Sok díszoklevéllel büszkélkedhet a tataházi tanítónő

Az elmúlt évtizedeket és a büszkén átvett díjakat a községi könyvtár egyik szegletében idézte fel tudósítónknak. A tataházi általános iskolában kezdett el tanítani, majd ezt követően a férje elvesztéséig a településen is maradt.

Örömmel emlékezik vissza az első 42-es létszámú osztályra, akik akkor az első és második osztályba jártak. Ez a tendencia szinte végig megmaradt, hiszen mindig a legfiatalabb nebulókat kapta az oktatás során. De ezt nem bánta, mert úgy véli, s ez a mottója meg is maradt „nevelni kell a gyermekeket”. Szakmáját nem munkahelynek, hanem hivatásnak tekintette. Nagy örömmel tapasztalta pályafutása során, hogy a falu és a gyerekek egyaránt elfogadták. A szülők is megfogadták a különböző értekezleteken és a beszélgetések során elhangzott tanácsait. Éppen ezért még most is nagy szeretettel tér vissza a településre.

1998-as nyugdíjba vonulását követően sem hagyta abba a munkát, bekapcsolódott a gyermekjóléti szolgálat tevékenységébe. Ekkor ismét előjött az a gondolat, hogy a pedagógusi pálya során a gyerek a lényeg.

Nagy örömmel emlékezik vissza az évek során kapott elismerésekre. Így például a 2008-as aranydiplomára, vagy a 10 évvel későbbi gyémánt diplomára. Különösen örül a mostani tanévkezdéskor kapott vasdiplomára. Szakmai tevékenysége során nagy megtiszteltetés érte, amikor 1996-ban Arany Katedra Emlékplakettel jutalmazták. A községben végzett munkájáért pedig 2011-ben Tataháza Szolgálatáért kitüntetésben részesítették.

A 85 éves tanítónő most már az egyik bajai nyugdíjasházban él, ahol nagyon szeret olvasgatni, televíziót nézni és nagyon sokat sétálni.

Örömmel tér vissza Tataházára, hiszen még most is nagyon sokan emlékeznek rá. Nagy emlék marad neki az a meghívás, amit néhány évvel ezelőtt kapott, hogy ő gyújthatta meg az adventi koszorú első gyertyáját.