Nem mindennapi műsort láthattak a kecskeméti népkonyhára járó szegények

A wojtylás sorsközösség számára nem újdonság, hogy ebéd előtt a meghívott vendégek által lelki, kulturális útravalót kapnak, melyek átsegíthetik őket a mindennapok nehézségein. Ezúttal Lakatos Máté színművész vállalkozott erre, aki egy nem mindennapi műsorral lepte meg a kíváncsi közönséget.

A produkció elején a fiatal színművész helyet foglalt egy széken, és az egyre hangosabb meditatív zenére átszellemült, elmélyült, majd levette cipőjét és kabátját, majd papírlapot egyensúlyozott az ujján, utána az orrán. Következtek a pantomim mozdulatok, majd akrobatikus mutatványok. Szavak nélkül fejezett ki érzéseket.

A látványos produkció után mesélt életéről, gyökereiről, melyek meghatározzák mai személyiségét. 

Hangsúlyozta az emlékek fontosságát, és azt, mennyire jó, ha ismerjük gyökereinket, melyek táplálnak minket.

Az önvallomása során azt az üzenetet tolmácsolta, merjük felvállalni magunkat, legyünk önazonosak. Nem érdemes félni. Annyi minden hat ránk a külvilágból, de sose feledjük, honnan jövünk, milyen gyökerekből táplálkozunk.

Hozzátette: amit most bemutatott az színtiszta színészet, és egyben baráti beszélgetés. Olyat szeretett volna átadni, aminek foganatja van.

Mindeközben mesélt életéről, a közelgő esküvőjéről, a tervezett nászútjukról, mely mindenképpen különbözni fog a megszokottól. Nem a Bahamákra vagy tengerpartra utaznak, hanem az elhunyt nagyszülők sírját keresik fel, hogy velük is megosszák örömüket.

Az előadása alatt a költészet is helyet kapott, elsősorban a hétköznapi költészet, de a végén Kosztolányitól is idézett.