A pilóták nem hajtották végre az őrült parancsot

Az október 23-án, Budapesten kitört forradalom csak napokkal később éreztette a hatását vidéken. Kiskőrösön október 27-én, délelőtt 10 órakor Fekete Sándor és Szász Károly tanárok vezetésével mintegy 250 gimnazista a főtéri Petőfi-szoborhoz vonult, és elénekelték a Himnuszt, két diák pedig elszavalta a Nemzeti dalt és a Szózatot. Időközben félezresre bővült a tüntetők csoportja, Fekete Sándor 22 pontos követelést olvasott fel a tanácsháza előtt. Lerombolták a szovjet emlékművet, megalakították a Nemzeti Bizottságot.

A tömeg a laktanyához vonult, ahol a forradalmárok tudomása szerint egyetemistákat tartottak fogva. A tömegre két vadászgép adott le riasztólövéseket. Kiskőrösön azonban senki sem halt meg. Turán István helytörténész tavasszal bukkant egy 1997-ben kiadott könyv – Kahler Frigyes–M. Kiss Sándor – Kinek a forradalma? – arra a részletére, amely a városának ezen izgalmas óráit is leírta.

Október 27-én a tüntetők „megfékezésére” Gyurkó Lajos vezérőrnagy a repülők bevetésére is parancsot adott. Ilyen bevetésre került sor Tiszakécskén aznap (17-en meghaltak, és 110-en megsebesültek – a szerző) és Csongrádon (itt nem volt áldozat, a repülő lezuhant) is. Ugyancsak parancsot kapott egy géppár, hogy adjon le sortüzet a kiskőrösi főtéren tüntetőkre.

A géppár vezetői, Kozmács–Pistyur főhadnagyok parancsot kaptak, hogy a tömeg és a laktanya közé lőjenek. Amikor a tömeg ennek hatására nem mozdult szét, parancsot kaptak, hogy egy ágyúból nyissanak tüzet a tömegre. Egy hideg rácsapás után (rárepülés a tömegre – a szerző) a tömeg széthúzódott az árokba, de nem oszlott szét. A következő rácsapásnál tüzet nyitottak az úttestre, aminek következtében a tömeg szétoszlott. A helyzet természetesen a valóságban drámaibb volt. Kozmács és Pistyur főhadnagyoknak határozott parancsuk volt a tömegbe lövésre. Amennyiben a parancsnak eleget tesznek, a tiszakécskeihez hasonló tragédia történt volna. Szerencsére nem tették ezt meg. Így csak néhányan sebesültek meg, ők is a szétlőtt macskaköves út köveinek a szilánkjaitól...

Az emberek megijedtek, és hazamentek. A forradalmi megmozdulást, ahogy az egész országban november 4-én hajnalban a szovjet katonai intervenció vetett véget. Harckocsik vették körbe a laktanyát, véget ért a forradalom a városban. A szovjet egységek még egy évig maradtak Kiskőrösön.

Soltvadkerten az október 23-án történt budapesti eseményekről településünkön, rádión keresztül értesülhettek az emberek. Majd a következő napokban egyre több forrásból megerősítették a forradalmi híreket. Ilyen hírforrás volt például a vasút és a fuvarozók. A környező városokban történt események is hatással voltak vadkert lakóira. A következő két napban az indulatok fellángoltak a helyi kommunistákkal szemben. Körbejárták a kommunista vezetők házait és fegyvereik beszolgáltatását követelték a forradalommal szimpatizálók. Például H. Péter jöttükre elmenekült, H. János elkergette a begyűjtőket vasvillával. Más források szerint őt is bántalmazták. P. Imrét pedig, miután lefegyverezték, megverték és átadták a nemzetőröknek. Később hazaengedték. Ez volt az egyetlen ilyen atrocitás. K. János tanácstag ablakait beverték, mivel azt feltételezték róla, hogy az 1945 utáni elhurcolásoknál szerepe volt. A tanácselnököt is keresték olyan jelszavakkal, hogy „… még az éjjel lógni fog!” Ő is elmenekült, tanyákon bujkált. November 4-e után tért haza. Viszont mikor a megtorló intézkedéseknél neveket kértek tőle, hogy kik akarták a halálát, hallgatott.

Október 27-én, szombaton, délelőtt folyamán már a tanácsháza előtt csoportosultak az emberek. Dél tájban traktorokkal ledöntötték a szovjet emlékművet, majd elénekelték a Himnuszt. A középületekről, pártházról leszedték a rákosista jelképeket (vörös csillagokat és címereket). A rendőrségtől követelték a fegyverek átadását, de ez nem valósult meg. Megkezdték az ideiglenes Nemzeti Tanács megalakítását S. György vezetésével és 18 taggal. Elsőrendű feladatuknak a rend biztosítását tartották. Megalakult a Nemzetőrség A. Kálmán szervezésében. Hozzájuk csatlakozott a helyi rendőrség N. Imre rendőrparancsok vezetésével. S. György lemondott tisztéről, mivel úgy érezte, hogy a Nemzeti Tanács szavának nincs ereje és a személyeskedéseket nem tudták félretenni. Másnap újjá alakult a Nemzeti Tanács, vezetője P. Sándor községi VB-titkár lett. Közben motoros futárszolgálatot létesítettek Bócsa, Pirtó és Tázlár felé. Október 31-én megalakult a helyi kultúrházban a Kisgazda Párt M. András vezetésével.

Tíz ember ellen indult eljárás, kilencet ítéltek el

November 4-én a Forgószél (Vihar) hadművelettel megkezdődött Magyarország szovjet katonai megszállása. A Dunától keletre eső területekre a szovjet 8. gépesített hadsereg hadosztályai érkeztek. Majd elkezdődtek a megtorlások 1957-ben. Egy 1957. január 1-én, Kiskőrösön kelt rendőrségi jelentésből kiderült, hogy a soltvadkerti rendőrőrsről gyáva magatartás és az ellenforradalomhoz való csatlakozás miatt három embert elbocsátottak, leszereltek. Az 1956 októberi soltvadkerti eseményekben részt vett és letartóztatott vádlottak a kiskőrösi rendőrség fogdájában várták, hogy döntsenek sorsukról. Végül tíz ember ellen indult eljárás, ebből kilencet ítéltek börtönbüntetésre. Egy nőt hat hónapra ítéltek, három évre felfüggesztve. Halálos ítélet nem volt.