Gyémántdiplomát vehetett át Gubacsi László nyugdíjas orvos

Hat évtizede avatták orvosdoktorrá az orgoványi születésű dr. Gubacsi Lászlót, aki a közelmúltban kapta meg a Semmelweis Egyetemtől Gyémántoklevelét. Orvosi hivatását szülőfalujában kezdhette gyakorolni, de igen rögös út vezetett odáig, míg gyógyítóvá válhatott.

– Édesanyám kilenc gyermeket szült, de engem, a legelsőt a nővéréék vettek magukhoz, mert neki egy korábbi betegsége miatt nem lehetett gyermeke. Nagy szeretetben neveltek, édesszüleimként tekintek a nevelő szüleimre – mondta Gubacsi László. Mindkét szülője művészetekre fogékony ember volt, akik beoltották a tudás iránti vággyal.

– Anyám született zseni volt, de paraszti körülményei miatt nem tanulhatott, ám rajongott az irodalomért, mindent elolvasott. Apám zenei tehetség volt, számos hangszeren játszott és tanított engem is játszani – emlékezett vissza Gubacsi doktor, hozzátéve, hogy mivel szülei nem tudtak kiemelkedni, mindenben támogatták, hogy neki sikerüljön ez. De hiába volt színötös tanuló az orgoványi falusi iskolában, mivel osztályidegennek minősítették a családot, az igazgató mindent elkövetett, hogy ne vegyék fel a Katona József Gimnáziumba. Akkor a helyi lelkipásztor és a Kecskeméti Piarista Gimnázium igazgatója, Ifjú Sebestyén segítségével a piaristáknál tanulhatott tovább, majd Budapestre, az Apáczaiba került, onnan felvételizett az orvosi egyetemre.

– Tanulmányaim közben ért a forradalom. Amikor sokan elhagyták az országot, én egy pesti kórház belgyógyászatára mentem gyakorlatot szerezni önszorgalomból. Örömmel végeztem a segédmunkát, annyit tanultam ott, mint egy kétéves orvos. Rendszertelenül, gyakran éjszaka jártam haza, ezért feljelentett a házmester, hogy az állam ellen szervezkedem, és 1957 márciusában letartóztattak a géppisztolyosok. Öt napig voltam a börtönben, mire kiengedtek – idézte fel a fájdalmas emléket Gubacsi doktor. 1960. december 27-én teljesítette utolsó államvizsgáját és indult el a több mint fél évszázados, az egészségügy mellett hűségesen kitartó útján – azzal a céllal, hogy alkosson, segítsen, gyógyítson, az embereket szolgálja és a könnyeket törölje.

Rendkívül változatos szakmai életútja során mindig az embert nézte.

– Lehetett szegény vagy gazdag, vallásos vagy vallástalan, és lehetett bármilyen politikai világnézete, a Biblia tanítását alapul véve, csak az embert láttam abban, aki elém került. Sosem törődtem a címkékkel, amit az élet, a történelem vagy az uralkodó nézetek az egyénekre ragasztottak. Sőt, akit felcímkéztek, üldöztek, azokkal még többet törődtem, mert ők megtörtek voltak lelkükben – mondta Gubacsi doktor, aki mindig megkülönböztetett figyelmet szentelt a szegényeknek, nélkülözőknek.

Tanulmányait követően 1963-ban tért vissza Orgoványra és 1970-ig volt a település körzeti orvosa. Ottani praxisa utolsó évében vált céljává, hogy megörökítse szülőfaluja egészségügyének történetét, bemutassa azt a jelentős haladást, ami az elmúlt 100 évben a településen e téren bekövetkezett, és emléket állítson azoknak, akik valaha is ezért dolgoztak.

Kutatásait 1970-ben kezdte el, de hamar szembesült azzal, hogy nagyon kevés iratanyag áll rendelkezésére a témában, ezért átmenetileg feladta törekvését. Még abban az évben elkerült Orgoványról és változatos szakmai életutat futott be: volt járási, majd megyei főorvos, dolgozott a minisztériumban, főigazgatóként a megyei kórház építését koordinálta és nyugdíjazásáig Kecskemét alapellátását vezette.

Nyugdíjazása után újrakezdhette kutatásait. Forrásait a testületi ülések egészségügyet érintő napirendi pontjai, a körzeti orvosok polgármester felé tett időszaki beszámolói, a megyei levéltár dokumentumai és a KSH-tól kikért adatok jelentették. Ezeket az adatokat összegyűjtve született meg a Szemelvények Orgovány egészségügye történetéből című kronologikus műve, amiben az orgoványi egészségügy helyzetét mutatja be 1799-től 2018-ig. Emellett jelenleg is rendezi élettörténetét felölelő naplójának 2500 oldalas kéziratát, melyet csökkentett terjedelemben szeretne kiadni Szemelvények egy orvos életéből címmel.

Gazdag és teljes pályafutás áll mögötte, és vallja, hogy ha az életet újrakezdhetné, mindent ugyanígy csinálna. Azonban a derűs időskorra tavaly nyáron tragédia vetett árnyékot: Andris unokája 27 évesen tragikus hirtelenséggel meghalt, feleségét és három kisgyermekét hátrahagyva. Mint fogalmazott, méltósággal viselik keresztjüket, de reménykednek a jóakaratúak segítségében.