Hét napig építették a rönkházat, mézeskalácsból

Oláh Imre ismerősénél szeretett bele a Jancsi és Juliska mézeskalács házikóba, ami olyannyira megtetszett neki, hogy elhatározta, maga is megpróbálkozik vele. Azon nyomban vásárolt is egy szakkönyvet, melyek útmutatása alapján megszületett első műve.

– A mézeskalács házikó nagy sikert aratott a család körében. Minden karácsonyra más-más épületet formáltam meg, a házikótól kezdve a templomig. Az alkotások egy része sokáig megmaradt. Barátom például hat, anyám pedig két esztendeig őrizgette, óvta az édes ajándékot – emlékezett vissza Oláh Imre.

A mézeskalács házikók Imre cukrásznak tanuló fiát, Krisztiánt is magukkal ragadták. Az első években inkább csak segédkezett a munkában, később azonban átvette édesapjától a stafétabotot.

– Édesapámmal általában közösen tervezzük meg az épületet. A munkának karácsony előtt két vagy három héttel fogunk neki. Begyúrjuk a tésztát, majd állni hagyjuk, hogy beérjen, ami sablonba kerül. A sütést követően építjük össze az elemeket, kötőanyagnak cukormázat használunk – fogalmazott a fiatalember.

Az idei esztendőben Krisztián ötlete bizonyult nyerőnek. A rönkházat maga tervezte, édesapja a tésztagyúrásból és az elemek összeállításából vette ki a részét.

– A házhoz szükséges rönköket egyenként gyúrtuk össze, de a falak már egyben sültek ki. Az épület nagysága miatt kénytelenek voltunk belső tartószerkezetet is gyártani. Az ablakok cukormázból készültek, a havat porcukorral imitáltuk. Az idei alkotásunk mondhatni egy dioráma, amit mézeskalács fenyők és miniautók tesznek teljessé. Az építkezés csaknem hét napig tartott, amihez közel hat kilogramm tésztát használtam fel. A házikóba végül még világítás is került – mesélte Oláh Krisztián.

A ház lebontása egyébként nem okoz gondot az Oláh családban, a míves édesség gyorsan eltűnik. A „bontást” a család, a rokonok legkisebb tagjai szokták magukra vállalni.