Egyszerű, őszinte, életkornak megfelelő válaszok kellenek

– Hogyan készíthetjük fel a gyerekeket a nehéz időszakra?

– Kezdjük azzal, hogy minden a szülőből indul ki. A gyerekek lelki stabilitásához a szülő a biztos pont. Ezért azt gondolom, hogy a felkészítést saját magunkkal kell kezdeni. Ez egy olyan krízishelyzet, ahol az eddig megszokott megoldási stratégiák nem működnek. Éppen ezért teljesen normális, ha ez bennünket, felnőtteket, szülőket is bizonytalansággal tölt el, hiszen meginog a kontrollérzetünk. Első körben tehát azt tanácsolnám, hogy a szülő saját magát próbálja meg stabilizálni. Ezt úgy tudjuk megtenni, ha nagyon odafigyelünk arra, hogy honnan és mennyit informálódunk. Próbáljuk lecsökkenteni a médiumok számát és csak releváns helyről tájékozódjunk. Szintén fontos lenne korlátozni, hogy mennyi időt töltünk ezeknek a híreknek a böngészésével. Bőven elég naponta egy-két alkalommal tájékozódni a fejleményekről, mert ha folyamatosan ezeket a tartalmakat olvassuk a közösségi oldalakon, a hírportálokon és más csatornákon, akkor nagyon beszűkül a tudatunk, ami fokozza a szorongásunkat.

– Mit tehetünk még a saját stabilitásunkért?

– A következő lépés, hogy mi magunk megpróbáljuk a saját kontrollérzetünket, cselekvőképességünket visszanyerni. Természetes, hogy nekünk is vannak kétségeink, félelmeink, hiszen fogalmunk sincs, hogy pontosan mi fog történni. Milyen intézkedések következnek még és azoknak milyen hatása lesz ránk nézve. Van egy csomó bizonytalanság bennünk is. Éppen ezért meg kell próbálnunk olyan pontokat találni, ahol kontrollt tudunk gyakorolni. Fontos: tudatosítsuk magunkban azt, hogy a jelenlegi korlátozások azért történnek, hogy el tudjuk kerülni a nagyobb bajt és hogy nem vagyunk tehetetlenek. A higiéniai és egyéb előírások betartásával már sokat tehetünk magunkért, a családunkért és másokért is.

– Fedezzük fel az otthoni lehetőségeinket!

– Ezt követően feltérképezhetjük a helyzet pozitív hatásait is. Mivel már most is sokan dolgoznak home office-ban, illetve a gyerekek is otthon vannak, végre megcsinálhatunk olyan dolgokat, amikre eddig nem jutott idő: lehet ez a lakásfelújítástól a nyelvtanuláson át az olvasásig bármi. Becsatlakozhatunk a különböző online képzésekbe, több és minőségibb időt tölthetünk a gyerekekkel, közösen játszhatunk. Ne mondjunk le azokról a dolgokról se, amelyek feltöltenek bennünket, csak szabjuk az adott helyzethez a kivitelezést! Egy jóga, egy torna, egy meditáció az otthoni környezetben is megoldható, és bevonhatjuk ebbe a család többi tagját is. Emellett nekünk, szülőknek is nagyon sokat jelent a társas támasz, ezért helyezzünk nagyobb hangsúlyt a szerettekkel, barátokkal való telefonos vagy online kapcsolattartásra. Ha ezeket a lépéseket megtesszük és stabilizáljuk magunkat, akkor jó esélyünk van arra, hogy a gyermekek felé nyugalmat és biztonságot tudunk közvetíteni.

– Hogyan beszéljünk a gyerekekkel a járványról?

– Nagyon fontos, hogy a híreket, a cikkeket ne a gyerekekkel együtt olvassuk, és ha mi, szülők beszélünk is róla, azt ne a jelenlétükben tegyük. Az, amit nekik ezekből elmondunk, már egy tudatosan, életkoruknak megfelelően megszűrt tartalom legyen, ami megnyugtató, kielégítő választ ad a kérdéseikre. El lehet nekik mondani, hogy megjelent egy vírus, ami a világon számos helyen, így nálunk is megbetegedéseket okoz, de a célunk az, hogy minél kevesebben kapják el. Hangsúlyozzuk számukra, hogy ez ellen a vírus ellen mi sokat tehetünk, és tereljük őket is a kontrollgyakorlás felé. Kapják meg a saját szerepüket azzal, helyesen hogyan mosnak kezet, tüsszentenek óvatosan és takarítanak el maguk után. Bevonhatjuk őket a mi tevékenységeinkbe, lehet együtt jógázni, relaxálni, táncolni, játszani, takarítani – lássák, hogy otthon is van mit csinálni. Tartsuk meg a hétköznapok napirendjét, ami tartalmaz mozgást, tanulást, pihenést, evést, ivást és alvást, hiszen ezek a napunkat keretező elfoglaltságok fokozzák a biztonságérzetünket.

