Hózivatarban bontották le a régi városházát Kecskeméten

Talán nem sokan tudják, de a mai városháza helyén korábban egy másik épület állt. A régi városháza történetének számos részletét homály fedi. Képek maradtak fenn róla a levéltárban, de a képeslapok már csak az új városházát jelenítik meg. Időutazásunkhoz a Petőfi Népe régi mellékletében, a Grátiszban megjelent múltidéző írásunkat vettük alapul. A kort megidéző régi képeslapok a ma is látható városházáról Sebestyén Imre képeslapgyűjtő hagyatékából származnak. 

A millenniumi Kecskemét büszkeségei közé tartozik a városháza, mely 1893 és 1897 között épült fel Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei alapján. Az épület a mai napig a város legszebb ékessége, a század elejétől szinte kínálkozott a képeslapokra. 

A városháza építéséhez szorosan kapcsolódik a régi városháza. Ennek történetét Péterné Fehér Mária Múltbanéző – a régi városháza történetét feltáró – levéltári írásából ismerhetjük meg. A kecskeméti várostörténet korai időszakából nincsenek dokumentumok. Az 1368-tól már városként számon tartott Kecskeméten 1591-től vezették az ún. városkönyveket, amelyek a második világháború alatt elpusztultak, de a történelem korábbi viharai, a törökök, a tatárok, a rácok dúlása sem kímélték a város iratait. Szilády Károlynak (1865–1934), a kecskeméti múzeum és könyvtár egykori vezetőjének gyűjtőmunkájából maradtak ránk tanácsülési jegyzőkönyvtöredékek. Ezekből arra következtethetünk, hogy Kecskemétnek már a régi időkben is volt háza, amelyben a város ügyeit intézték, s ezt városházának hívták.

Az iratokból arra mutatnak rá, hogy a 18. század elején emelkedett nevezetesebb épületek közt említik az 1703-ban épült városházát, mely nagyméretű, alápincézett, földszintes épület volt, és a mai városháza helyén állt. Az addig földszintes épületet először 1746-1748 között bővítették emeletráépítéssel a Nagytemplommal párhuzamos oldalon. (A templom ekkor egyébként még nem állt, csak 1774-ben kezdték el építeni.) A következő bővítés 1806-ra esett. Ekkor a mai Kossuth tér felőli épületrészt bővítették: „fiscalisi” (városi ügyészi) hivatalt, „archivumot” (levéltárat), ún. kancelláriai helyiségeket és tömlöcöket építettek. 1819. április 2-án pusztító tűzvész söpört végig a városon. Égni kezdett a városháza tetőszerkezete is, de sikerült gyorsan megfékezni a lángokat. A helyreállítás során cseréptetővel látták el az épületet. Ennek az épületnek ügyészi szobájában dolgozott Katona József 1820-tól mint jegyző, 1822-től alügyészként, 1826-tól 1830-ig főügyészként. 

A városháza az idő múlásával egyre szűkebb lett a hivatalok szaporodása folytán. 1844-ben ismét bővítésre gondoltak, ezt a nehéz anyagi helyzet miatt azonban elhalasztották. A következő évtizedekben a városházépítésre rendszeresített pénzalapra lassan gyűltek a forintok, mindeközben a rozoga épület a város szégyene lett. 1888-ban már egyenesen „botránykő”-nek titulálta a sajtó az épületet a város közepén. Az 1880-ban polgármesterré választott Lestár Péter (1819–1896) csak Kecskemét vagyoni helyzetének megszilárdítása után gondolhatott egy új városháza építésére. 

Régi igényt akart kielégíteni a városi tanács, amikor 1890-ben tervpályázatot írt ki a mintegy hatezer négyzetméter nagyságú, trapéz alakú telekre a rohamos fejlődésnek indult település hivatali és reprezentációs igényeit kielégíteni képes városháza megalkotására. Az öt beérkezett pályamű közül a bíráló bizottság az első díjat Lechner Ödön és Pártos Gyula terveinek ítélte oda, akik a „Sem magasság, sem mélység nem rettent” jeligével pályáztak.

A régi, sokat látott épületben az utolsó közgyűlést 1892. október 25-én tartották, s 1892. december 5-én, hózivatarban kezdték bontani. 

Az új épületet 1893 és 1897 között építették fel. Az építkezés 1893 májusától kezdve mindössze 27 hónapig tartott, 174 helyiséget és három udvart alakítottak ki. A hivatalok 1895 nyarán foglalhatták el helyüket.

Sümegi György városházát bemutató könyvében azt olvashatjuk: Művüket a szecessziós építészeti irányzat formaelemeinek felhasználásával állították össze. Munkájuk közben tanulmányozták a népművészet remekeit, hímzéseket, pásztoremberek faragásait, népi csipkék motívumait, majd ezeket álmodták kőbe és vasba. Az épületkerámia különösen fontos jelentőséggel bír Lechner életművében: itt használt először színes Zsolnay-majolikát. De a németalföldi építészetre jellemző a hatalmas oromfal, illetve a francia reneszánsz jegyei a saroktornyoknál és a tetőtagozásoknál jól megfigyelhetőek. 

A városháza legnagyobb, az első emeleten található közgyűlési termébe a kétkarú, reprezentatív kialakítású lépcsőfeljárón juthatunk fel. Átadása 1897. december 26-án volt, ezzel fejeződött be végleg a városháza építése. 

A díszteremben Székely Bertalan freskói találhatók. Ez volt a mester utolsó világi munkája. Az akkori közgyűlés határozott arról, hogy az előállítandó festményeknek a nemzet ezredéves múltját kell visszatükrözniük. A terem hangulatát kedvezően befolyásolja az impozáns sárgaréz csillár, mely 12 mázsa súlyú, 5 méter magas és 3 méter széles. A csillár 63 égője az akkori vármegyék számát is szimbolizálja. 

1911-ben, a nagy földrengésben a városháza is megsérült, ezt követően Lechner ellenőrzése mellett állították helyre.

A homlokzat közepén harangjátékot helyeztek el, amely napközben minden egész órakor felcsendül.

A városházában átadása óta, a városi önkormányzat testületei és hivatalai működnek. Az önkormányzati üléseket a díszteremben tartják, de házasságkötő teremként is funkcionál. 

A városházát az elmúlt években újították fel. A munkálatok befejeződtek, és most a város nagyszabású ünnepségsorozattal szeretné emlékezetessé tenni e fontos eseményt.