A bányászok zászlója leng ezentúl Szank főterén – galériával

A település életét alaposan megváltoztatta a gáz- és olajipar ötvenkilenc évvel ezelőtt megtelepedése. A községben már két emlékművet is emeltek az „olajosoknak” és a gázüzem bejáratánál lévőnél, koszorúzással kezdődött a  73. bányásznap alkalmából tartott ünnepség szombaton. 

A település főterén folytatódó bányászünnep előtt is jutott idő az emlékek felidézésére, régi fotók nézegetésére, dr. Szónoky Miklós geológus, egyetemi docens – aki 26 évesen Szankon kezdte a pályáját –, még A földtani kutatás kiváló dolgozója, 1966-os kitüntetését is magával hozta. Az alkalomra bányásznapi különkiadással jelent meg a Szanki Kisbíró havilap, melyben több visszaemlékezés is helyet kapott az „aranykor” kezdetéről. 

A szénhidrogének kitermelése 1964-kezdett a falu környékén, ahová csak tíz évvel korábban vezették be az áramot, de 1968-ban már jó minőségű közút készült Majsa és Szank között és sorra épültek az új otthonok, és 1969-ben létrejött az önálló szanki üzem. 

Az egybegyűltek néma felállással tisztelegtek az elhunyt bányászok emléke előtt, majd felhúzták a bányászok zászlóját, ami ezentúl emlékeztet a szanki szénhidrogén-bányászokra. Az új emlékhelyen Somogyi László idézte a régi időket, kiemelve a bányászhagyományok ápolásának fontosságát. Dobó Zoltán üzemvezető a jelenről szólva hangsúlyozta, hogy a szanki gázüzem jelenleg is fontos szerepet tölt be a hazai energiaellátásban.

A szanki bányásznap az Ízek Háza udvarán kialakított szabadtéri tárlat megnyitásával folytatódott. Hajagos Csaba történész, az olajipari emlékkiállítás összeállítója is emlékeztetett, hogy mekkora áldást jelentett a szénhidrogén ipar Szanknak. 

Varga Ferencné polgármester bejelentette, hogy jövőre – amikor település megalakulásának 150. évfordulóját ünneplik –, szeretnének egy állandó kiállítóhelyet biztosítani a 60 éves szanki olajbányászatnak.