Barta László szerint a jó halászlének három titka van

Barta László ismerősen mozog a Wojtylában, évek óta támogatja az intézményt. Az ebéd előtt sok érdekességet mesélt, a rászorultakat bevezette egy kicsit a halászlé világába. Az Algyői Halászcsárdáját 31 éve működteti, ugyanolyan alázattal, elhivatottsággal mint a kezdetekben. Vallja, máshogyan nem is lehet, és persze mindehhez a jó alapanyag is elengedhetetlen. – Kínálatunkban ötféle halászlé kapható, különböző halakkal dolgozunk. Csak az a hal jó, ami megérkezésekor még ugrál és pattog, csak friss alapanyagból főzünk. Régen tiszai halból, ma már azonban a horgászati törvények miatt csak tavi, tenyésztett halakból tudunk – jegyezte meg.

Rögtön érkezett a kérdés, melyik a jó hal, a folyami vagy a tavi? Barta László elmondta: olyan ez mintha az udvarban kapirgáló csirkét hasonlítanánk össze a boltban kaphatóval. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem lehet jól elkészíteni a tavi, vagy tenyésztett halakat.

Hazánkban többféle halászlé ismert. A bajai és a tiszai Hungarikum, de legalább ennyire finom a szegedi, a balatoni vagy éppen a szigetközi. – A szegedi és bajai között az a nagy különbség, hogy az előbbi alaplével készül, míg utóbbi nem, csak 40-45 percig fő. A szegedi és a tiszai halászlé között szinte nincs is különbség, a balatoni nagy ismérve pedig az, hogy szintén alaplével készül, de többféle halból – sorolta.

A sorsközösség tagjai mindenképpen szerették volna megtudni, milyen fortélyai vannak az igazán jó halászlének. – Engem egykoron Marika néni tanított, aki mindig azt hangoztatta, ez is kell bele, az is kell bele. Igazából nincs titka, csak a jó hal, a jó hagyma és a jó paprika. A főzést tekintve mi, a csárdában négy literes edényekben főzünk, így nem törődik össze. Még karácsonykor is betartjuk ezt, pedig akkor kétezer adagot készítünk. A vendégek türelmesen ki is várják – árulta el a szakács, melyet dr. Szeberényi Gyula Tamás kecskeméti alpolgármester meg is erősített személyes tapasztalat alapján.

A csárdába hetente öt mázsa halat rendelnek, nyáron még akár többet is. A ponty, a harcsa, a süllő és a kárász a Fehér-tóról érkezik, de például a kecsegét Szekszárd mellől, a pisztrángot a Szalajka völgyből kapják.

Kedden a Wojtyla udvarán két bográcsban rotyogott a halászlé. Barta László elmondta, nincs különbség, hogy bográcsban vagy fazékban főzzük, ugyanolyan finom lesz, ha jó az alapanyag.

A sorsközösség nevében Oskolás János költő saját verssel köszönte meg a szakácsmester önzetlen támogatását, a finom ebédjét.