A tatárjárás idejére tehető tárgyak kerültek elő a kelebiai ásatáson

A Templomhegy első régészeti kutatására 1913-ban került sor, Bibó Bige György szabadkai gimnáziumi tanár vezetésével – akkor a terület még Szabadka északi részéhez tartozott. A kutatás során részleges feltárást hajtottak végre, és az ásatások során feltárták egy Árpád-­kori templom alapzatát. A munkálatok végén részben visszatemették a templomalapot, 1913 óta az említett terület érintetlen volt – számolt be róla Maczkó József, Kelebia polgármestere. 

A község önkormányzata és a Kecskeméti Katona József Múzeum összefogása révén az ásatások néhány hete kezdődtek meg a területen, dr. Rosta Szabolcs, a Kecskeméti Katona József Múzeum régész-múzeumigazgatója és Pánya István, az Informatikai-Grafikai-Marketing Osztály vezetőjének irányításával. 

– A templom vagy a kunok által pusztult el 1241 tavaszán, vagy a tatárjárás rombolta le az 1241–42-es évek során. Az biztos, hogy a templom körül lakóházak voltak és keresztény közösség élt a templom vonzás­körzetében – világított rá a polgármester, aki elmondta azt is, hogy Kelebia Község Oktatási, Kulturális és Helyi Értéktár Bizottsága a kelebiai Templomhegy régészeti lele­teit beemelte a helyi értéktárba. Rosta Szabolcs elmondta, hogy a megmaradt dokumentációk szerint nagyon érdekes dolgokat fedezett fel, figyelt meg Bibó Bige György annak idején, és most, hogy a tudomány eljutott arra a szintre, hogy sikerült először azonosítani egy tatárkori erődítésrendszert Szankon, Tázláron, a drónnal készült légi fotók alapján kiválóan azonosítani lehetett Kelebián is egy körárkot, ami a mai napig szemmel látható.

– Összeraktuk az információkat és ez alapján azt tudtuk mondani, hogy nagy valószínűséggel itt egy olyan helyszín van, ami – mivel 1913-ban több fegyvert találtak, nyílhegyeket, lándzsahegyet, illetve csavart helyzetű arccal lefelé, rendellenes pózban fekvő halottakat – egy nomád betöréshez kapcsolódott – avatott be a részletekbe a kecskeméti múzeum igazgatója. 

A szakember szerint a terület különlegessége abban rejlik, hogy soha nem volt szántva, és ennek köszönhetően a légi felvételeken a morfológiai jegyek szebben kirajzolódnak, ami egészen jó, tekintve, hogy nyolcszáz évet szemlélünk. 

A másik különlegessége, hogy a fémkeresővel feltárt kiváló leletanyag, pénzek, ékszerek, amelyek a tatárjárás idejére tehetők – mivel nem volt műtrágyázva a terület –, rendkívül jó állapotban kerültek elő, szinte verdefényes állapotban, mintha polírozva lennének – mondta Rosta Szabolcs, aki hozzátette azt is, hogy a feltárt leleteket restaurálják, majd tudományosan feldolgozzák az információkat és ezt követően kerül a feltárás helye szerinti illetékes kiskunhalasi Thorma János Múzeumba, később pedig a nagyközönség is láthatja majd.