Tapssal köszöntötték Kiskunhalason az idős futólegendát

A szervezők a kerek évforduló alkalmából, csak úgy, mint korábban, most is futással ünnepelték a legendás maratonistát, és vasárnap reggel hét órától várták a mozogni, futni vágyókat a Sóstó partjára. A tó körül kijelölt öt kilométeres körön mindenki tetszés szerinti távot futhatott, voltak olyanok is, akik tizenhat kört, vagyis nyolcvan kilométert teljesítettek.

A futáshoz – amely változatos útvonalon, parkerdőben, füves terepen, földutakon vezetett – a nap folyamán bármikor lehetett csatlakozni, mely egyben felkészítő futás is volt a 36. SPAR Budapest Maratonra.

A legtöbben a délután három órakor rajtoló mezőnnyel futottak, Józsi bácsi indította el a mezőnyt, amelyhez maga is csatlakozott, teljesítve az öt kilométeres távot. A célba érve sorfalat állva hatalmas tapssal és a Boldog születésnapot című dallal fogadták a sportbarátok és a tisztelői a legendás futót, akit elsőként felesége, Eszti néni, az unokák és fia, ifj. Tabajdi József Nándor, a Budapest Sport Iroda (BSI) kiskunhalasi futó nagykövete köszöntött.

A város nevében Kuris István László alpolgármester köszöntötte Józsi bácsit, aki

Kiskunhalas példaképének nevezte a legendás maratonistát, hisz méltán lehetnek büszkék rá.

Tabajdi Józsefet a szülővárosából érkező szabadszállási küldöttség nevében Darabos József polgármester és Asbóth György, a Sportos Szabadszállásért Csoport egyik alapítója is köszöntötte. Szeptember elején vehette át Józsi bácsi a Szabadszállás Sportjáért elismerő címet, amelyet a város képviselő-testülete neki ítélt oda.

– A szabadszállási születésű, Kiskunhalason élő Tabajdi József életében nagy fontossággal bír a sport, elsősorban a hosszútávfutás, amelyben kiemelkedő eredményei vannak. A pályafutása alatt legalább 200 maratoni versenyt teljesített, a hazai és nemzetközi hosszútávú, félmaratoni, maratoni, szupermaratoni és ultramaratoni futóversenyeknek állandó résztvevője – hangzott el a szabadszállási városi ünnepségen.

Emellett, ahogy ő fogalmazott, többé-kevésbé bejárta Európát is, hat szenior-Európa-bajnokságon, egy szenior-világbajnokságon is részt vett, lefutotta tízszer egyéniben a Bécs–Buda­pest Maratont, aztán volt a Spartathlonon, ami Athén és Spárta között egy 250 kilométeres verseny. – Utóbbiban az igazi nehézség, hogy meg kellett mászni egy kétezer méteres hegyet – árulta el a futólegenda, aki elmondta, hogy korában kacérkodott más sportágakkal is, de mivel saját bevallása szerint a gömbérzéke nem volt az igazi, viszont jó volt az állóképessége, így adódott a futás, ami aztán az életelemévé vált.

Futócipőt húz nyolcvanévesen is

Józsi bácsi azt is hangsúlyozta: – A hosszútávfutás feküdt nekem igazán, eleinte csak maratont futottam, de később jött az ultramaraton, a szupermaraton, majd a még hosszabb távok – idézte fel Józsi bácsi, aki több mint fél évszázad után nyolcvanévesen is futja a kilométereket, igaz, ma már nem versenyszerűen. Általában hétvégenként fut 3–10 kilométert, amennyi éppen jólesik.