A következő megálló Kecskeméten: Parasztfőiskola

E heti múltidéző cikkünkben a 19. század végére, 20. század elejére kalauzolnánk el Olvasóinkat. Petőfi Népe régi mellékletében, a Grátiszban megjelent múltidéző írásunk alapján mutatjuk be a Parasztfőiskola történetét, melyekhez forrásként helytörténeti írásokat vettünk alapul. Az épületről az 1900-as évek elején készült korabeli képeslapok Sebestyén Imre gyűjtő hagyatékának részei. 

Az egykori Magyar Királyi Földmives Iskola, majd Parasztfőiskola története 1872-re tekint vissza. A levéltári források szerint a 19. század második felében Kecskemét lakosságának háromnegyedét alkották a gazdasággal foglalkozók, akik szükségét érezték egy gazdasági ismereteket oktató intézménynek. E célból létesítették a Magyar Királyi Földmíves Iskola elődjét, a gazdasági szakoktatással egybekapcsolt népiskolát. Kecskemét, Városföld 1. szám alatt 1872-ben nyílt meg az iskola. A gazdasági szakoktatás 1877-ben kezdődött el. 

Az évek során arra az elhatározásra jutottak, hogy az elmélettel foglalkozó gazdasági népiskolát gyakorlatorientáltabb földmives iskolává alakítsák át. Lestár Péter akkori polgármester a városi tanáccsal, Horváth Dömével, a Kecskemét-vidéki Gazdasági Egyesület elnökével és a gazdaközönséggel egyetértve a földmives iskola céljaira a földművelésügyi minisztériumnak 194 k. hold földet ajánlott fel, aki ezért cserébe az iskola létrehozásának költségeit magára vállalta. Mindez 1895-ben történt.

A földmives iskola célja a gazdasági munkához értő emberek képzése volt, akik azt követően képessé válnak saját birtokuk kezelésére, illetve nagyobb gazdaságokban mezőgazdasági munkák végzésére. Az intézményben nagy hangsúlyt fektettek a gyakorlatra. Általános és szaktantárgyakat is oktattak, a következőket: írás, olvasás, nyelvtan, földrajz, számolás, természettudományi alapismeretek, talajmivelés, növénytermelés, általános és részletes állattenyésztés, tejkezelés, rétmivelés, gazdaságok berendezése, építkezés, könyvvezetés, konyhakertészet, gyümölcskertészet, méhészet és szőlőmivelés. Az elméleti oktatás felölelte a gazdaság minden ágát, de különös tekintettel az alföldi viszonyokra. A téli hónapokban az állatok ápolásán, a takarmányozáson és az egyszerű faragómunkán kívül kosárfonást és seprőkészítést tanultak a tanulók. 

A tanulók a két év alatt a téli félévben 4, a nyári félévben napi 2 órai elméleti tanításon kívül részben szántóföldön, réten, szőlőben, gyümölcsösben, faiskolában, konyhakertben, méhesben, istállóban gyakorlatoztak.

Az iskolában mintegy 30 bentlakó tanulót tudtak fogadni, az 1895/96-os tanévben például 32 tanuló, de az 1901/02-es tanévben csak 24 volt. Élelmezésük egyszerű, de ízletes ételekből állt. Például ebédre ettek rizskásalevest, marhahúst mártással, tésztával, majd vacsorára gulyást burgonyával. A végzett tanulók egyharmada – mint az a levelezésekből megállapítható – saját, illetve szülői birtokra ment, a többiek pedig szolgálatba álltak. 

Felügyelők és hetesek segítették az oktatást. A másodéves tanítványok közül az igazgató felügyelőket és heteseket jelölt ki. Volt egy gazda, akinek többek között az volt a feladata, hogy a tanulókat beossza a gazdasági munkákra, az állatok ápolására, valamint ő csengetett a munka megkezdésekor és befejezésekor. Volt egy majoros gazda, aki például ellenőrizte az állatok etetését, itatását, kimérte az abrakot, ellenőrizte a tejjel kapcsolatos munkálatokat, rendben tartotta a szerszámokat. Volt két szobahetes is, akiknek kötelességük volt a szobákat, a tantermeket, az irodát tisztán tartaniuk, télen fűteniük, valamint az élelmezésnél segédkezniük. Végül volt egy kerti hetes, aki mindenben a kertész-tanító rendelkezésére állt. A többi tanulót elsősorban az állatok gondozásához és ápolásához osztották be egy-egy hétre. A munkába állás napfelkeltekor kezdődött. 

A Magyar Királyi Földmives Iskolában a II. világháború idején először németeket, majd az oroszokat szállásolták el. A felszabadítást követően vált az iskola Parasztfőiskolává.