Emléktáblát állítottak Kovács Ferenc szobrász tiszteletére Félegyházán

 „Egyszer majd minden a helyére kerül – vallotta a művész. Azt hiszem, ez a mondása ma különös értelmet kap. Mai ünnepségünkön egy olyan emléktábla kerül a helyére, ami egy kimagaslott tehetséggel megáldott PG-s öregdiáknak, Kovács Ferenc szobrászművésznek állít emléket, hirdetve egyedülálló munkásságát a jelen és jövő PG-s diákjai számára” – fogalmazott köszöntőjében Rokolya Csaba igazgató.

Beszédében felidézte, hogy a 150 éves múltra visszatekintő iskola nevelte több mint nyolc évtizeden át a Duna–Tisza köze és a Tiszántúl nagy területének néptanítóit. 

– Iskolánk nemcsak a falunak és a tanyavilágnak adott hivatásszerető nevelőket, hanem végzett diákjai közül többen váltak az oktatás és nevelés irányítóivá, politikai, társadalmi, tudományos, irodalmi, művészeti és sportéletünk kiemelkedő képviselőivé. Közéjük tartozott Kovács Ferenc szobrászművész, aki 1946-ban végzett az akkori tanítóképzőben. A kántortanítói oklevél megszerzését követően a Derkovits Gyula Képzőművészeti Népi Kollégiumban folytatta tanulmányait, tehetségének fejlesztését. A főiskolán a nemzeti hagyományainkhoz igazodó realista portré és figurális ábrázolásmódot, valamint a kézműves kőfaragást is jól megtanulta. Több mint 10 éven át ebben a szellemben készítette műveit. Portréi­val komoly sikereket ért el. A későbbiek során új, sajátos formaképzés felé fordult. A 70-es évek végétől már nagy térplasztikákat és díszkutakat rendeltek tőle. Az általa készített szobrok többek között megtalálhatók Szentesen, Szeghalmon, Barcson, Miskolcon, Kiskunfélegyházán, Veszprémben, Kecskeméten és Budapest számos pontján. Kiskunfélegyházán a Petőfi-lakótelepen 1993-ban avatták fel a kilenc művét bemutató Kovács Ferenc-szoborparkot. Szakmai elhivatottságát, fizikai munkabírását, tehetségét kétszer jutalmazták Munkácsy-díjjal – ismertette Rokolya Csaba.

Hozzátette, hogy az iskola jelenlegi vezetése számára fontos az intézmény múltjának ápolása, az öregdiákok tehetsége előtti tisztelgés, ezért fogadták nagy örömmel a megkeresést és érezték kötelességüknek az emléktábla állításának támogatását. 

Az iskola igazgatója után Rosta Ferenc alpolgármester méltatta a művész munkásságát. Mint mondta, olyan valakinek állítanak most emléktáblát, aki a modern magyar szobrászat egyik első, nagy formátumú képviselője, a nonfiguratív plasztika jelentős alakja, s akinek Félegyházán több alkotását is megtaláljuk. 

– Akik nem kedvelik az emléktáblákat, azok most fanyaloghatnak, hogy megint egy újabb… Nos, erre az a válaszom, hogy az egyéni és a kollektív emlékezet is annyira szellős, hogy állandóan meg kell erősíteni azokat az információkat, hogy egyes emberekre miért kell emlékeznünk, miért kell őket folyamatosan tudatunkban tartani. Ezt a célt szolgálja ezen emléktábla is, amely Kovács Ferenc kétszeres Munkácsy-díjas szobrászművészt idézi azoknak, akik egy-egy pillantást vetnek rá – mondta. 

– Kovács Ferenc 1926-ban született Kiskunfélegyházán. Az ifjúkorból hozott élmények, a Félegyháza körüli tanyavilág tágassága lesz az alapja az emberi és művészi kibontakozásának. Városunkban a Móra téren található Citerás paraszt figurájában testesedik meg zenélő édesapja, ahol a hangszer lassú dallamát átveszi a test, a zene hosszú szövetébe öltözve. Egyedi utat bejáró, erős egyéniségű, őserőt felmutató, meg nem alkuvó alkotó volt, akinek korántsem volt könnyű útja, hiszen amikor előállt új szemléletű alkotásaival, akkor még a szocialista realizmust mint követendő stílusirányzatot preferálták a hivatalosok. Életműve két egymástól élesen elkülönülő korszakra bontható, mely minden átmenet nélkül váltotta egymást – részletezte az alpolgármester. 

Elmondta, Kovács Ferenc 1961-től a Magyar Iparművészeti Főiskola tanára volt, ahol az egyik fő tantárgyat, a mintázást tanította. 

– Mérhetetlenül tárgyilagos, vitára kapható tanár volt, igazi tekintély, aki nagyon tisztelte a küzdeni akarást, a küzdeni tudást, a szorgalmat. Váro­sunkban sok kül- és beltéri alkotás viseli keze nyomát. A leghíresebb talán a viharos közel­múltja miatt a Káposztaként emlegetett Csobogó, amelynek méltó helyet talált a város, de a Petőfi-lakótelepen elhelyezett szoborpark is városszerte ismert: a nagy, lassú testek mintha a földből lépnének elő alkotássá. A beltéri szobrok közül a legszebb műve a Kiskun Múzeumban található – a Szaturnusz címet viseli. És a jelenlévők között is vannak olyanok, akik még emlékeznek arra, hogy 1979-ben a művész a saját vállán vitte fel Móra portréját a nagy íróról elnevezett iskola első emeletére – idézte fel a keddi ünnepségen Rosta Ferenc.