A művészetről beszélgettek az Értékmegőrző rendezvény vendégei

Az Értékmegőrző rendezvénysorozat két megálmodója, Szabadi Mózes és Fekete Péter elsődleges célja, hogy értékrendet építsen a különböző művészeti területek képviselői és a közönség aktív részvétele által. A beszélgetős alkalmakon egyetemes válaszok megtalálására törekszenek az értékek kérdésében. A legutóbbi alkalommal Kocsis Pál színművésszel és Janisch Attila filmrendezővel beszélgettek Kecskeméten az Ifjúsági Otthonban életútjukról és a művészet kérdéseiről.

A beszélgetést vetítés előzte meg, Janisch Attila 1983-as vizsgarendezését, a Zizi című filmet nézhette meg a közönség. A 35 perces fekete-fehér filmet 16 milliméteres szalagra rögzítették és 100 ezer forintból készítették el. A filmélmény után a meghívott vendégek pályafutásukba engedtek bepillantást.

A kecskeméti születésű Janisch Attila bevallása szerint fiatalon minden akart lenni, az űrhajóstól a tengeralattjáró kapitányon át a kémikusig. Később komolyan íróvá szeretett volna válni, rímeket is faragott, de kevéssé érezte tehetségesnek magát az irodalomban. Felidézte, hogy másodikos gimnazistaként, egy táskacsomagolás közben elolvasta egy versét és rájött, hogy az nem vers, hanem képek egymásutánja.

A 21 éves koráig Kecskeméten élő rendező már hatévesen filmeket nézett és a verse elolvasása után határozta el, hogy filmrendező lesz. Ezután tudatosan készült a szakmára, egymás után olvasta a könyveket és felvételizett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Bevallása szerint akkor nem tudta, hogy a 600 jelentkező közül csak hatot vesznek fel, ha tudta volna, meg sem próbálja. Először nem vették fel és négy évet kihagyott. Ennek oka az volt, hogy sikertelen felvételije után indult el Fábri Zoltán osztálya, akihez kerülni szeretett volna, és csak négy év múlva indult a következő.

Ezután Ruszt Józsefhez, a kecskeméti színház akkori főrendezőjéhez került, akitől nagyon sokat tanult, hiszen ülhetett a próbáin és láthatta, miként csinálja a színházat első mestere. Bevallása szerint jót tett neki az, hogy nem 19 évesen kezdte el a rendező szakot, mert szüksége volt a négy év érési időre.

Négy év múlva felvették a főiskolára Fábri Zoltán osztályába. Vizsgafilmjét, a Zizit Törőcsik Mari főszereplésével forgatta le. Törőcsik Mari akkor már óriási sztár volt, a vizsgázó rendezőt Fábri Zoltán ajánlotta be nála, ami arra elég volt, hogy elkezdjék a forgatást, de a továbbiakhoz már nem. Törőcsik Mari ezt mondta Janisch-nak: „Attila tudja, hogy az ajánlás csak az első instrukcióig szól?” Ha az rossz, vége a közös munkának. Az első és a többi instrukció is annyira jó volt, elkészítették a filmet és később egy másik közös film is született. A színésznő és közte mély barátság alakult ki, ami a mai napig tart.

Balázs Béla-díjas filmrendező szerint a filmkészítés társas tevékenység, közös munka, ami kissé hasonlít a hadvezetéshez. A színészek és a stáb tehetsége nélkül semmi nem valósulna meg az elképzelésből. – Regényt lehet egyedül írni, filmet készíteni nem. Aki mást mond vagy hazudik, vagy még nem készített jó filmet. – mondta a rendező. Felfogása szerint a művészet a nem hétköznapi módon történő közlés.

Kocsis Pál 1996-ban, 26 évesen végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakán. Négy év alatt háromszor jelentkezett, mire 22 évesen felvették. A Jászai Mari-díjas színművész bevallása szerint noha már 10 évesen eltökélte, hogy színész lesz, mégsem vette komolyan a főiskolai felvételit. Salgótarjánban, ahol született, működött egy színjátszó társulat és ő azt látta maga előtt, hogy ott lesz majd színész, vagy az Egerben működő félamatőr színházban. Osztálytársai kinevették vágyát, mert a későbbi színművész vékonydongájú, szemüveges fiú volt, de elszántsága végül a színpadra repítette. A főiskolán Kerényi Imre volt az osztályfőnöke, akivel elmondása alapján meglehetősen konfliktusos kapcsolata volt.

A Katona József Színház színművésze szerint nem lehet egyértelműen körülhatárolni a művészet jelentését és ő maga sem tud erre tökéletes meghatározást adni. A művészet egyik legfőbb összetevője az alkotás. Az alkotás az alkotó személyiségének jegyeit hordozza, ezért fontos a forrás, vagyis az, hogy ki alkot.

Úgy véli, hogy a művész megnevezést nem lehet titulusként, pozícióként használni, az érdemi kérdés. A színészetet művészetnek tartja még abban az esetben is, ha a színész adott esetben nemtelen anyaggal foglalkozik. Kocsis Pál szerint, a művészi alkotófolyamat nagy része kemény munka, ami önmagában nem művészet, csak eredménye, amikor a munka megszüli a művészi pillanatot.

Az Értékmegőrző következő rendezvénye március 23-án 18 órakor lesz, amikor a Youtube-kultúrával foglalkoznak majd a szakértők.