Lajosmizse / galériával / videóval

2021.03.18. 14:00

Csökkent az örökbefogadási kedv, sok kutya várja új gazdáját

A korlátozó intézkedések következtében számos ember használta örökbefogadása ürügyeként a kutyasétáltatás nyújtotta kiskaput. A menhelyek azonban bekeményítettek, az örökbefogadás jóval körülményesebbé vált. A napokban mi is akadályokba ütköztünk, de végül büszke gazdáivá váltunk a lajosmizsei menhely egyik lakójának, Brúnónak.

Morva Daniella

A járványhelyzet miatt hozott korlátozó intézkedések az állatörökbefogadást is megnehezítették. Tavaly novemberben számos menhely döntött a látogatásra, és az örökbefogadás menetére vonatkozó szabályozások szigorítása mellett, de akadt olyan is, mely egy időre teljesen bezárta a kapukat az örökbefogadók előtt. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a korábban hozott rendelet szerint a kutyasétáltatók 20 óra után is az utcán tartózkodhattak, így az állatörökbefogadás ideális választás volt azok számára, akik kiskaput kerestek. A menhelyek szerették volna elkerülni, hogy a korlátozások megszűnését követően, az örökbefogadott állatok visszakerüljenek hozzájuk, ezért kénytelenek voltak szigorítani.

Talán nekünk sem éppen a harmadik hullám kellős közepén kellett volna úgy döntenünk, hogy örökbe szeretnénk fogadni, de mivel egy szeretett családtagunk, Kertészné Rozika szülinapjára készültünk – aki tavaly veszítette el 12 éves, hű társát, Tappancsot –, nem várhattunk tovább.

Keresgélni kezdtünk, ám néhány környékbéli menhelytől azt a visszajelzést kaptuk, hogy az oldalukon megtalálható űrlap kitöltése nélkül még csak meg sem látogathatjuk a telephelyet, akkor sem, ha valós örökbefogadási szándékkal tennénk azt. Mivel nem volt túl sok időnk, telefonálgatással gyorsítottuk meg a folyamatot, és végül a lajosmizsei telephellyel rendelkező Mentsvár az Állatokért és Környezetünkért Közhasznú Alapítvány mellett döntöttünk, ahol fogadtak bennünket.

A Mentsvár oldalán előzetesen kiválasztottuk a számunkra szimpatikus, ideális jellemvonásokkal, korral és mérettel rendelkező kutyusokat. A szívünkhöz két legközelebb álló kutya a Brúnó és a Lord nevet viselte. Célirányosan hozzájuk indultunk el a menhely állatgondozójával, aki körbevezetett minket és minden hasznos információt megosztott a kutyákkal és az örökbefogadással kapcsolatban.

A körbejárást követően, amíg részünkről a megfelelő döntés nem született meg az örökbefogadást illetően, a menhely telepvezetője, Hornyákné Boros Sarolta mesélt a jelenlegi helyzetről és az egyre gyakrabban felmerülő nehézségekről.

– Mi, a menhely dolgozói éjt nappallá téve munkálkodunk azon, hogy kis védenceink a lehető legjobb családokhoz kerüljenek,

és amíg a mi kezeink alatt nevelkednek se érezzék magukat magányosan és elnyomva. Az utóbbi időben csökkent az örökbefogadások száma, de ennek ellenére is igyekszünk minden kutyának megteremteni azt a környezetet, melyben otthonosan érezheti magát, amíg érte nem jön a tökéletes gazdi – mondta a telepvezető, majd hozzátette: egyetértenek azzal, hogy aki csak azért fogadna örökbe kutyát, hogy kibúvót keressen a korlátozások alól, az inkább ne tegye!

A telepvezető elmondta továbbá, hogy az itt élő állatok rengeteg törődést és időt igényelnek, hiszen legtöbbjük bántalmazottként érkezik a menhelyre. A jelenlegi helyzetben ez hatványozottan igaz, hiszen míg a korábbi sétáltatásokon számos látogató vett részt, az utóbbi időkben hiába rendeztek ehhez hasonló eseményeket, az érkező emberek száma megfogyatkozott. Szombatonként sétáltatással, simogatással és jutalomfalat-osztogatással egybekötött örökbefogadói napot szoktak tartani, és bár ilyenkor gyakori, hogy a nap végén a családok végül egy kutyussal térnek haza, a segítség továbbra is kevés.

