Borbély Béláné Amálka otthonából idővel múzeum lett

Borbély Béláné Amálka külsőre szokványos vidéki háza belül valóságos múzeum. Két szoba a babáké és viseleteké, a nappali porcelánok, ásványok, tengeri herkentyűk és gyűszűk birodalma. A padlásszobában annyi bagolyfigura lakik, hogy a padlótól a plafonig megtöltik a teret, pontos számuk nem is tudható.

– A gyűjtögetést még gyerekkoromban kezdtem el, valahogy bennem volt ez a szenvedély. A legelső darabok családi örökségek. Például az üknagyanyám leveses porcelántálja, amit az esküvőjére kapott ajándékul. Azóta hagyományozódik generációról generációra. Hozzám a nagynénémtől, egyben a keresztanyámtól került. Megvan a dédnagyapám ősrégi kulacsa is, ami 1879-ben készült. Ezekhez kezdtem el gyűjtögetni mindent, amit szépnek és igazinak találtam – meséli magáról a házigazda.

Borbély Béláné Amálka több mint húsz éve nyugdíjas. Előtte dolgozott dajkaként a helyi óvodában, majd a helyi iskola konyháján. Az utolsó öt munkaévében Budapestre ingázott, és kekszeket készített egy sütőüzemben. Fizetése sosem volt magas, de mindig talált mellékest: eljárt takarítani, vasalni, kertet művelni, gondját viselte idős embereknek. Pluszkeresetéből vásárolta szerzeményeit, a legtöbbet alkalmi vételként. Babái egy része például bálás tur­kálóból való, ezeket maga tisztogatta, öltöztette, hogy szép állapotban kerüljenek a gyűjteménybe.

– A babák nem csak szépek, de gond is van velük. Ruháik szélei nincsenek gondosan eldolgozva, így mosás előtt rájuk fér egy alapos kézi varrás. A sok textil, babafrizura tisztán tartása sok figyelmet és türelmet igényel. Magam is készítek úgynevezett karmantyúbabákat. Évekkel ezelőtt helyi kiállításokon mutattam be a karmantyúfán való szövést. Ezek a babák méretre kicsikék, alig tíz centiméter magasak, de elkészítésük akár ötven órába is belekerül – magyarázza Amálka néni.

Az egyik vitrinben népviseletben lévő babák sorakoznak, a régi dupla ágy a polgári porcelánbabák otthona, az egyik sarokszekrényt velencei karneváli babák díszítik, a másikat bohócok. Van itt még bababútor, népviselet, rongyból varrt bábu, és mindennemű egyéb baba a csecsemőtől az udvari dámáig.

A házigazda a baglyoknak is szerelmese. Gyerekként egy ballószögi tanyán nőtt fel, és évekig figyelt egy ott élő bagolycsaládot: a szülőpár mindennapjait, a fiókák cseperedését. Gyűjteni felnőttként kezdte a füleseket. Kollekció­jában vannak üvegből, fából, fonalból, gyertyából, porcelánból és számtalan más anyagból készültek. Újabban maga is készít baglyokat. Ezek alapját jól formázható műanyag csövek adják, a tollazatát pedig eredeti bőrborítás imitálja.

A kagylókat, színes korallokat külföldi utazásai során gyűjtötte Borbély Béláné Amálka. Nyugdíjazása után minden mellékkeresetét arra szánta, hogy évente eljusson egy tengerparti nyaralásra Görögországba, Krétára, Horvátországba, Bulgáriába, Törökországba. Bőröndben csempészte haza a szívének kedves tengeri látványosságokat: tengerifül-kagylót, tengeri csillagot, tüskés gömbhalat, rákot, színes korallokat.

A sok szép holmit tárolni is kell. A magángyűjtő kisebbik fia asztalos, aki édesanyja minden ötletét megvalósítja. Így alakult kivilágított vitrinné a régi sarokakvárium a tengeri látványosságoknak, így készült a két oldalról üvegezett tolóajtó a porcelánfiguráknak, vagy a 99 polcos üvegtárló az apró gyűszűk számára.