– Mit tudunk mondani nekik a megbetegedésekkel kapcsolatban?

– Itt is fontos a pozitív kimenetre és a kontrollgyakorlásra helyezni a hangsúlyt. Elmondhatjuk, hogy valószínűleg többen megbetegszenek majd, de ők és a testvéreik, valamint anya és apa biztonságban vannak, és ha el is kapják a vírust, jó eséllyel meg fognak gyógyulni. A nagyszülők, dédszülők kérdése már egy másik dolog, hiszen náluk nagyobb a kockázat, de itt is elmondhatjuk, hogy rájuk most úgy tudunk a legjobban vigyázni, ha egy ideig nem látogatjuk őket. A bevásárlásban, gyógyszerkiváltásban segítünk nekik, viszont nem megyünk be hozzájuk. A közlés tartalma mellett azonban nagyon fontos, hogy mit közvetítünk. Ha mi magunk nagyon meg vagyunk ijedve és nem tudjuk kontrollálni a szorongásunkat, akkor ez át fog ragadni a gyerekekre is. Bagatellizálni nem érdemes. Nem mondhatjuk tehát, hogy senkinek semmi tünete nem lesz. A realitás talaján maradva a pozitív kimenet és a kontrollgyakorlás felé kell fordítani a gyerekek figyelmét.

– Hogyan vehetjük észre rajtuk a félelmet?

– A nagyobb gyerekek nemcsak a szülőktől, hanem már korábban az iskolatársaktól, a közösségekből vagy akár a netről is gyűjthettek be olyan információkat, amik esetleg kérdéseket, félelmeket ébresztenek bennük. Fontos tehát kideríteni, hogy mit tud a gyerek. Vannak-e kérdései, furcsáll-e valamit, vannak-e benne fals, rémisztő információk vagy kuszaság, amit érdemes helyrerakni. A kisebbek esetében, ha nem is beszélnek róla, de előkerülhet játék közben a téma. Az már nagyon jó, ha a játéktevékenység folyamán megjelenik, mert a piciknél ez egy feldolgozási eszköz. Nyugodtan hagyhatjuk, sőt, mi is bekapcsolódhatunk, de arra figyeljünk, hogy ne váljunk vezetővé, hanem a történet úgy folyjon le, ahogy a pici szeretné.

– Egyszerű, konkrét válaszokra van szükség?

– A gyereknek mindig arra válaszoljunk, amit kérdez és annyit mondjunk el, amennyit hallani szeretne. A kifejezetten piciknél, ha nem kérdeznek, akkor külön nem kell ecsetelni a helyzetet. Lesznek majd konkrét szituációk, amikor úgyis előjön a téma: például, hogy miért nem indulunk el az oviba, bölcsibe. Miért nem megyünk ki a játszótérre. Miért nem megy iskolába a nagyobb tesó. Miért nem megy anya/apa dolgozni. Amikor tehát konkrét helyzetben érdeklődik a gyerek, akkor lehet neki elmondani nagyon egyszerűen, hogy van most ez a vírus, ami betegséget okozhat, és úgy tudjuk elkerülni, valamint megállítani a terjedését, hogy nem megyünk olyan helyre, ahol sok ember van együtt.

– Hogyan és kivel osszuk meg a saját kételyeinket?

– Az sem jó megoldás, ha a saját bizonytalanságunkat, kételyeinket egyáltalán nem mutatjuk a gyerekeknek. Egyrészt hiteltelenné válunk, másrészt a gyerek azt fogja hinni, hogy annyira szörnyű a helyzet, hogy még beszélni sem lehet róla. Valamennyire nyugodtan kifejezhetjük, hogy bennünk is vannak kétségek. Nem tudjuk például, hogy meddig kell itthon maradni, de mindig követjük a fejleményeket és próbálunk ennek fényében cselekedni. Arra érdemes figyelni, hogyha mi, szülők kerülnénk mégis egy kétségbeesett, kiszolgáltatott vagy pánikos állapotba, akkor azt semmiképp se a gyerekünkkel és ne előtte intézzük. Próbáljuk meg a felnőtt kapcsolataink, barátaink, rokonaink vagy szakember segítségét kérni. Sokan közülünk áttértek már online terápiákra, amelyek bármikor igénybe vehetőek, hogyha a szülők úgy érzik, hogy a szélsőségek felé sodródnának. Fel lehet tehát vállalni, hogy vannak olyan helyzetek, amikor mi magunk sem tudjuk pontosan, hogy mi fog történni, a lényeg azonban az, hogy vigyázunk a gyerekekre és mindent megteszünk, hogy ők biztonságban legyenek.

Borítóképünk illusztráció.