Száz éve született Lendvay Ferenc egykori színidirektor

Megemlékezést szervezett Lendvay Ferenc, a kecskeméti Katona József Színház egykori igazgatója születésének századik évfordulója alkalmából az Örök Életű Kecskeméti Színházművészetért Alapítvány kuratóriuma szombaton. Az anekdotákban bővelkedő rendezvénynek a kecskeméti Gyólay-Radó Színháztörténeti Gyűjtemény adott otthont. A délután folyamán Lendvay Ferenc hajdani kollégái, barátai, családja képviseletében pedig lánya, Lendvai Ildikó és unokája, Stiller Zsófia elevenítették fel a direktorhoz fűződő személyes emlékeiket.

Komáromi Attila, aki a nyolcvanas évek elején szintén a kecskeméti teátrum igazgatója volt, Lendvay Ferenc egyik legmeghatározóbb tulajdonságaként említette, hogy a színház összes munkatársa egyformán fontos volt számára.

– Nemcsak a színészek voltak számára fontosak, hanem mindenki, aki a színházban dolgozott. A segédrendezőtől a fizikai dolgozókig ismerte a társulatot – mondta.

Gulyás Zoltán színész, humorista, aki 1983 és 2008 között a kecskeméti teátrumban játszott, egy anekdotával szemléltette Lendvay Ferenc kollégáival kapcsolatos tájékozottságát. Elmondása alapján az egyik nyári szünetben Maronka Csilla színésznő teherbe szeretett volna esni. Hogy megtudja, valóra vált-e vágya, be kellett mennie a kórházba.

– Feri bácsinak viszont évadot kellett terveznie, együtt is volt a társulat, kivéve Csillát, aki a kórházban ült a folyosón. Feri bácsi a városban mindenkit ismert, többek között a nőgyógyász főorvost is. Idegesen jött-ment, majd kitekintett a titkárnőjére, aki bólintott, melyből tudta, hogy Maronka Csilla nem terhes, mehet az első darab. Mint később kiderült, hamarabb tudta, mint maga Maronka Csilla. Valóban mindenkiről és mindenről tudni akart a színházban, de nem kíváncsiságból, hanem, mert olthatatlan színházszeretet lobogott benne – mesélte, majd Lendvai Ildikó vette át a szót.

– Egy vándor bohém volt, nem átlagos, pedáns családapa. Viszont mindnyájan rajongtunk érte. Emlékszem, kislányként is ámultam, ahogy a szereposztó próbán végigvette az összes színészt, hogy kinek-kinek az életében miért nagyszerű lehetőség az adott darab. Ezt a második ajtónállónak is elmagyarázta, és el is hitték neki – idézte fel, majd hozzátette: édesapja nagyon tudta élvezni az életet.

– Szeretett enni, kártyázni, a humort, a színházat, és mi tagadás, a nőket. Három felesége is volt. Emlékszem, egyszer a debreceni színház büféjében odajött hozzám egy színész néhány pohárka után, és közölte, hogy ismert már pici koromban is, és ismerte az anyukáimat is. Mindet – mesélte nevetve, majd zárszóként édesapja legkedvesebb mondását idézte.

– Ha valaki megkérdezte tőle, hogy van, a sztenderd válasza az volt: „csak mint a többi grófok”. Tényleg úgy élt, mint a grófok, még ha nem is volt nagyon gazdag, de ami volt, azt fejedelmi módon tudta élvezni – mondta.

Névjegy

Lendvay Ferenc színész, rendező, színházigazgató 1919-ben született Budapesten. Pályáját 1944-ben Debrecenben kezdte. 1949-től a Nemzeti Színház rendezője, majd a veszprémi Petőfi Színház igazgatója lett. 1956-tól a József Attila Színház főrendezője, 1964-től a Miskolci Nemzeti Színház, 1969-től a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója volt. 1971–1974 között a debreceni Csokonai Színház főrendezőjeként, 1986-tól 1991-ig, nyugalomba vonulásáig pedig a kecskeméti Katona József Színház igazgatójaként tevékenykedett. 1998-ban hunyt el a fővárosban. Kitüntetései: Jászai Mari-díj (1956), Magyarország Érdemes Művésze díj (1985).