Kecskeméten minden utcán élő hajléktalannak van férőhely

Mint ismert, október 15-én, lépett hatályba az az új szabályozás, amely tiltja az életvitelszerű utcán lakást, azaz az utcai hajléktalanságot. Most már nem csak az önkormányzatok által kijelölt területeken – városközpontokban – nem lakhatnak a hajléktalanok, hanem egyetlen közterületen sem. Aki pedig ezt megszegi, és a rendőrök felszólítására sem megy el onnan, szabálysértést követ el. A büntetés lehet közérdekű munka vagy akár elzárás is.

A téma a kecskeméti képviselő-testület csütörtöki ülésén is szóba került, mégpedig az MSZP helyi frakcióvezetője által. Király József indítványozta, az önkormányzat vizsgálja meg, az új szabályozás hány főt érinthet, és hogy a hajléktalanok befogadására szakosodott intézményekben van-e elegendő kapacitás a több otthontalan ellátására.

A képviselőnek Csonka Imre, a társadalompolitikai osztály vezetője válaszolt. Elöljáróban elmondta, hogy az önkormányzatnak az egyik legmegalapozottabb döntése volt, amikor a Máltai Szeretetszolgálatnak adta át a hajléktalanellátás teljes területét, mivel Kecskeméten a megyei jogú városok között is kiemelkedően sokféle szolgáltatást biztosítanak, az utcai szolgálattól a nappali melegedőn, éjjeli menedékhelyen, átmeneti szállón át egészen a rehabilitációs ellátásig és régiós diszpécserszolgálatig. Csonka Imre hozzátette: Kecskemét szerencsés helyzetben van, mert itt még a Silencio Hitközösség is működtet éjjeli menedékhelyet, amely a máltais 101 férőhelyet további 82-vel emeli. Az osztályvezető elmondta, a városban becslések szerint körülbelül 20 olyan hajléktalan van, aki életvitelszerűen, tehát egész nap az utcán él, az ő elhelyezésükre biztosan van kapacitás a szállókon.

– Kecskeméten példaértékű a hajléktalanellátás. Amióta életbe lépett az új szabályozás, semmilyen aggodalomra okot adó incidens nem történt – jelentette ki Csonka Imre. Azt is hangsúlyozta, a Máltai Szeretetszolgálat kecskeméti csoportja eddig is mindent megtett, hogy minél több otthontalan vegye igénybe a Matkói úton és a Hoffmann János utcán biztosított ellátási lehetőségeket (ugyanakkor az is igaz, hogy eddig sokan minden rábeszélés ellenére sem akartak beköltözni, és lakatlan épületekben, saját kezűleg épített kalyibákban húzták meg magukat, menedékeiket viszont az utcai szolgálat munkatársai jól ismerik, telenként minden este meglátogatták őket, forró italt, meleg ruhát, takarókat vittek számukra – a szerző).

A válasz nyomán Király József visszavonta indítványát, mondván, megnyugtató tájékoztatást kapott a testület.