Önzetlenül ápolja a környezetét Kövér Csaba

– Mióta látja el szövetkezeti tagként társasházuk közös képviseletét?

– A 2000-es évek második felében költöztem Kecskemétre, a Szabó Kálmán utcába. Nem sokkal azután, hogy a közös képviselő sikkasztott. A lakók úgy döntöttek, csatlakoznak egy lakásszövetkezethez, így azóta az ott dolgozó szakemberek foglalkoznak a ház pénzügyeivel. A házbizalmi – mint szövetkezeti tag – pedig csak a ház lakóit képviseli velük szemben. Engem erre a posztra négy évvel ezelőtt kértek fel lakótársaim. Örömmel vállaltam, hiszen számomra is fontos, hogy jól élhető környezetben lakjam.

– Sok feladatot kíván meg öntől a közös képviselet?

– A mi utcánkban minden épülettömbnek saját házbizalmija van, én a mi lépcsőházunkban lakó 18 családot képviselem. Feladatom, hogy jelezzem a lakásszövetkezet felé, ha bármilyen műszaki probléma adódik, elsimítsam a szomszédok közötti esetleges viszályokat. Mindezt önkéntes alapon, díjazás nélkül végzem. A civil szakmám kamionos, belföldi árufuvarozásban dolgozom.

– Honnan ered ez az önzetlen segítségnyújtása?

– Falun, Cserkeszőlőn nőttem fel. Gyermekként azt láttam, hogy minden szomszéd segített a másiknak. Önzetlenül és szívesen. Így számomra ez vált természetessé. Ehhez képest itt Kecskeméten egy teljesen új világ fogadott, amikor ideköltöztem. Az emberek javarészt közömbösek egymás iránt, nem foglalkoznak egymással, sokszor nem is köszönnek egymásnak. Szerencsére vannak kivételek, a mi házunkban és a szomszédos épületekben is laknak kedves és segítőkész emberek.

– Önnek nem feladata a kukák rendben tartása, a környékének takarítása. Ehhez képest, az egész utcarészt rendben tartja. Mi ösztönzi erre?

– Önszorgalomból teszem mindezt. Szeretem a rendet magam körül. Ez nemcsak az otthonomra igaz, hanem az utcára is, ahol élek. Nem szeretném, ha jönnek hozzám vendégek, azt lássák, milyen rendetlen egy környék. Ráadásul nem egyszer van eladó ingatlan a házban, az ő szempontjukból sem mindegy, hogy mi az első benyomás. Nem esik nehezemre a szemetek összeszedése, számomra az eredmény a fontos.

– Milyen gyakran kell szemetet szednie?

– Folyamatosan rendben tartom a környéket, nem csak a két kukanap idején. Van, amikor két órán át egyfolytában tisztítom a terepet. Engem nagyon zavar, ha az utcát elönti a szemét. Egyrészt az utcánkba a szél is gyakran fúj szemetet. Másrészt sok a rendetlen lakó a szomszédos házaknál, ráadásul nekik kisebb a kukájuk mint a miénk, és áthozzák a szemetüket a kukánk mellé. Harmadrészt idegenek is raknak ki szemetet. S akkor még a csöveseket nem is említettem, akik szintén szétdobálják a szemetet.

– Hogyan kell mindezt elképzelni?

– Amikor csak időm engedi, szedem a szemetet. A kocsimban tartom a kesztyűt a takarításhoz. Ha megyek dolgozni, akár hajnalban is, indulás előtt összeszedem a szemetet, rendbe teszem a kuka környékét. Amikor hazaérek, kiszállok a kocsiból, már veszem is elő a kesztyűt. A szemétszedés mellett a kuka mellé tett bútordarabokat, ágyakat, WC-csészéket, hűtőket pedig összetöröm, darabokra szedem és feltornyozom a kuka tetejére, hogy valóban elvigyék.

– A hulladékszállítókkal is jóban van?

– Természetesen, jól ismernek. Tisztelem a munkájukat, tudom, milyen kemény meló az. Fiatalabb koromban Szolnok megyében én is vezettem kukásautót.

– Példamutató, amit ön tesz. Vannak követői?

– Néha akad egy-két szomszéd vagy a szomszédos lépcsőházak közös képviselői. Sokkal inkább az a jellemző, hogy megköszönik a munkámat.

– Említette, hogy szemetelnek a szomszédok, illetve idegenek is megrakják szeméttel a kukáikat. Vannak konfliktusai?

– Nem is kevés, de nem vagyok ijedős. A temperamentumom, a magabiztos fellépésem, a tisztaság iránti szeretetem nem is engedné, hogy elmenjek egy-egy eset mellett. Nem egyszer volt, hogy majdnem rendőrt kellett hívni. Nem félek senkitől, kinyilvánítom a véleményem és megvédem a környezetünk tisztaságát.

– Lát bármilyen megoldást az illegális szemetelések megfékezésére?

– Kamerarendszer felszerelésében látnék lehetőséget, mely talán visszatartó erő lehetne.