Döntőbe jutott a bajaiak zenés kisfilmje

A Múzeumok Éjszakáján minden évben színes rendezvénysorozattal készül a bajai Türr István Múzeum, 2020-ban, a koronavírus-járvány miatt ez azonban szep­temberre tolódott. N. Kovács Zitának és Kollár Katalinnak támadt az az ötlete, hogy születhetne egy zenés kisfilm, amely bemutatná a múzeumot, az ott dolgozó embereket, ezzel együtt megjelenhetne virtuálisan is, hiszen a személyes találkozás még nem valósulhatott meg a Múzeumok Éjszakája eredeti időpontjában, június 28-án – mondta el Pallós Boglárka, a dal szerzője a filmről.

– Játszottunk, álmodtunk, sírtunk és nevettünk, együtt formáltuk kisfilmünket három héten át – tette hozzá.

A dal szerzője – aki a kisfilm forgatókönyvének alapját is kifundálta – a múzeumban átélt, megtapasztalt impresszióit ültette át a versszakokba: a múzeum emlékházainak, tárlatainak művészeiről, épületeiről, műtárgyairól, a helyi néprajz hagyatékából is merítő tartalommal. A filmkockák a fejében peregtek, ahogyan elképzelte különböző helyszíneken a munkatársait és gyermekeiket, kerékpáron, lóháton, vagy éppen szépséges viseletekben, különleges múzeumi terekben.

Pallós Boglárka Szabadi Péter gitárost kérte meg, hogy csatlakozzon hozzájuk, így a dal alapját jelentő gitár akkordokat ő formálta még nagyszerűbbé. Nievel Flóra és Pohankovics Virág mellett Bárdos Gréta hangszínére és hangmagasságára „íródtak” strófák a dalban B. Karai Dóra, Szabadi Péter és Pallós Boglárka énekhangja mellett. A különböző hangszínű, habitusú személyek énekhangja érzékelteti a dalban megjelenő különböző külső-belső tereket, és Baja város multikulturális közösségét.

A rövid próbafolyamat után bevonták Északi Szabolcs zenetanárt, gitároktatót is, aki a stúdiófelvételeket készítette és javaslataival, szakértelmével gazdagította a végeredményt. A hangszeres betéteknél Gál Krisztina csellón, Nievel Flóra hegedűn, a szerző pedig fuvolán sűríti a dallamot.

A próbafolyamattal párhuzamosan Sepsi Gergő bajai operatőrrel folytatódott a tervezés. A helyszínbejárás és az ötletetek átbeszélése, a tárgyak, ruhák, eszközök előkészítése után négy forgatási napon, nyolc helyszínen folyt a munka, minden múzeumi munkatárs és gyerekeik bevonásával. A hivatását szenvedélyesen művelő, technikai tudását és alázatát tekintve kiemelkedő fotós, drónos, kamerás a képi megjelenítés során sodróvá, ezzel együtt éteri finomságúvá varázsolta a zenét narráló kisfilmet.

A zenei felvételekhez a stúdiót az Éber-emlékház egyik festményekkel teli szobájában alakították ki, sokszor éjszakába nyúló munkával, közös felkészüléssel, egymást bátorító hangfelvételekkel.

Az imázsfilm a mindennapjaikról szól, ahogyan elindulnak dolgozni, a környező településekről egészen Bajáig, a végén pedig a Bagolyvárban zárják a napot. Azt az életérzést szerették volna érzékeltetni és átadni, amelyet minden bajai lokálpatrióta pontosan érez és tud, miként gyerekkorukban is: a Sugovica partján, vagy kenuzás, kerékpározás közben. Céljuk, hogy mind többen kedvet kapjanak Baja megtekintéséhez, megismeréséhez. A világhálón közel negyvenezren tekintették meg az alkotást múlt évben, idén március végén pedig az Európai Kórusok Szövetsége által a közös éneklés örömét bemutató kisfilmek versenyében a négy legjobb között a döntőbe jutott a dal

Szavazni az alábbi linken lehet: http://bit.ly/eva2021vote