Négy arcrekonstrukció mutatja meg, hogyan néztek ki a gepidák

Az Átkelők a túlvilágra – Két gepida temető a Közép-Tisza mentén című tárlatot dr. Rosta Szabolcs, a Kecskeméti Katona József Múzeum igazgatója nyitotta meg a Cifrapalotában. Mint elhangzott, két, a közelmúltban feltárt gepida temető leletanyagából és szakmai eredményeiből áll össze. Tiszapüspökön 95, míg Tiszaugon 194 sírt tártak fel a kecskeméti és a szolnoki múzeum régész munkatársai, ezek a sírok nagyon jól reprezentálják az 5. század második felétől a 6. század közepéig a Gepida királyság népességét. Mindkét temető számos új adattal járult hozzá a gepida viselet és a temetkezési szokások, sőt akár a hétköznapi élet pontosabb megismeréséhez. A kardok, lándzsák, nyílcsúcsok, kések, ékszerek és edények mellett a kiállítás egyedi eleme négy hiteles arcrekonstrukció, melyek rajzos illusztrációkkal kiegészítve elsőként mutatják meg a nagyközönségnek, hogy néztek ki a korszak gepida emberei, például egy 30-40 éves férfi vagy egy 20-22 éves nő.

A kecskeméti Katona József Múzeum munkatársai három szakaszban – 2018 nyarán, 2019 tavaszán és ősszel –, összesen közel fél évig végeztek megelőző feltárásokat Tiszaug határában, az M44-es gyorsforgalmi út nyomvonalát érintő lelőhelyen. Mint Wilhelm Gábor, a múzeum régészeti osztályának vezetője elmondta: a község északi részén feltárt 194 sír a múzeum életében kiemelkedő eredmény, de országos szinten is igen jelentős, a Kárpát-medencében feltárt gepida temetkezési helyek egyik legnagyobbika.

Több szempontból is szerencsésen megőrződött a tiszaugi temető az utókornak. Csak kis részét – nagyjából harminc sírt – fosztottak ki a kora középkorban, és a Tisza egykori árterületén, a nedves, agyagos talajban a koporsónak használt rönkfák lenyomatai is megmaradtak.

A régészeknek szinte betonkeménységű földben kellett ásniuk. Rekonstruálni tudták azt is, hogy temetkeztek a gepidák: egy nagyméretű fatörzset, farönköt hosszábban kettévágtak, egy vagy mindkét felét kivájták, és az üregbe helyezték az elhunytat. Szegények és nemesek egyaránt pihenhettek a földben, a temető jól tükrözi a gepidák társadalmi szerkezetét.

Szinte minden sírból előkerült több személyes tárgy. A temetkezések állandó melléklete volt a csontból készült fésű, melyből 130-at gyűjtöttek össze a régészek, a férfiak mellett is. A férfiakat vas, ezüst vagy bronz csatos övvel, hátukon tarsollyal temették el, míg a nőket színes, borostyán-, kalcedón- vagy karneol gyöngyökből készült nyaklánccal, nemesfém fibulákkal (ruhakapcsoló tű). Egy 2-3 éves és egy 8-10 éves korában elhunyt kislány sírjában egy-egy rekeszdíszítéses, gránátberakásos szép aranymedál volt, melyek valószínűleg egy többtagú nyaklánc szélső elemei lehettek. A két sír egymáshoz nagyon közel helyezkedett el, ez alapján valószínűleg testvérekről van szó. A gyereksírok gazdag leletanyaga Wilhelm Gábor szerint jól bizonyítja, hogy a gepidák nagyon szerették a gyermekeiket.

Fegyverek témájában is szolgált ritkaságokkal a tiszaugi lelőhely. Több lándzsahegyet is találtak a szakemberek, az egyik a népvándorlások korának egyik legnagyobbika a Kárpát-medencében, de kiállítottak három kisebbet is, melyekkel minden bizonnyal gyermek gyakorolta a vadászatot. A régészek feltártak több kardos temetkezést is, az egyik 95 centiméter pengéjű, kétélű hosszú kard, a spatha. Markolatgombján gránátköves arany díszítés árulkodik nemesi tulajdonosáról.

A kiállítás különleges része az a négy tabló, melyeken azt mutatják meg, hogy nézhetett ki a gepida nép négy képviselője. A nemre, korra, a rasszra, az életmódra, a fizikai megterhelésre, sőt az esetleges betegségekre is a csontok, a koponyák alapján következtettek a történeti embertannal foglalkozó szakemberek, az antropológusok. Így azt is meg tudták állapítani, hogy a tiszaugi 512-es sírban talált huszonéves nő vészes vérszegénységben szenvedett, esetleg olyan fertőzést (például maláriát) kapott el, amely a vérképzést érinthette. A tablókon sok érdekességet lehet olvasni a gepidák körében igen népszerű, ma már nagyon furának tűnő „szépítészeti” beavatkozásról, a koponyatorzításról is.

De kik voltak a gepidák?

A keleti-germán eredetű nép, a gótokkal voltak közeli rokonságban. A mai Lengyelország területéről vándoroltak délebbre, a hunok egyik legfőbb szövetségeseivé váltak, ők alkották Attila seregének egyik legerősebb gyalogharcos osztagát. Attila halála után Ardarik király vezette az Attila-fiak elleni felkelést, melynek győzteseiként (Kr. u. 455) birtokba vették a hunok szállásterületeit és egész Daciát. Három tömbben telepedtek le, az egyik volt a Tisza mentén. 567-ben aztán a langobárdokkal szövetkezett avarok győzték le őket, a gepidák ezután szétszóródtak, és beolvadtak a környező népekbe.

Népszerű volt a koponyatorzítás

A mostani tudás szerint a szarmata korban jelent meg a Kárpát-medencében a koponyatorzítás, majd a hunoknál lett igazán népszerű. A gepidáknál már akár a populáció ötven százalékánál is jelentkezik. Mindkét temetőben legalább harminc százalékban fordult elő, férfiaknál, nőknél egyaránt. Nincs köze a társadalomban betöltött státuszhoz, egyszerűen divatelem volt. A koponyatorzítást igen fiatal gyermekkorban kellett elkezdeni, amikor a kutacsok még nem zárnak. A gepida kori népességre a kétbandázsos torzítás a jellemző. Az egyik ilyen szorítókendő a homlok és a tarkó körül fut, a másik bandázs a homlok mögötti részen. Ezzel egy megnyúlt koponyaformát tudtak elérni.