 áprilisában kapott halálos sebet a galíciai fronton, a nadwornai kórházba került, de már nem tudtak segíteni rajta. Hamvait két hónap múlva Kunszentmiklósra szállították, majd katonai tiszteletadással temették el a helyi református temetőben. Özv. Molnár Andorné kérésére férje neve is felkerült az 1990-ben felállított kunszentmiklósi II. világháborús emlékműre, majd felvették a Történelmi Vitézi Rendbe is.

– A valós történelmi vagy irodalmi hátteret nem a kanonikus vonalak adják meg, hanem a helytörténet. A porosz hagyomány miatt az akadémisták egyet mondanak, az izmusokkal átstrukturált háttér is másképpen értelmezi a valóságot. A hadtörténet esetében még nagyobbak az ellentmondások. Az összes ilyen családi történet megírásához azokat a padlásanyagokat kell megkeresni, melyeket elődeink őriznek. Ezek a történetek azok, melyek az igazi autentikus valóságot tartalmazzák. A helytörténetet metaforikusan kell olvasni, szimbolikusan értelmezni, ez fogja kiadni a nagy egészet. Molnár Péterné könyve is egy ilyen, fontos mozaik – méltatta a könyvet Kovács Attila Zoltán, az Erdélyi Szalon Kiadó ügyvezető igazgatója.
A könyvbemutató vendégei voltak Molnár Andor leszármazottai, egyebek között fia, dr. Molnár András, aki a család történetével ismertette meg a hallgatóságot. Molnár Ödön: Édesanyám vigasztalása versét Bajnóczi Dorka olvasta fel.

Emlékek Erdélyből

A rendezvényre meghívást kapott a sepsiszentgyörgyi Vitéz Nagy Zoltán is, aki az ottani polgármester és önkormányzat képviseletében vett részt a könyvbemutatón. A történész és katonairelikvia-gyűjtő Uzonból és Sepsiszentgyörgyből való, II. világháborús tárgyi emlékeket mutatott be a közönségnek. Közöttük egy olyan selyemzászlót, mellyel a bevonuló magyar katonákat fogadták a székelyek. A lobogó érdekessége, hogy a magyarok, félve a román hatóságok szigorától, külön-külön vásárolták meg a nemzeti színű zászlóhoz szükséges anyagokat.