A magyar népzenét rockkal is ötvözi a Zacc együttes

– Mikor döntött úgy, hogy zenész lesz és hangszerként miért pont a gitárt válasz­totta?

– Édesapám rendkívül muzikális ember volt, sokat nótázott és tangóharmonikázott a család és a maga örömére. A bátyám tizenévesen kezdett el gitározni, én pedig zongorázni tanultam. A klimpírozás, a komolyzene kötöttsége nem volt nekem való. A rockzene viszont nagyon megfogott. Először a dobolással próbálkoztam, de a négy végtagom összehangolásával sem boldogultam. A bátyám ekkor döntötte el, hogy gitáros leszek alakulóban lévő zenekarában. Az első formáció a Rolls – Rolls nevet kapta, zömében feldolgozások szerepeltek a repertoáron. Zenei pályafutásomnak ideiglenesen a katonaévek, majd a családalapítás vetett véget.

– Mikor lépett újra színpadra?

– Közel tíz év kihagyás után a kecskeméti Slow Down együttes tagjaként vettem újra a kezembe a gitárt, majd később szülővárosomban létrehoztuk a SABBADIAK-at. A csapat legfiatalabb tagja a tizenhárom esztendős Jancsovics Máté volt, aki jelenleg a Kistehén zenekar dobosa. Leginkább metálfeldolgozásokat játszottunk, de akadt néhány saját szerzeményünk is. Legnagyobb sikerünket egy kecskeméti Ki Mit Tud?-on értük el. Közönségdíjat nyertünk, így az Origo Stúdióban három nótát rögzíthettünk. A zenekar feloszlása után több próbálkozásunk volt, de egyik sem bizonyult hosszú életűnek. A fordulópontot a 2010-es év jelentette, amikor néhány kiváló kunszentmiklósi és szalkszentmártoni zenésszel megalakítottuk a Zakk formációt. Zömében örökzöld magyar rockszámokat adtunk elő koncertjeinken, de belefért néhány népzenei feldolgozás is. A banda feloszlott, de a kemény mag továbbra is együtt maradt és létrehozta 2012-ben a Zacc Együttest.

– Nem csak a jó pap, a zenész is holtáig tanul. Kik voltak a mesterei?

– Nekem megadatott, hogy kiváló tanítómestereim legyenek. Az alapokat a szabadszállási Szabó Zoltántól sajátítottam el, egy évig jártam Daczi Zsolthoz, a Bikini néhai gitárosához. Számomra mindig meghatározó volt a közösség, mivel nem vagyok az az otthon zenélős típus. Zenésztársaim között hamarabb születnek meg az új dalok, mint a négy fal magányában. A múzsám a feleségem, akivel nemcsak a magánéletben, hanem a színpadon is megértjük egymást. Jelenléte, kreativitása és természetesen kiváló hangja meghatározó volt zenei fejlődésemben.

– Elsősorban rock- és metál­zenét játszott, hogyan jött a képbe a népzene?

– Néhány éve egy új zenei irányzat tűnt fel az ország zenei palettáján, a muzsikusok a népdalt ötvözték a modernebb hangzásokkal. Az új ritmusok olyannyira megfogtak bennünket, hogy úgy gondoltuk, megpróbáljuk mi is. Az együttes hölgytagjai nagy slágerek gitártémáira énekelnek népdalokat. Rövidesen össze is gyűlt egy lemeznyi anyag, amit az interneten osztottunk meg a közönséggel. Téma akad bőven, hiszen nagy a magyar népdalok és a rockzene tárháza, így van honnan meríteni. Az általunk képviselt stílusba belefér a rock, a könnyedebb stílusok, egyediségét a népdal, a népzene adja. Annak ellenére, hogy a Zacc Együttes rétegzenét játszik, egyre nagyobb népszerűséget vívott ki magának. Folyamatosan koncerteztünk a környező településeken, nagy sikerünk volt a megyeszékhelyen és a fővárosban is. Készülőben van egy új albumunk, öt számot már felvettünk, négy még várat magára. Az új dalok már saját nótáink.

– Az együttest tavaly a népszerű televíziós tehetségkutató műsorba, az X- Faktorba is meghívták, de mégsem vállalták el a felkérést. Miért?

– Zenei pályám eddigi csúcsa a Zacc Együttes sikere volt, ebből adódóan nagy fejtörést okozott számomra a felkérés. A zenekarban viszont megoszlottak a vélemények, mivel a csapat valamennyi tagja csak „másodállású” muzsikus. Van közöttünk pedagógus, informatikus, feleségem és jómagam egy családi vállalkozásban dolgozunk. A lehetőséget el kellett tehát utasítsam, mivel a műsor szerkesztői olyan elvárásokat támasztottak, ami miatt némelyikünknek fel kellett volna adnia eddigi hivatását.

– Egyszerre több lovat ül meg, van egy másik együttese, és a színjátszással is kacérkodik.

– Eredendően rock­gitá­ros­nak tartom magam, de nagyon közel áll hozzám az igényes és dallamos muzsika, és természetesen a magyar népzene. Emellett nagyon szeretek kísérletezni. Az X-Bár nevet viselő négytagú formáció­val ismert slágereket, verseket dolgozunk fel sajátos hangszerelésben. A feleségemmel együtt régóta aktív tagjai vagyunk a Kapocs Irodalmi Színpadnak is. Nekem itt is inkább a zenélés jut osztályrészül, de már volt néhány kisebb prózai szerepem is. Társulatunk gyakran lép fel helyi rendezvényeken, nemrég a kecs­keméti megyei kórház gyermekosztályán játszottunk a kis betegeknek.

– Hogyan tovább?

– Nagyon sok kiváló zenész él és munkálkodik vidéken, így a Felső-Kiskunságban is. Tapasztalatom szerint nekik jóval nehezebb dolguk van, mint nagyvárosi kollégáiknak. Kisebb a kitörési lehetőség, illetve a kockázat is nagyobb, mert ha nem futnak be, könnyebben elveszthetik a talajt a lábuk alól. Főállásban zenélni tehát csak abban az esetben ildomos, ha meg tud élni belőle az ember. Amíg ezt nem látom biztosnak, megmaradok polgári foglalkozásomnál, és az örömzenélésnél. Természetesen, ha „megtalál” egy elutasíthatatlan ajánlat, élni fogok vele.

Tavaly a Zacc 30 koncertet adott

Az együttes 2012 decemberében kezdte próbáit, főként szabadszállási és egy kunszentmiklósi taggal. A zenekar autentikus magyar népdalokat ötvöz modern ritmikával, gitár- és dobkísérettel. A Zacc együttes történetének legsikeresebb éve a tavalyi volt, a csapat mintegy harminc koncertet adott. A zenekar tagjai Bajusz Gáborné (ének), Hajdú István (ének), Majdán Dorottya (hegedű, ének), Bajusz Gábor (szólógitár), Honti Roland (basszusgitár), Pócs Márton (dob). Az együttes legközelebb – az egyik tag kiválása miatt – hegedűs nélkül lép színpadra február 24-én, a kecskeméti Palacsinta Fesztiválon.