Katona Józsefre emlékeztek halála évfordulóján Kecskeméten

A Katona József Emlékházban Székelyné Kőrösi Ilona muzeológus elmondta, hogy a helyi élő Katona-kultusz keretében nem csak a nagy drámaírónk születésének, hanem halálának évfordulójára is emlékeznek immár 25 éve.

Köszöntőt mondott dr. Szeberényi Gyula Tamás, Kecskemét alpolgármestere, megválasztott országgyűlési képviselő.

– Sokan kutatták a Bánk Bán titkát. Tudvalevő, hogy a kortársak Kisfaludy drámáit többre tartották a Bánk Bánnál. Arany János és néhány műértő csak szűk körben állapította meg a jelentőségét. Bár ők is leginkább a szerző tragikusan korai halála után. Közismert, hogy Katona életében nem mutathatták be, csak nyomtatásban jelenhetett meg, és valószínűleg teljesen visszhangtalanul – idézte fel a mű fogadtatását az alpolgármester.

Mint fogalmazott, napjainkban is sok dráma jelenik meg, és az egyiket a felejthető kategóriába soroljuk, míg a másikat az időtállóba vagy a zseniálisba. A jelentős dráma még ha adott történelmi szituációban is született, mégis az örökérvényűt közelítik felénk.

– A Bánk Bán kezdeti népszerűségét is az idegen királlyal szembeni ellenérzésnek, a németellenes nemzeti érzésnek köszönhette. De a dráma későbbi sorsát ez nem magyarázza. Témaköre rendkívül sokrétű. A színpadi történések középpontjában az élősködő idegen hatalom áll, vele szemben felsorakoznak a lehetséges magatartásformák, mint például a bátor lázadás, az okos taktikázás, a bölcs kompromisszumkeresés és a kétségbeesett túlélési stratégiák. Megjelennek a válságos helyzetből következő személyes tragédiák is és mindez a főszereplők becsületének és önbecsülésének dimenziójában is tükröződik – mondta az alpolgármester. Rávilágított, hogy a nemzeti drámánk a reformkor hajnalán a magyarság létének aktuális alapkérdéseit taglalja egy 13. századi tragikus eseménysor kapcsán, majd a Katona életútjáról és a mű keletkezésének körülményeiről szólt. Ismert, hogy mire a mű ősbemutatójára sor kerül Kassán, 1833-ban, Katona addigra már három éve a kecskeméti temetőben nyugodott. Nemzetét szerette volna szolgálni mint drámaíró, de amikor látta, hogy a nemzet ezt nem várja tőle, akkor nem átkozta meg, hanem úgy határozott, hogy szülővárosát szolgálja.

Az alpolgármester feltette a kérdést, hogy vajon mi történt volna, ha nem ragadja el a halál olyan korán? – Mi történik, ha megéri az ötvenedik életévét? 1841-ben már értesülhetett volna a  Bánk Bán bemutatásáról, valószínűleg kapcsolatba került volna Arany Jánossal, akitől megkaphatta volna azt a szakmai méltatást, ami oly bántóan hiányzott életéből. Ha megéri a hatvanadik évet, megélhette volna műve diadalmenetét. Ha megéri a hetvenet, megtapasztalhatta volna az abszolutizmus szorítását. Ha a nyolcvanat, megláthatta volna hova lehet eljutni kompromisszum kereséssel, megérhette volna a kiegyezést – mondta Szeberényi Gyula Tamás hangsúlyozva: nekünk maradt az a feladat, hogy neki méltó emléket állítsunk, példáját ne engedjük elfeledni és a közösség szolgálata legyen a legelső.

A beszédet követően a jelenlévők elhelyezték az emlékezés koszorúit, majd Székelyné Kőrösi Ilona vetítéssel egybekötve elevenítette fel a drámaíró életét. Ezután a Városháza előtti emlékkő előtt folytatódott a megemlékezés.