Megmentik a régi felvételeket

Az emberek szívesen osztják meg régi emlékeiket másokkal, legyen ez egy fotó vagy egy történet. Ezt bizonyítja lapunkban és a honlapunkon, a baon.hu oldalon is a több mint tíz éve sikerrel futó Fényképes múltidéző rovat, melybe rendszeresen érkeznek felvételek, történetekkel színesítve.

Az elmúlt években a Facebookon is megszaporodtak a nosztalgiázó oldalak, melyek fókuszában általában egy-egy település áll. Az ott élők, és az onnan elszármazottak nosztalgiáznak nap mint nap régi fotók posztolásával. Mi motiválja a lakókat egy-egy történet megosztásakor? Az internetet nem használó idősek fotói milyen segítséggel jutnak el a közönséghez? Hogyan formálja a közösséget a nosztalgikus oldal? Többek között ezekre is kerestük a választ Ballószögön és Jakabszálláson.

A 23 éves Gáspár Dávid, a település közösségszervező munkatársa 2018-ban családi indíttatásból hozta létre a Nosztalgikus Ballószög Facebook-csoportot.

– Úgy nőttem fel, hogy minden nagy családi ebédnél előkerültek a fotóalbumok. Mindig csodálattal nézegettem a nagyszülők, déd- és ükszülők fotóit, hallgattam az izgalmas történeteket. Egyik ilyen ebéden fogalmazódott meg bennem, hogy jó lenne létrehozni egy retró oldalt a ballószögieknek, hiszen, ha mi ennyire szeretünk nosztalgiázni, másoknak is biztos örömet jelent. Ráadásul a régi papírképek ma már ritkaságba mennek, így legalább megőrizhetjük őket az utókornak – elevenítette fel a kezdeteket Gáspár Dávid.

A Nosztalgikus Ballószög csoportban elsőként Dávid osztotta meg a családi képeit, majd egyre többen csatlakoztak hozzá. A felvételek nagyon változatos képet mutattak: voltak családiak, egyházi vonatkozásúak, régi épületeket megörökítők.

A csoport tagjainak száma gyorsan emelkedett, ma már több mint 600 főt számlál, melyből nagyon sokan aktívak.

– Többen maguk szken­nelik be a képeket, vagy okostelefonnal lefotózzák, majd közzéteszik. Akik ebben nem jártasak, főként az idősebbek, hozzájuk szívesen elmegyek és segítek nekik. Egy-egy ilyen látogatás alkalmával nagyon érdekes történeteket is megosztanak, melyek a fotókkal együtt a település történetének fontos momentumait örökítik meg. Ilyenkor érzem igazán, milyen fontos ezek megőrzése, digitalizálása – jegyezte meg.

A képek kapcsán általában eszmecserét is folytatnak a tagok, igazi közösségi térré nőtte ki magát az oldal. Örömmel ismerik fel egymást, régi lakosokat, és ezek által egy-egy család története is gyakran kirajzolódik. Olyan is előfordult, hogy valaki az egyik fotó segítségével talált rá egy általa régóta vágyott retró motortípusra.

– A csoportunkban nagyon vegyes a korosztály, én a diákokat is megszólítom vele. Közösségfejlesztőként helyismereti órákat tartottam nekik, melynek részét képezte az oldal bemutatása is. Nem véletlenül, hiszen a fotók között sok olyan épület is látható, mely ma már nem áll, de Ballószög történetében fontos szerepet játszottak. A másik érdekesség, hogy sok külföldön élő, egykori ballószögi is tagunk, akik meglepően aktívak. Így jutottunk hozzá ballószögi kordokumentumokhoz is, mivel egy Amerikában élő hölgy felajánlotta elhunyt édesanyja, Ható Dávidné tanulmányait, melyet egykoron megyei könyvtárosként írt a községünkről. Ennek köszönhetően, valamint Terbe Imre Ballószögről szóló könyvének, így egy-egy fotóhoz kortörténeteket is írok, hogy fennmaradjon az utókornak az oldalon – mondta végül Gáspár Dávid.

Szabóné Harkai Erika hetedik éve működteti az Élet a régi Jakabszálláson oldalt. A ma már nyugdíjas könyvtáros nemcsak a fotókat szeretné megőrizni a jövő nemzedékének, de az idős lakosokkal való beszélgetések anyagából a település történetét is széleskörűen feldolgozza.

– Az oldal létrehozását az Élet a régi Kecskeméten Faceboook-oldal adta. Amint megláttam, tudtam, én is szeretnék ilyet szülőfalumnak, Jakabszállásnak. Igaz, nem értek olyan jól az internethez, de a helytörténet iránti szeretetem motivált arra, hogy gyorsan beletanuljak – árulta el Szabóné, aki először az ismerőseit invitálta meg az oldal kedvelői közé, majd magától is szépen gyarapodott a létszám. Mára 1000-nél is több tagot számlálnak.

– A fotókat javarészt én teszem fel, elég szép gyűjteményem van. Akik megkérnek rá, azoknak is segítek digitalizálni a képeket. Folyamatosan érkeznek a pozitív visszajelzések, értékes bejegyzések, hozzászólások, ebből is látszik, szeretnek az emberek nosztalgiázni. Sok az elszármazott, akiknek talán még nagyobb élményt nyújt, mint a helyben élőknek – vélekedett.

Szabóné Harkai Erika azonban nemcsak az oldalt működteti, hiszen a helytörténeti kutatásokkal már régóta foglalkozik.

– Nagyon szeretem felkeresni az időseket, akik hihetetlen történeteket tudnak mesélni. Sokszor együtt sírunk, együtt nevetünk, órákon át beszélgetünk.

Magnóra veszem a beszélgetéseket, melyeket későbbiekben szívesen feldolgoznék egy község történetét bemutató könyvben. Különösen fontosnak tartom a történelmünk megismerését, egészen visszanyúlóan Szabad-Jakabszállásig, Petőfi érintettségéig. Petőfi rajongásig szerette a rónát, a Kiskunságot, s ennek mi is része vagyunk – tette hozzá végül.