– A pandémia előtt jóval több látogató vett részt az eseményeken, így jelenleg nagyon hiányzik a menhelynek az a sok energia, élmény és támogatás, amelyet az ideérkező emberek korábban adni tudtak. Támogatásokra, pénzre lenne szükségünk, hogy fenn tudjuk tartani az alapítványt és bővíteni tudjuk a munkaerőállományt. Minden évben bízunk az adó egy százalékban, de az is nagy segítség lenne, ha csak sétáltatni jönnének az emberek – mesélt a nehézségekről a telepvezető, majd hozzátette: előfordult, hogy hónapokig egyetlen állatot sem fogadtak örökbe és senki nem érkezett látogatóba. Egy-egy örökbefogadói napon néhány kutyus gazdira talált, de általánosságban mégiscsak az mondható el, hogy csökkent az örökbefogadási kedv, legalábbis a menhelyen élő állatok tekintetében.

Egy hét alatt megtelhet a menhely

Hornyákné Boros Saroltától megtudtuk, hogy a családok többnyire a kölyökkutyákat választják, ám az sem ritka, hogy a kiskorában menhelyre került állat nem talál azonnal gazdit, így az ott dolgozók kezei között nő fel.

A Menstvár telepvezetője elmondta, hogy a menhelyről történő örökbefogadás az időseknél a leggyakoribb. Jellemző, hogy a nemrég elhunyt kutyus helyett keres újat a gazdi, hiszen az idősek megszokják, hogy huzamosabb ideig van mellettük egy hű társ, különösen akkor, ha párjukat már korábban elveszítették és egyedül élnek. Ám hiába a fiatal és idős örökbefogadók, a menhelyi kutyák száma nem csökken.

Miután örökbeadunk néhány állatot, egy hét sem kell, és újra megtelik a menhely. Ami pedig a legszörnyűbb, hogy gyakran kerülnek hozzánk rémes állapotban a kutyusok.

Előfordul, hogy árkokból, a fagyhalálból kell megmentenünk őket, de az sem ritka, hogy bántalmazásból kerülnek ki, és borzalmas környezetből emeljük ki őket

– tette hozzá a telepvezető.

A megérkezés nehéz pillanatai után rendkívüli lélekjelenlétet, kitartást és elhivatottságot kíván meg a kutyák testi-lelki állapotának rendbe hozására szánt idő. Az állatok ilyenkor gyakran félnek és nehezen oldódnak fel, hiszen legtöbbjük elveszítette az emberekbe vetett bizalmát. Éppen ez a természetes reakció generálja azokat a tévhiteket, melyek miatt sokan inkább a fajtatiszta, nem menhelyről érkezett állat mellett döntenek, amikor kutyát szeretnének örökbefogadni. Tény, hogy a gondozók és a menhely dolgozói nem vállalhatnak garanciát az állatok esetleges viselkedésére, ők mégis igyekeznek a lehető legmegfelelőbben felkészíteni a kutyákat a gazdisodásra, és mindent megtesznek azért, hogy olyan családot válasszanak számukra, aki a kellő törődést megadva, idővel megfelelő társukká és legfőbb bizalmasukká válhat.

Így zajlik az örökbefogadás

Általában az első találkozásnál kiderül, hogyan viszonyul a kutyus az emberhez. Ha a gazdijelölt kiválaszt egy állatot, kihozzuk a kennelből, és hagyunk időt az ismerkedésre. Szerencsére gyakori az első látásra szerelem, ám nem mindig az ember választ. Előfordul, hogy a kutya szemeli ki a gazdit, és így alakul ki köztük a kölcsönös szimpátia – mondta a telepvezető, majd hozzátette: a körbejárás és az állatok bemutatása nagyjából fél órányi időt ölel fel. Ilyenkor a gazdijelölt meghallgatja, kit ajánl a gondozó, majd előfordul, hogy még hazamegy átgondolni, végül pedig az egész családdal együtt érkezik vissza, hogy meghozza a végleges döntést. Létezik azonban célirányos örökbefogadás is, amikor a gazdijelölt interneten keresztül talál rá az áhított kutyusra. Ilyenkor még kevesebb időre van szükség, hiszen az örökbefogadási szerződés megírását követően a gazdi azonnal hazaviheti a választott állatot.

Legtöbbször idetelefonálnak az örökbefogadók, és megérdeklődik, hogy a kiszemelt kutyus a menhelyen tartózkodik-e még, de az is előfordul, hogy csak úgy megjelennek a gazdijelöltek nyitvatartási időben. Ez változó. Ha megtörtént az ismerkedés, majd a kiválasztás, és döntés született, örökbefogadási szerződés íródik, amelyben a gazdi felelősséget vállal a kutyáért. Ez nagyrészt az oltások kötelező beadatását és a chip átíratását jelenti, de magában foglalja természetesen a megfelelő körülmények biztosítását és a láncon tartás elkerülését is – részletezte Hornyákné Boros Sarolta, majd hozzátette: a papírmunka végeztével gazdis fotót szoktak készíteni a szerződés mellé, hogy az alapítvány vezetője is nyomon tudja követni az örökbefogadást, és a későbbiek során felhasználható legyen a kép az utánkövetésnél.

