Foltvarrás a hobbija a technikatanárnak

A szabadszállási Petőfi Sándor Általános Iskola biológia és technika szakos tanára közel két évtizede foglalkozik a foltvarrással. A technikai és az esztétikai alapokat Felber Irén és Bornemisza Eszter iparművészek tanfolyamain sajátította el.

– Textillel mindig is foglalkoztam, fiatalkorom óta, hímeztem, subáztam, készítettem gobelint. A kézművesség szeretete a pályaválasztásban is meghatározó volt, hiszen bioló­gia–technika szakos tanár lettem. A tudásomat folyamatosan bővítettem, kedvenc lapom volt a Praktika újság, melyben számtalan jó dolgot találtam, az ötleteket pedig a munkám során hasznosítani is tudtam. Az újságban bukkantam rá egy, a foltvarrásról szóló cikkre. A technika, a formák, a színek olyannyira megtetszettek, hogy elhatároztam, megpróbálok benne kiteljesedni. Feleségem unszolására beiratkoztam a Budapesten induló tanfolyamra. A kőbányai Pataki Sándor Művelődési Ház portásnője nagy szemeket meresztett rám, mikor útba igazítást kértem tőle. Nem csoda, hiszen én voltam az egyedüli férfi, aki foltvarrásra adta a fejét – mesélt a kezdetekről Csőke József.

A szabadszállási tanár nagy lelkesedéssel kezdett neki a tanulásnak. A tanfolyamot a közismert szaktekintély, Felber Irén tartotta.

– Idő kellett, hogy belejöjjek a foltvarrásba, mivel a többiekhez képest jó nagy hátránnyal indultam. Tanfolyamtársaim zöme profi módon használta a varrógépet és általában varrónők voltak, én viszont csak ekkor ismerkedtem meg vele. Az első munkám egy szövetből készült „karácsonyfa” volt, amit a gyermekeimnek késztettem. Az alapok elsajátítását követően Bornemisza Eszter iparművész szárnyai alá kerültem, ahol már a szövetfestést is megtanultam, valamint a kompozíciók terén is újabb ismerteket szereztem. Korábban a hagyományos geometriai formákkal dolgoztam, ám Bornemisza Eszter új irányt mutatott nekem. Tanítóm, úgymond, szabadabban használta a vágókést, gazdagítva így a motívumok tárházát – emlékezett vissza a tanár úr.

Csőke József tagja lett a Magyar Foltvarró Céhnek, majd a Kecskeméti Napraforgó Foltvarró Körnek. Rendszeres résztvevője volt a bükkszentkereszti táboroknak, ahol mint egyedüli férfinak, a túljelentkezés ellenére is, mindig volt helye. Többször állított és állít ki regionális foltvarrótárlatokon. Munkáit Szabadszállás német és erdélyi testvérvárosaiban is megcsodálhatta a közönség.

– A foltvarrásnak két fő és eltérő felhasználási területe van, használati és dísztárgyak, melyeket géppel és kézzel lehet megvarrni. Eredetileg ágytakarókat késztettek ezzel a technikával. A lényege, hogy a két lapnyi textil közé – melyből a felső réteg díszített – egy puha réteg (vatelin) kerül, majd a három lapot alaposan összetűzzük, hogy azok ne csússzanak el egymástól. Az elkészült takarók, alátétek, faliképek nem csak nagyobb tartást kapnak, a tűzés még tovább díszíti a munkát és nem utolsósorban tisztításkor is megőrzik formájukat. Magam leginkább géppel dolgozom és elsősorban a klasszikus mintákat részesítem előnyben, melyeket a saját ízlésemnek megfelelően variálok. A modern, művészi megoldások is érdekelnek, kihasználom a színes anyagokban rejlő lehetőségeket, teret engedve az alkotói fantáziának. Minden darab elkészítése komoly tervezést, pontosságot és odafigyelést igényel, ami egyben az eredményesség záloga – vázolta a foltvarrás legfontosabb ismérveit az alkotó.

Csőke József tudását nem rejti véka alá. Több alkalommal tartott foglalkozást tanítványainak. Idén az őszi pedagógiai napok keretében – ami a környezettudatosság jegyében zajlott – munkahelyén, a Szabadszállási Petőfi Sándor Általános Iskolában pedagógustársait is beavatta a foltvarrás rejtelmeibe.

– Egy-egy darab elkészítése temérdek időt emészt fel, a költségekről nem is beszélve. A dísztárgyak értéke így elég magas, amit csak nagyon kevesen tudnak megfizetni. Elmondható tehát, hogy a foltvarrás nem egyszerűen csak szabadidős tevékenység, nem megélhetési forrás, hanem inkább szenvedély. Az elmúlt húsz esztendőben számtalan alkotás került ki a kezem alól. Művészi szintre nem vittem ugyan, de büszkén elmondhatom, hogy kiváló használója lettem a technikának – fűzte hozzá a szabadszállási alkotó.

Csak a fantázia szab határt

A kidobásra ítélt ruhadarabok, textilhulladékok számtalan lehetőséget kínálnak az ügyes kezű kézművesek számára. A foltvarrás mellett Csőke József több kreatív technikát kipróbált, készített használati, dísz- vagy ajándék-, valamint lakberendezési tárgyakat. Egyebek között ingből bevásárlótáskát, férfi nyakkendőből női nyakéket, fülönfüggőt. Szövettel vonta be a dobozokat, műanyag palackokat hasznosított újra, melyek így mutatós dísztárgyakká változtak. A textil felhasználásának, újraalkalmazásának kizárólag csak a fantázia szab határt – vallja az alkotó.