Néptánccal és fánkkal zárták a szezont Homokmégyen

– Nálunk a sütésre-főzésre épült az ötlet, hogy az idősebb generáció mutasson be régi ételeket, ebből jött a fánk, aztán az, hogy a kóstoltatást miért ne kössük össze a farsanggal – vázolta a rendezvény előzményeit Vígné Romsics Beáta alpolgármester. – Máshol is láthatóak az országban olyan rendezvények, amelyek egyfajta télűző felvonulások, ezért kerepeltünk és doboltunk. Reméljük, hogy tradíció lesz belőle, mert aki itt van, remekül érzi magát. Talán ki is bővíthetjük később egy nagy farsangi bállá – jósolta.

A rendezvényre a Kék Nefelejcs Népdalkör asszonyai készültek fánkkal, míg a Homokmégyi Hagyományőrző Néptáncegyüttes tagjai különböző koreográfiákkal. A helyi templomtól indult felvonulás célállomása az úgynevezett Romsics-szállás volt, ami Romsics Imre kalocsai múzeumigazgató családi öröksége – néhai édesanyja, a Népművészet Mestere díjjal kitüntetett Szarka Vera révén. Az intézményvezető etnográfus kérdésünkre elárulta: legfeljebb napjainkban nem szokványos, hogy a farsangot felvonulás zárja.

– Minden kalocsai szállásra jellemző volt az időszak végén tartott felvonulás, még ha jelentősen különbözik is a világszerte ismert busójárástól, vagy a palóc vidékeken kialakult kiszejárástól – osztotta meg Romsics Imre. Hangsúlyozta: az advent alatt leálló bálok után felszabadító élmény volt a falusiak életében a Vízkereszt, amellyel elindultak a disznótorok és a fonók. Ezeken az alkalmakon a fiatalok beöltöztek, és mint „maskarások” járták a vidéket. Ugyancsak a helyi tradíciókat erősítette a hétvégi felvonulás, ha az úgynevezett „farsangolás” szemszögéből nézzük, hiszen a szállások népe így nevezte a kapcsolattartásra is használt időszakot. A párok szintén ilyen, gyakran többnapos rendezvényeken ismerkedtek össze, és az eladósorban lévő fiatalok családjai szalagos, vagy csöröge fánkot kínálva vendégelték meg egymást – magyarázta.