Mivel a menhely alapítványi fenntartású, a chip és az oltás költségét egyfajta támogatói hozzájárulásként szokták elkérni az örökbefogadóktól, pusztán abból a célból, hogy a következő menhelyre érkező kutyus oltási és chippelési költségét fedezni tudják. Ez a csekély összeg önmagában nem segíti elő az alapítvány működését, és hasznot sem hoz, de annyiban segíti a fenntartókat, hogy életben tudják tartani a menhelyet és a beteg kutyák oltási és gyógyszerköltségeit fedezni tudják.

A telepvezető elmondása szerint az utánkövetés véletlenszerűen működik, és olyankor csupán arra kíváncsiak, hogy a kutyus valóban olyan körülmények közé került-e, amilyet az örökbefogadó ígért. Emellett ellenőrzik, hogy az állat boldog-e új családjánál, fel tudott-e oldódni, és nem változott-e negatív irányba a viselkedése.

Az örökbefogadó által küldött fotók sajnos nem mindig tükrözik a valóságot. Előfordul, hogy a gazdi nem tartja be a szerződésben foglaltakat, azaz nem biztosítja a kutyának a megfelelő körülményeket. Ilyenkor vissza kell hoznunk az állatot a menhelyre, és éppen ezért elengedhetetlen az után követés. A saját szemünkkel kell látnunk, hogy hová került a kutyus, mert ha az új helyén nem jó neki, akkor intézkednünk kell. Bár nem túl gyakran, de előfordul, hogy a látogatás során az örökbefogadó más arcát mutatja, csak a helyszínen szembesülünk a helytelen tartásról – zárta gondolatait Hornyákné Boros Sarolta.

Brúnó mellett döntöttünk

A hosszas beszélgetést követően megszületett bennünk a gondolat, és Brúnó is egyértelműen jelezte felénk, hogy őt kell választanunk. A hároméves kan kutyus több, mint két évvel ezelőtt került a lajosmizsei menhelyre, és gondozója szinte már feladta a reményt, hogy a kedves és szerethető állat valaha gazdira talál. Brúnó válogatós volt, nem mindenki felé mutatott bizalmat, és rendszeresen a magasba ugrált a kennelen belül. Ez talán elriaszthatta a kisgyerekes családokat, de az számunkra és a menhely dolgozói számára is érthetetlen volt, hogy ez a gyönyörű és életvidám kutya hogy nem találta még meg az igazi társat.

Mi azonban éppen ilyen kutyát kerestünk Kertészné Rozikának, aki azon a csodás keddi napon ünnepelte a születésnapját, amikor elhoztuk Brúnót. Az egész család tűkön ült, hogy végre megismerhessük, hiszen már az interneten szemet szúrt nekünk a zsemleszínű szeretetgombóc. Szerettünk volna családot nyújtani számára, hiszen amellett, hogy egy árokban találták meg őt kiskorában, két évet élt a menhelyen, így minden álma egy új esély volt. Gondozója ottlétünkkor többször is hangoztatta: el sem hiszi, hogy ez valóban megtörténik.

Pedig megtörtént: még aznap hazavittük Brúnót, aki nagy meglepetés volt a szülinapos számára, és azóta is óriási szabadságban és húslevesben gazdag napjait éli egy szerető családnál, akik nála jobb kutyusról álmodni sem mertek volna.

Brúnó két évet töltött a menhelyen, most viszont boldogságban és szeretetben él új családjánál
Fotó: Morva Daniella

Segítsen, hogy segíthessenek!

A menhely hálás az adományokért, melyeket pénzösszeg formájában az alábbi számlaszámon tudnak hozzájuk eljuttatni: OTP 11732002-20409803

Bármilyen egyéb felajánlás, adomány is segítség az alapítvány számára: táp, konzerv, szalámi, húsok, elhasználódott edények, takarók, plédek, ágyneműk, de bármi más már nem használt fogyókellék is hasznos lehet. Az adományokat a lajosmizsei telephelyen várják a dolgozók: 6050 Lajosmizse Alsóbene Tanya 652.

www.mentsvar.hu

 

Ezek is érdekelhetik