Vakon is igyekszik teljes életet élni Ficzkó Juhász Mihály

Bár a világról szerzett információink túlnyomó többségét a látás útján szerezzük, mégsem kap elegendő figyelmet ez a terület. Ezért is nagyon fontos feladat a vakok és gyengén látók támogatása, illetve a látás védelme – fogalmazta meg Ficzkó Juhász Mihály, aki huszonöt éves kora óta semmit nem lát, 36 éve teljesen vakon éli az életét. Örökölt betegség, látóideg-sorvadás okán vesztette el a látását. Szerencsére az életkedvét nem, vakon is aktívan éli az életét. Az interjúra is nagy lelkesedéssel készült, még piskótát is sütött. Elmondta, igyekszik minden házimunkát megcsinálni az otthonában, hogy élettársának, aki a félegyházi kórházban dolgozik, már ne kellejen ezzel munka után bajlódnia.

Mihály elmesélte, hogy tanyán, nevelőszülőknél nevelkedett, a Csanyi úti, tanyasi iskolába járt. 

Szegeden vizsgálták meg a szemét, az orvosa megjósolta, hogy 25 éves korára teljesen meg fog vakulni. Sajnos igaza lett. Próbálták ugyan ezt a folyamatot lassítani, de 25 éves korában valóban eljött a pillanat, amikor már végleg semmit nem látott.

Készülve a teljes vakságra, Mihály elvégezte Budapesten a telefonközpontossági tanfolyamot, megtanulta a Braille-írást és a fehér bottal való közlekedést. A kecskeméti egyesülettel is felvette a kapcsolatot, akik találtak is számára telefonközpontos munkát a kecskeméti zománc- és kádgyárba. Időközben a tanyáról beköltözött a városba, hogy könnyebb legyen a munkába járás – idézte fel a kezdeti nehézségeket. Örömteli volt azonban Mihály számára, hogy a látását ugyan elveszítette, de a barátai továbbra is kitartottak mellette és mindenben segítették, segítik a mai napig. Ahová csak tehetik, viszik magukkal.

Mihály nyolc évig dolgozott mint telefonközpontos, időközben azonban a gyár megszűnt, vakon pedig máshol nem talált munkát, így munkanélküli lett, később pedig rokkantnyugdíjas. Sokáig alkalmi munkákat vállalt, kertészetben is dolgozott, még vakon is kötözte a paradicsomot. Időközben azonban úgy megromlott az egészsége, hogy ma már nem tud dolgozni. Gerincsérvvel műtötték, csípőprotézise is van, ezért egyedül nem nagyon mozdul ki lakótelepi lakásából. Szerencsére élettársa, Ágnes segíti, elkíséri mindenhová. Kíséretre azért is van szüksége, mert a járdák minősége nagyon rossz a városban, nagyon nehéz rajtuk közlekedni, és a gyalogátkelőknél a jelzőlámpák is gyakran elnémulnak – sorolta.

Mihály arról is mesélt, hogy a párválasztásban a vaksága sem akadályozta meg, több barátnője is volt, nyolc éve azonban tartós kapcsolatban él. Párját kedves hangja alapján szerette meg.

A Magyar Vakok és Gyengénlátók Bács-Kiskun Vármegyei Egyesületének kistérségi területfelelőseként 17 félegyházi sorstársával tartja a kapcsolatot, próbálja összefogni és segíteni a csapatot. Rendszeresen összejárnak, együtt kirándulnak. Az egyesület ugyanis rendszeresen szervez a tagjainak kirándulást, amiben Mihály is aktívan részt vesz. 

Ópusztaszeren a Csillagösvényt is végigjárta, ami életre szóló élmény volt számára – mesélte. Azt is elmondta, hogy a háztartás vezetése mellett főként rádió- és zenehallgatással tölti az idejét, de szereti a hangoskönyveket is.

Mihályt arról is kérdeztük, hogyan segítsük a vak embereket? Elmondta, hogyha az utcán kísérő nélkül és láthatóan bizonytalanul közlekedő látássérült emberrel találkozunk, ne habozzunk, bátran szólítsuk meg és ajánljuk fel a segítségünket. Nem veszik tolakodásnak, inkább értékelik a figyelmességet.